vissza a főoldalra

 2016.03.11. 

Csorja Gergely: Hadiipari félrebeszélés

A Nemzetgazdasági Minisztérium bejelentette, hogy Lepsényi államtitkár vezetésével minisztériumok közötti bizottság jött létre a magyar fegyvergyártás újraindítására, mert a fegyvergyártás húzóágazat lehet. Aztán elindult a nyavalygás. Jöttek a hosszú elemző cikkek, melyekben megszólaltak a szakértők. A szakértők, akik már láttak közelről fegyvert, esetleg fogtak is a kezükben, lőttek is vele. Sőt mi több, írnak is róla. Aztán nyilatkoznak a haszonlesők, az ügyeskedők is. Nem lehet, nem jó, nem így.

Majd jönnek a kételkedők: minek, miből, ki csinálja, kinek az érdekében. A nyavalygás odáig fajult, hogy az egyik – ráadásul jobboldali – műsorvezető erkölcsi aggályainak adott hangot, hogy ha külföldre adunk el fegyvert, akkor akár kábítószert is árulhatnánk.

A fegyvergyártás a világon mindenhol nemzetvédelmi érdek és 2012 óta a videómegosztókon nyomon követhetjük, hogy mennyire fontos érdek. Elég megnézni, amikor néhány tucat elmeháborodott megtámad egy-egy szíriai, iraki települést gépkarabélyokkal, meg három terepjáróval. Ha a védőknél van rendes fegyver, akkor agyonlövöldözik a támadó horda tagjait, ha nincs, akkor a nőket szexrabszolgává teszik, a védőket válogatott kínzások után megölik, a többit jó esetben csak terrorizálják.

Persze az messze van – mondják. De ha ne adj’ Isten itt, közel valaki Magyarországra támad, akkor a sok okoskodás helyett egyetlen kérdés marad: van mivel megvédeni magunkat vagy nincs. Most nincs.

Ráadásul a fegyvergyártás gazdaságilag hasznos tevékenység is lehet. Hasznot termel, munkahelyeket teremt, adóforintokat generál. A fegyveripar beindításáért végre tettünk valamit.

A többit meghagyom a szakértőknek.