2016.03.18.

Zsille Gábor: Ünnepi forgatag

Nem tagadom, örömmel töltött el az a múlt heti sajtóhír, hogy a lengyelek nem kérnek Gyurcsány Ferenc cégéből. A varsói kormány a magyar kabinet hivatalos megkeresésére szó szerint azt felelte: „Az Európai Bizottságnak magyarázatot kell adnia az Altus Zrt. megbízásáról, és meg kell állapítania az összeférhetetlenséget.” Az ügy lényege, hogy a lengyel állami vezetők nem fognak együttműködni Gyurcsány cégével, amelyet az Európai Bizottság úgynevezett adatelemzéssel bízott meg, többek között Lengyelország területén is. Az állítólagos kutatás témája a lengyel fejlesztéspolitika lett volna, mindössze 400 ezer euróért, azaz nagyjából 120 millió forintért. A varsói kormány egyértelműen közölte a brüsszeli illetékesekkel, hogy támogatja a magyar kabinet érvelését: az uniós forrásokból nem szabad pártpolitikai törekvéseket támogatni, ezáltal beavatkozva egyes tagországok belügyeibe. Márpedig az Altus Zrt. nyilvánvalóan Gyurcsány, az ő személyén keresztül pedig a Demokratikus Koalíció érdekeit szolgálja. A lengyelek egyúttal felszólították az Európai Bizottságot, hogy indokolja meg a Gyurcsány-cég kiválasztását.

Megjegyzendő, hogy a lengyel fejlesztéspolitika 120 millió forintos vizsgálata csak egy újabb, egészen vékony szelete a Gyurcsányékkal kötött teljes szerződéscsomagnak: a korábban kapott, első megbízás összesen másfél milliárd forint értékű eurót juttat az Altus Zrt.-nek. Alighanem ezt nevezik közvetett pártfinanszírozásnak: egy aktív pártpolitikus egyszemélyi tulajdonában lévő cég ellenőrző uniós feladatokra kap jogosítványt és busás anyagi támogatást… Amikor néhány héttel ezelőtt az Orbán-kormány szóvá tette az ügyet Brüsszelnek, az ottani vezetés lényegében alkudozni kezdett. „Ajánlatuk” úgy szólt: ha a magyar vezetés nem firtatja az Altus-ügyet, akkor cserébe az Altus Zrt. a keretszerződés további részeiben újabb összegeket nem kap. Nos, eme ígérethez képest nyert most újabb 120 millió forintos pályázatot a Gyurcsány-cég, lengyel ügyben. Ennyit Brüsszel szavahihetőségéről.

Hétmérföldes léptekkel közeledik nemzeti ünnepünk, illetve a lengyel–magyar barátság napja (március 23.), melyet 2006-ban iktattak törvénybe, és 2007 óta ünnepelnek hivatalos államközi rendezvénysorozattal. A most tizedik alkalommal megrendezendő ünnepségek előtt hazánkba látogat a lengyel államfő: Andrzej Duda és felesége, Agata Kornhauser-Duda március 17. és 19. között lesz Áder János vendége. Látogatásuk részletes programját néhány napon belül nyilvánosságra hozzák. A lengyel köztársasági elnököt tavaly nyáron választották meg, és azóta már járt hazánkban: októberben Balatonfüreden részt vett a visegrádi négyek, valamint Horvátország államfőinek tanácskozásán, amelyet a migrációs válságról tartottak. A tavalyi barátság napi ünnepségsorozatot Katowicében tartották, idén pedig Budapest lesz a helyszín – az alapgondolat szerint a páratlan években egy lengyel, a páros esztendőkben pedig egy magyar város ad otthont a találkozónak. Most fővárosunkban is átadják a Győrben tíz éve felállított, történelmi barátságunkat jelképező, a gyökereinél egymásba fonódó két tölgyfát ábrázoló Magyar–Lengyel Barátság Emlékművét. A programsorozat előkészítésével foglalkozó bizottság elnöke Németh Szilárd kulturális és turisztikai tanácsnok. Fontos leszögezni, hogy a bizottság tagjai térítésmentesen, díjazás nélkül vettek részt a munkában. Történészeket, képzőművészeket is bevontak az előkészületekbe. Az ünnepségsorozat keretében közös történelmi kiállítások és koncertek lesznek, továbbá gasztronómiai fesztivál és egy lovagi torna is.

Március 15. alkalmából pedig fontos hír, hogy megint nagy számban érkeznek fővárosunkba szervezett lengyel csoportok. Különvonatos utazásukat a Gazeta Polska újsághoz kapcsolódó klubhálózat segíti. Megmozdulásuk elnevezése idén is a Nagy Utazás Magyarországra, már negyedik alkalommal. Emlékezhetünk rá: tavaly az utolsó percekben törölték a programot, Vlagyimir Putyin budapesti hivatalos látogatása miatt, azzal az indoklással, hogy véletlenül sem szeretnék egy Putyin-párti megmozdulás látszatát kelteni. Idén viszont megint nagyon sokan, az előrejelzések szerint körülbelül négyezren jönnek. A korábbi utakhoz hasonlóan idén is az a fő céljuk, hogy kinyilvánítsák rokonszenvüket a magyarok és az Orbán-kormány iránt. A Gazeta Polska támogatói klubhálózatának elnöke, Ryszard Kapuscinski (ne keverjük össze a néhány éve elhunyt kiváló íróval) egy sajtónyilatkozatában kiemelte: idén nem csupán a barátságukról kívánnak biztosítani bennünket, de azt is el akarják mondani, hogy véleményük szerint Orbán Viktor nagyszerűen kezeli a menekültválságot. Különvonatuk március 14-én indul Varsóból, és 16-án megy vissza. Ám több tucat autóbusszal is érkeznek hozzánk lengyelek, a magánszervezésben gépkocsival érkezők számát pedig lehetetlen megjósolni. Egyelőre nincs szó arról, hogy valamelyik magyar állami vezető hivatalosan fogadná őket, de ez még változhat…

Végül egy érdekes fejlemény: a lengyel hadsereg tízfős főparancsnokságának fele, öt magas rangú tábornok egyidejűleg lemondott. A varsói nemzetvédelmi tárca közleményéből nem derül ki, pontosan kik távoznak, de a lengyel sajtó hozzájutott a nevekhez. Eszerint a főparancsnokság vezérkari főnöke, valamint a szárazföldi haderőnem, a haditengerészet, illetve a páncélos erők és a légi szállítású alakulatok parancsnoka is bedobta a törülközőt. Lépésük bizonyára összefügg a nemzetvédelmi miniszter, Antoni Macierewicz néhány nappal ezelőtti bejelentésével, miszerint a lengyel hadseregben mostantól „nem futnak be karriert” azok a katonák, akik 1989 előtt, azaz még a szocialista korszakban kezdték el szolgálatukat, illetve akik valamelyik szovjet tisztiiskolában végeztek. És vajon mi ezzel a gond? – kérdezhetjük joggal. Huszonöt évvel a rendszerváltás után természetes igény, hogy az ország biztonságáról ne olyan személyek gondoskodjanak, akik egy idegen kommunista hatalom emlőin nevelkedtek. Ha ezzel az intézkedéssel valami baj van, az voltaképpen annyi, hogy csak most került szóba. Valójában már 1990-ben ki kellett volna söpörni a hadsereg főparancsnokságából a Szovjetunióban végzett tábornokokat.

A lengyel nemzetvédelmi tárca adatai szerint a mintegy százezer fős lengyel hadseregben tavaly decemberben 121 tábornok teljesített szolgálatot. Ezért is nyilatkozta a kormánypárt, a Jog és Igazságosság egyik szakpolitikusa, hogy az öt tábornok lemondása nem végzetes csapás: a lengyel hadseregben sok tehetséges, fontos tisztségek betöltésére alkalmas tiszt van. Tegyük hozzá: ráadásul e fiatal tisztek már nem a Szovjetunióban végeztek.