vissza a főoldalra

 2016.03.18. 

Becsületes ember nem tud együttműködni a kommunistákkal

Soos Géza jubileumi kötet – „A hitet megtartottam”

Dr. Soos Géza még 41. évét sem töltötte be, amikor megszűnt földi pályafutása, de a Mindenható olyan életet adott neki, melynek alapján hittel mondhatjuk, hogy ő Jézus Krisztusnak jó vitéze volt, futását elvégezte, a hitet megtartotta. Soos Géza hitvallásában a Soli Deo Gloria Református Diákszövetségbe (későbbiekben SDG) való belépésekor megtett fogadalmát erősítette meg: „Hálát adok Istennek azért a különleges és meg nem érdemelt kegyelemért, hogy engem, szegény bűnöst megváltott az Úr Jézus Krisztus drága vérével, aki el is hívott engem az ő dicsőségének szolgálatára. Krisztusé lévén mind életemben, mind halálomban, mind testemben, mind lelkemben a református keresztyén életformát szeretném megvalósítani. A református teológiát vallom és a Heidelbergi Káté és a II. Helvét Hitvallás nyomán célom az, hogy Isten szuverén jogainak érvényt szerezzek az élet minden vonatkozásában.” Az SDG alapigéje: „Te azért a munkának terhét hordozzad, mint a Jézus Krisztus jó vitéze”.( Tim 2,3) Ez a hitvallás, ez a fogadalom, elkötelezettség meghatározta Soos Géza földi életét. Tudatában volt, hogy akié az ifjúság azé a jövő, és azt is tudta, hogy a magyar nemzet jövendője függ attól, hogy milyen az ifjúsága. Szerteágazó munkája, feladatai között éppen ezért sokat jelentett a Soli Deo Gloria diákmozgalomban való részvétele és annak irányítása.

Valóban Soos Gézában megvolt mindenkor hitének megvallása: az áldozatvállalás, a tenni akarás és a tett Isten dicsőségére. Nem ismert akadályt, nyitott volt, segíteni akart és tudott, ahol és ahogyan kellett. A küldetéstudat, amelyet kapott a Mindenható Istentől, meghatározta egész életét. Az, hogy az Istenhez tartozott, Krisztust Megváltójának tartotta, magas mércét állított elé egész életében. Bármilyen munkakörben dolgozott, bármilyen feladata volt – kiugrás, zsidómentés, konferenciaszervezés, igehirdetés – igyekezett lehetőleg a legjobban megoldani, mert Isten dicsőségét kívánta munkálni általa.

Soos Géza 1912-ben született Budapesten gyalakúti Soos Zoltán kúriai bíró és Előd Margit rajztanárnő házasságából. 10 éves kora óta naponta olvasta a Bibliát. Fiatalon, 14 évesen tért meg. Egy ifjúsági tábor alkalmával tapasztalta, hogy Jézus Krisztus él és uralkodik. Így vall erről: „Kértem az urat, hogy fogadjon föl szolgájának. Ettől az időtől kezdve rendszeresen részt vettem a református ifjúsági munkában.” Lelki fejlődésében Töltéssy Zoltán az SDG és a KIE vezető személyisége és Muzsnai László vallástanára játszottak nagy szerepet. Soos Géza vallotta, hogy a bibliakörökben Kálvin nyomán fedezték fel Isten igéjének az időszerűségét és felkészültek arra, hogy hogyan szolgálják Istent az egyházban. Ilyen alapokkal a gimnáziumi évek után szíve szerint teológiát tanult volna, de erről lebeszélték és édesapja nyomdokaiban járva, jogra iratkozott be. A Pázmány Péter Tudományegyetem Jogi Karán végzett 1935-ben. Ekkor ismét a teológiára gondolt, szeretett volna lelkipásztor lenni, de mind Ravasz László püspök, mind Kováts J. István teológiai tanár és mások ismét azt tanácsolták, hogy nem szükséges teológiára mennie, hiszen az egyetemes papság elve alapján jogászként is, ügyvédként is szolgálhatja a Mindenható Istent. S valóban így történt. 1939-től Teleki Pál mellett a miniszterelnöki hivatalban a tájékoztató osztályon dolgozott Szent-Iványi Domokossal együtt. Teleki Pál halála után Soos Gézát a külügyminisztérium kulturális osztályára helyezték át. Hivatali munkája mellett aktívan végezte a Magyarországi Református Egyházban (későbbiekben: MRE) a Soli Deo Gloria Református Diákszövetségben Isten dicsőségére szolgáló munkáját mint a szövetség elnöke. Az SDG-s munkájához hozzátartozott és ismereteit, látókörét nagyban bővítette, hogy részt vett 1938-ban az oxfordi, 1939-ben pedig az amszterdami ifjúsági konferencián, sőt 1939-ben a magyar delegáció vezetője volt. Ökumenikus gondolkodását ezek a konferenciák mélyítették, melyhez az alapot a Szentírás és a már idézett hitvallás adta meg. Minden keresztyén ember testvére volt, mivel minden ember Isten teremtménye, akiért Jézus Krisztus meghalt.

1945 májusában Soos Géza Rómában meglátogatta a csehszlovák és a román követséget. Úgy vélte, hogy a két nép, a cseh és a magyar nép demokratikus alapokon összebarátkozhat. Naivitás? Mit tehetett egy keresztyén ember? Keresni és munkálni a békességet, a megbékélést. Még nem volt lelkipásztor, de már a Rómában élő magyarok lelkigondozásával foglalkozott, gyülekezetet épített. Bárhol járt, bárhol volt, ha segítséget kérő kezet látott, akkor ott, ahogyan tudott, segített.

1945 őszén Genfbe utazott, ahol az Egyházak Világtanácsa révén próbált élelmet, pénzsegélyt, a Nemzetközi Vöröskeresztnél pedig gyógyszereket szerezni Magyarország számára. 1946 januárjában Magyarországra érkezett, de családja már nem volt az országban, mert biztonsági okokból feleségét és gyermekeit Genfbe menekítette. Magyarországon Nagy Ferenc miniszterelnöktől ugyan megkapta az igazolást az ellenállási mozgalomban végzett munkájáról, de 1946-ban kénytelen volt elhagyni ő is az országot. Erről így vall Soos Géza: „1946-ban Budapesten a kommunisták újra megkísérelték, hogy eltegyenek láb alól. Mivel visszautasítottam, hogy belépjek a kommunista pártba, vagy aláírjam legalább az engedelmességi nyilatkozatot. (…) Becsületes ember nem tud együttműködni a kommunistákkal.” 1946-ban Soos Gézának sikerült elhagynia Magyarországot. A kommunisták féltek Soostól, mert gyújtó hatású ember volt és kiszámíthatatlan, térdet, fejet nem hajtó. A legbiztosabb, vér nélküli eszközt választották: 1947-ben megfosztották magyar állampolgárságától.

Az Ökumenikus Világtanács az Egyesült Államok Északi Presbiteriánus Egyház támogatásával teológiai ösztöndíjat ajánlott föl Soos Géza számára, aki két esztendő alatt elvégezte teológiai tanulmányait Genfben és 1950-ben lelkipásztorrá szentelték. Szakdolgozatát a magyarországi protestáns egyházak ifjúsági munkájáról írta francia nyelven. Soos Géza Genfben is megszervezte a magyar református gyülekezetet és Németországban is, ahol az Ökumenikus Világtanács megbízásából irodát nyitott az ott lévő magyar, cseh, ukrán, lengyel és lett menekültek lelkigondozására. Munkájába – hivatalosan – néhány magyar menekültet is bevont, így Wass Albertet, akivel 1950-től közösen szerkesztették az Új Magyar Út című folyóiratot (München, Washington), melynek főszerkesztője Bakó Elemér lett és a lap indulása előtt létrehozták a Magyar Szellemi Munkaközösséget.1946-tól 1951-ig megjelentette a Harangszó című egyházi lapot is. 1950-ben az Új Magyar Út első számban jelent meg Soos Géza cikke, melynek címe Isten igéje és a magyar sorskérdések. Nem véletlen a cím és a téma választása sem. A cikkben kérdéseket tesz fel, megmarad-e a magyarság, fennmarad-e a sajátos magyar szellemiség, nem törik-e be marxista szolgaságba, nem deformálják-e külföldön erőtlen, színtelen nemzetköziségbe.” Ezekre válaszolva Soos Géza vallotta, hogy a magyarság megmarad, ha megtér Istenhez és az Isten törvényeit megtartja, s ha a magyar ember keresi hivatását, felismeri és betölti azt, hogy közben Isten igéjét naponként olvassa, imádkozik és békességben él saját magával és a szomszéd népekkel. Vallotta, hogy a magyar szellemiség fennmarad, ha a nyelv, kultúra, ének, népdalok tovább élnek, mert a nép az ő magyarságát Istentől kapta, tehát meg kell őrizze nemzeti kultúráját, amelyet tovább kell adnia gyermekeinek, a következő nemzedéknek.

S milyen is volt az ő munkája a Soli Deo Gloria Diákszövetségben? Az SDG-ben Krisztusnak, a magyar nemzetnek, a református egyháznak elkötelezett fiatalokat kívánt nevelni, akik alázatosak, áldozatvállalók, küzdeni tudnak, odafigyelnek szellemi, lelki fejlődésükre és minden alkalmat megragadnak az épülésre, közösségben élnek, együtt imádkoznak, zsoltárt és népdalt énekelnek. Az SDG tagjainak örömünnepei voltak az országos Virágvasárnapi konferenciák, melyeket rendszerint Budapesten, a Kálvin téri templomban, a teológia dísztermében és alkalmanként a Salétrom utcai templomban tartottak. Ezekre a konferenciákra az ország összes SDG-s csoportjából jöttek fiatalok és 1941-ben, háborús időben vettek részt a legtöbben: 1700 fő. A lelki éhség, a konferenciák programjai vonzották a diákságot, akik magyar kálvinista szellemi-lelki táplálékot kaptak és kötöttek életre szóló barátságokat. Soos Géza végezte világi hivatását és az SDG-ben irányított, szervezett, előadásokat tartott, és írt, üzent az SDG-seknek a diákmozgalom újságjában. Írásai az SDG diákszövetség fogadalmára, programjára épültek. Így 1937-ben megírta, hogy ott lehet a magyar jövendőért jó munkát végezni, ahol Krisztus evangéliuma az alap, ahol Ő az élő és ható erő, ezért az új magyar nemzedéknek a legkisebb kortól keresnie kell Istent, s meg kell próbálnia Isten parancsa szerint élni.1938-ban a nemzetépítésről szólt, amelyben minden SDG-s tagnak részt kell venni. A céltalanságot, a rosszul végzett munkát nem csak az egyik diák másik diákkal szembeni árulásának tartotta, de kimondta, hogy ez hazaárulást is jelent. Egy másik cikkében felvázolta azt a veszélyt – utalva az egyik szomszéd népre –, hogy ott az ifjúság lelkét hogyan akarták véglegesen megfertőzni azzal, hogy mindenféle hitetlenséget, nihilizmust, marxizmust hirdettek. A bajt még tetézte, hogy ugyanezt a szellemet szexuális téren is érvényesíteni kívánták. A szabad szerelem, a felelőtlen tisztátalan élet a fiatalságot tévútra viszi, eltávolítja Krisztustól. Az ifjúság számára kemény megfogalmazások voltak ezek, de egyértelműek, érthetőek és útmutatóak.

Az SDG munkamódszeréhez tartozott a Biblia tanulmányozása, konferenciák, evangelizációk, a református irodalom művelése és terjesztése. A zsoltár- és népdalmissziót Balla Péter vezette, aki népdalokat gyűjtött Lajtha Lászlóval, majd Ballának munkatársa lett az SDG-ben Kálmán Lajos. Kiemelkedők voltak a bibliakörök, az iskolai csendes napok, amelyen természetesen Jézus Krisztusról hallottak először, de beszélgettek a magyar nemzet, a magyar nép sorsáról, arról hogy kinek, milyen felelősséget kell vállalni Isten országa, illetve a magyarság építésében. Ezek a témák határozták meg a budapesti szerda esték programját. 1938-ban politikai kérdéseket vettek napirendre. 1939-ben Soos Géza arról szólt, hogy mit tehet a kálvinizmus a magyar közéletben, Németh László pedig, hogy Hatnak-e kálvinista erők a magyar irodalomban? A szerda estéken főleg a budapesti teológiai tanárok voltak az előadók, de meghívta a szövetség más fakultások kiemelkedő professzorait is: a sárospataki Kálvint kutató Nagy Barnát, a faluszeminárium és a népfőiskola elindítóit: Szabó Zoltánt, Koncz Sándort, a debreceni, volt erdélyi püspököt, Makkai Sándort és a budapesti Ravasz László püspököt. Karácsony Sándor az SDG-sek egyik nagyra becsült előadója, személyisége 1941-ben A világ követelménye az egyházzal szemben címmel tartott előadást, mely gondolkodásra, vitára adott alkalmat. 1941-ben Móricz Zsigmond az ifjúságot a vidék felé fordította Az egyház és a parasztság című előadásával. 1944-ben a szerda esték központi témája az élő magyar irodalom volt, melyről Karácsony Sándor, Szabó Pál, Barcza Gedeon, Berde Mária, Sebestyén Jenő teológiai professzor, Fónagy Dezső szóltak és Sinka István is, aki A Biblia a pusztai nép kezében témáról beszélt. Az SDG vezetése az említett előadókkal, előadásokkal széles körű ismeretet adott tagjainak és egyben nevelte, készítette a jövőre a magyar református ifjúságot. Az ifjúság számára nem csak ismeretközlések voltak a szerda esték, de elmondhatták véleményüket, megtanultak tisztességesen vitatkozni és egy-egy előadás munkára sarkallta őket, hogy hatékonyabb diákszociális munkát végezzenek, többet adakozzanak, olvassanak, és vándorkönyvtárat hozzanak létre.

Soos Géza Szárszón 1935–36-ban megszervezte a Magyar Út Társas Napokat, melyeket a következő esztendőkben a Faluvezetők (1938) és a Magyar Testvériség Konferenciák (1939) követtek. Az SDG-ben 1940-től működött a Kabay Márton Kör, mely tudatosan vállalta Kabay Márton kuruc örökségét, aki az igazságért harcolt. 1942 februárjában a Kabay Márton Kör szervezte meg az országban először a munkás, paraszt, értelmiségi találkozót az SDG székházában Budapesten a Kálvin téren, melynek mintegy 150 résztvevője volt. A találkozón Soos Géza és az SDG-s tagok mellett ismert írók, politikusok is jelen voltak: Illyés Gyula, Sinka István, Kodolányi János, Kovács Imre, Darvas József, Püski Sándor. Napról napra változott a létszám. A fiatalok nagy figyelemmel kísérték az előadásokat, a beszélgetéseket arról, hogy milyen teendői lehetnek a munkás, paraszt, értelmiségi fiatalnak külön-külön és együtt az akkori Magyarországon. Az SDG programjába illeszkedett az 1942-es népi írók „Ifjúság az új magyar szellemért” címmel rendezett tábora, melyen 300 fő vett részt, majd az 1943-as Magyar Élet tábor 600 fővel. Ez a tábor az SDG és a Magyar Élet Könyvkiadó – Püski Sándor – közös szervezésében jött létre. Ismerve mind az SDG, mind Soos Géza munkáját, az 1943-as szárszói konferencia megrendezése az SDG munkafolyamatának része volt. Püski Sándor már 1943 előtt jelen volt az SDG konferenciáin és kiadója könyveit az SDG-s tagok ismerték, terjesztették, árusították. Az 1943-as konferencia programját meghatározta a politikai helyzet, az SDG szemlélete és a Püski Sándor által meghívott előadók. Történelmi tény, hogy a nem református és a nem keresztyén előadók és a konferencia nem keresztyén résztvevői is ott ültek a konferencia során megtartott bibliakörökben, melyről nem csak írásbeli emlékünk van, de e tényt fényképek is őrzik. Ezen a konferencián sem lehetett elhagyni az áhítatokat, a bibliaköröket, a zsoltárt és a népdaléneklést, melyek mindenkor Szárszóhoz kötődtek, az SDG-hez, s ez napjainkig így van.

A Krisztushoz kötődő személyes hit megvallása, az egyház szerkezeti kereteinek és hagyományos formáinak megbecsülése és a maga helyén kezelése nagyon szépen megférnek egymás mellett abban az életműben, amelyet Horváth Erzsébet szakavatott módon mutat be, és amelyet nagyon jól illusztrálnak a kötetben közölt igehirdetések.

(Soos Géza jubileumi kötet – „A hitet megtartottam”; szerk.: Horváth Erzsébet; kiadta a Magyarországi Református Egyház Zsinati Levéltára 2012-ben)

M.A.