vissza a főoldalra

 

 

 2016.03.18. 

Brüsszelben győzött a magyar álláspont

Megtöbbszörözték az öntözésfejlesztés forrásait

A Miniszterelnökség a hazai agrárium fejlesztése érdekében mindent megtesz annak érdekében, hogy a gazdák a meghatározott feltételek figyelembevételével, de teljes mértékben ki tudják használni a Vidékfejlesztési Program nyújtotta öntözésfejlesztési lehetőségeket. Kis Miklós Zsolt államtitkár kiemelte, hogy eredetileg új öntözési beruházásokra, az öntözött területek növelésére egyáltalán nem lett volna lehetőség. A Miniszterelnökség azonban elérte, hogy Magyarország Vidékfejlesztési Programjának keretében lehetőség nyíljon az öntözött területek növelését célzó fejlesztéseket uniós forrásokból finanszírozni.

 Magyarországon jelentősek a felszíni és felszín alatti vízbázisok és –készletek, és az országon átfolyó vízmennyiség. Jelenleg viszont az öntözött területek aránya messze elmarad az EU-s országokétól. Mi az oka, hogy a mezőgazdaságilag művelt terület mértékéhez képest csekély az öntözött területek aránya?

 – A felvázolt probléma nem új keletű. A ’70-es, ’80-as években még jelentős területeken öntöztek. Az akkori nagyüzemi struktúrában ezek a vízgazdálkodási rendszerek többé-kevésbé működtek. A ’90-es évek utáni privatizáció során a területek magántulajdonba kerültek, ami sok esetben az öntözőrendszerek elaprózódásával és megszűnésével járt. Természetesen nem ez az egyedüli ok. Az elmúlt évtizedekben az öntözőrendszerek fejlesztésére csekély hazai és uniós forrás állt rendelkezésre. Annak dacára, hogy az előző hétéves ciklusban is volt öntözésre pályázati lehetőség, az igényelhető keretösszeg nagyságrendje messze elmaradt a szükségestől.

Az öntözött területek csekély mérete kapcsán fontosnak tartom megemlíteni egyrészt, a nagy vízgazdálkodási rendszerek működését, ahol a nagy víztározók, a csatornarendszerek kialakítására, karbantartására kell gondolni. Másrészt pedig a gazdaságon belül történő öntözésfejlesztést. Mindkét rendszernek megvannak a problémái. Tény, hogy a birtokstruktúra kialakulása, a több tulajdonosi kézben lévő csatornarendszerek egyformán nehezítik a jól működő egységes öntözési rendszer kialakítását, ahogy az is, hogy a fejlesztéshez szükséges források az elmúlt évtizedekben minimális mértékben álltak rendelkezésre.

 Hogyan sikerült a Miniszterelnökség brüsszeli tárgyalásain elérnie, hogy az öntözésfejlesztéshez a Vidékfejlesztési Programban a korábbi összeg többszöröse, mintegy 54 milliárd forint álljon rendelkezésre?

 – A Miniszterelnökség kitartó munkájának köszönhető, hogy a Vidékfejlesztési Program keretében a korábbi összeg többszöröse áll a magyar gazdálkodók rendelkezésére. Nagyon hosszú szakmai egyeztetés, vita előzte meg a brüsszeli döntést. Az Európai Bizottság elsősorban, és főleg környezetvédelmi szempontokból minden tagállam számára az új források elosztásakor a már meglévő rendszerek korszerűsítésére helyezi a hangsúlyt. Ennek az az oka, hogy Nyugat-Európában az elmúlt évtizedekben már létrehozták, és folyamatosan működtetik az öntözőrendszereket, amelyeket „csak” korszerűbben, energiahatékonyabban kell üzemeltetniük. A magyar kormány álláspontja ettől eltér, mivel úgy gondoljuk, hogy az öntözött területek nagyságának jelentős növelése, újabb területek bevonása ugyanolyan fontos feladat. Optimista becslések szerint csupán körülbelül 100 ezer hektárt öntöznek a gazdák. Elemi célunk az öntözött területek arányának növekedése, hiszen az öntözés a versenyképesség növelésének kiemelt eszköze mind a szántóföldi, mind a kertészeti termesztésben. A bizottság érdeke szemben állt a magyar állásponttal, és csak nagy nehézségek árán tudtuk elérni, hogy öntözött területek növelését célzó fejlesztéseket is lehessen támogatni uniós forrásokból. Az öntözésfejlesztés uniós támogatását azonban az EU-s jogszabályok rendkívül szigorú feltételekhez kötik. Csak abban az esetben ad támogatást az Európai Bizottság új öntözött területek fejlesztéséhez, ha az érintett víztest mennyiségi szempontból legalább jó minősítést kapott. A víztestek állapotát hazánkban – ahogy minden tagállamban –a Vízgyűjtő-gazdálkodási Terv határozza meg, amelynek felülvizsgálata a Belügyminisztérium koordinálásával várhatóan tavasszal fejeződik be. A magyar mezőgazdaság, a magyar gazdák alapvető érdeke, hogy ennek során a lehető legnagyobb mértékben vegyék figyelembe az öntözésfejlesztés érdekeit, azaz a víztestek minél nagyobb arányban kapjanak mennyiségi szempontból jó minősítést. Ezen túlmenően előírtak más kötelezettségeket Magyarország számára is, melyek kötöttségeket tartalmaznak. Az egyik a víz árpolitikájára vonatkozik. Hazánkban az elmúlt években ingyenesen lehetett öntöző vízhez jutni, s ezt az Európai Bizottság nehezményezte. Ezeket a kötelezettségeket elsősorban környezetvédelmi okokra hivatkozva írták elő. Amennyiben a gazdák eleget tudnak tenni a feltételeknek, akkor lehet a Vidékfejlesztési Program keretében elkülönített 54 milliárd forintot, illetve a KEHOP erre irányuló forrásait hatékonyan felhasználni. Azt nem állítom, hogy teljes sikert értünk el Brüsszelben, mert ennél jóval nagyobb összegre lenne szükség a gyökeres és mélyreható változásokhoz, de az mégis jelentős eredmény, hogy a Vidékfejlesztési Program esetében sikerült megtöbbszörözni az öntözésfejlesztés forrásait.

 Jelenleg az öntözés döntően szántóterületen zajlik, és csak 10% oszlik meg a gyümölcs-, szőlő- és gyepterületek között. Lehet változtatni ezen az aránytalanságon?

 – Mindenképpen célszerű a változtatás. Hazánkra jellemző, hogy jóval több víz hagyja el az országot, mint amennyi beérkezik. Ezért a felszíni, vagy a felszín alatti vizekkel sokkal hatékonyabban kellene gazdálkodnunk. Meg kellene vizsgálni, hogy belvíz esetén hogyan tudnánk tárolni a fölösleges vízmennyiséget, s azt aszálykor, vagy a kultúra vegetatív időszakában öntözésre fölhasználni. Ennek a struktúrának a kiépítése, valamint országos szinten jól működő öntözőrendszer kialakítása egyaránt hatalmas forrásokat igényelne. Viszont, ha csak azt vesszük számításba, hogy tavaly a kukoricából 2-3 tonna nem termett meg az aszály miatt, és ha ezt felszorozzuk a termék árával, akkor legalább 100-150 milliárd forintos kárról beszélünk. Éppen ezért az öntözésfejlesztés a magyar mezőgazdaság versenyképességének megtartásához és további növeléséhez elengedhetetlen nemzetgazdasági érdek.

 

Medveczky Attila