|
 2016.03.18.
Filip David: Csalódottság és közöny
uralja Szerbiát
Nem tud semmi
rosszat mondani Aleksandar Vučić európai politizálására, de
zavarba ejtik Vučićnak azok a munkatársai, akik még Slobodan
Milošević idejéből maradtak itt, s tart attól, nehogy ez az
európai irányultságú politika átverés legyen, jelentette ki
az N1-nek nyilatkozva Filip David író. A rendkívüli választások
kiírását Filip David úgy értékeli, mint Aleksandar Vučić
kormányfő azon célkitűzését, hogy megszilárdítsa a hatalmát
azon népszerűtlen intézkedések “előre összeállított listájának”
foganatosítása előtt, amelyekre óhatatlanul szükség van az
Európai Unió felé vezető úton. David szerint az egykori radikálisok,
most haladók, az európai irányultságú politikát tartják
legfőbb adujuknak, s őt magát ez hozza leginkább zavarba,
hiszen emiatt nem róhat fel semmit a kormányfőnek, de él a
gyanúperrel a Vučićot vezérlő motívumokat illetően.
“Kérdés, hogy
mennyire őszinte ez az EU utáni vágy, s nem inkább a pénzalapok
utáni vágy ez, amelyek révén gazdaságunk egyes problémáit
el lehet takarni”, mondta David, hozzátéve, zavarba hozzák Vučić
jelenlegi munkatársai is, hiszen ezek ugyanazok az emberek, akik
a kilencvenes években Milošević mellett álltak. Vajon az európai
irányultságú politika megvalósítható-e ezekkel a szereplőkkel?
“Attól félek, nehogy ez is a nagy átverés része legyen,
mert ilyen átverésekben az elmúlt 20 évben bőven volt részünk”,
jegyezte meg, s hozzátette, az is aggasztja, hogy Slobodan Milošević
szelleme továbbra is él.
“Még az egykori bírálói közül is többen azt mondják,
hogy mai szemszögből nézve enyhébbek lennének vele szemben, s
nem annyira elítélendő amit tett, mint amennyire akkor elítélték”,
mondta David, megjegyezve, az itteni embereknek mindig úgy tűnik,
hogy ma rosszabbul élnek, mint korábban.
Az értelmiség
dolga az, hogy bíráljon minden hatalmat
Azzal, hogy Filip David néhány héttel ezelőtt a Szerb
Nemzeti Könyvtár ünnepségén, ahol átvehette a legolvasottabb
könyvért járó elismerést, nyilvánosan elhatárolódott az
ugyancsak megjelent Tomislav Nikolić szerb elnök politikájától,
nagy visszhangot keltett. Az író szerint az értelmiség dolga
az, hogy bíráljon minden hatalmat, akár a legjobbat is.
David azonban az N1 Novi dan című műsora vendégeként
azt is megjegyezte, hogy az értelmiségiek hallgatnak és az
esetleges kedvezmények reményében közelednek a hatalomhoz.
“A jó hatalom elfogadja és elgondolkodik a kritikán. Az
itteni hatalom nagyon, nagyon nem szereti a kritikát. Itt ha
valaki belép a politikába, érinthetetlenné válik. Minden botrány
a politikából indul vagy köze van hozzá. S ez végül
katasztrofális következményekkel jár”, mutatott rá az író,
aki azt állítja, a díjátadáson történteket normális
gesztusként élte meg.
“Megpróbáltam következetes maradni, s abban, amit a
Szerb Nemzeti Könyvtárban tettem, nincs semmi különös, sőt,
azt hittem, el is fogják hallgatni. Megleptek azok a heves reakciók,
amelyek a gesztusomat követték, a pozitív és a negatív reakciók
egyaránt”, mondta David, aki azt is elmondta, nem tudott arról,
hogy a díjátadáson Nikolić elnök is jelen lesz, s kétközben
volt, mit is tegyen.
“Két lehetőségem volt, vagy elmegyek vagy ottmaradok és
elhatárolódok. Ezt a díjat nekem nem Nikolić adta, hanem az
olvasók és egy külön zsüri, s miattuk ott kellett maradnom,
de azzal a feltétellel, hogy elhatárolódok. Illemtudó módon
tettem meg ezt, nem kiabáltam, nem sértegettem.”
Az író a kijelentését követő reakciókról szólva úgy
vélte, mindez annak az apátiának a következménye, amely
manapság jelen van a társadalomban, s ami miatt “egy normális
gesztus ilyen reakciókat vált ki”.
A nyilvánosság reakciója pedig sokféle volt. Ratko
Dmitrović, a Večernje novosti napilap főszerkesztője cikkében
azt kérdezte, honnan veszi magának az író a jogot, hogy kritikával
illesse Szerbia elnökét és a népet, amely a második világháború
idején megmentette a családját. Filip David azt mondja, ez a szöveg
undorító és teljes mértékben antiszemita.
“De nem is hivatkoznék én az antiszemitizmusra. Vajon miért
nincs valakinek joga ahhoz, hogy bírálja azt, amit az elnök
tesz? Dmitrović kilencvenes években megjelent szövegei abszolut
erkölcstelenek és ha ma megjelentetnék őket, ő is röstellné
magát. Mégis, ő mindig valaminek a főszerkesztője, szerkesztője
volt, ami ékesen beszél arról is, mennyit változtunk a
kilencvenes évek óta”, magyarázta David, aki a már említett
közönyt nem csak az értelmiség körében véli felfedezni, de
a polgárok, s különösen a fiatalok körében is.
Közönyös ifjúság
“A fiatalok többségénél teljes az érdektelenség. A
kilencvenes években a legnagyobb támogatást az egyetemistáktól
kaptuk, akkor voltak az egyetemista tüntetések is. Ma a belgrádi
egyetmista város csak arra képes, hogy Šešeljt támogassa,
hogy szembeforduljon Hágával, de nem a jelenlegi hatalommal
is”, véli a szerb író, aki szerint éppen ezért csöppet sem
csodálkozik azon, hogy például a Demokrata Párt (DS) jelöltlistáján
ez alkalommal nincsenek ismert személyiségek.
“Kicsit furcsa, hogy egykoron a DS és a Liberális
Demokrata Párt (LDP) jelöltlistáin írók, művészek voltak,
ma meg nyomuk sincs. De az emberek csalódtak és ezért nincsenek
most ott. Ez a probléma Szerbiában, hogy a csalódottság átment
közönybe”, véli David, hozzátéve, a kilencvenes években az
embereknek volt alternatívájuk és élt bennük a remény, október
5-e pedig azt jelentette, hogy csalódtak.
Szatírával az egyszólamúság ellen
Filip David szerint az egyszólamúság és a rossz dolgok
egyedüli ellenszere a szatíra és a humor, amire igen nagy szüksége
lenne Szerbia polgárainak.
“A mi politikusainknak nincs humorérzékük és nem is értik
a humor, a szatíra jelentőségét. Svetislav Basara, aki kiváló
író, nap mint nap a dolgoknak erről a szatirikus megközelítéséről
tesz tanúbizonyságot és gyakran nem értik, s olyan kommentárokkal
illetik, ami egyszerűen nevetséges. Hiányzik a dolgokhoz való
kritikus hozzáállás, amelyet átleng a humor szelleme, ami
mindig optimista kicsengést ad. Semmi sem hatékonyabb a humornál”,
véli a kortárs szerb irodalom egyik legnagyobb alakja, aki arra
is figyelmeztetett, hogy a bulvár felemésztette a komoly politikát
és kultúrát Szerbiában, s a választások előtti kampány
Szerbiában éppen ezekben a bulvártermékekben folyik.
“A választások előtti kampányt még soha nem vezette a
bulvársajtó, most ezt is megértük. Az egyes bulvárlapok heves
összetűzésben állnak egymással, a politikusok pedig ezeken
keresztül nyilatkozgatnak és üzengetnek. Ez tragikus állapot.
Az, hogy megsemmisítették a politika komolyságát elárulja azt
is, hogy hová jutott ma a kultúra Szerbiában”, szögezte le
Filip David.
(N1)
|
