|
 2016.03.18.
STRAUSS
55 éve választották a CSU elnökének
2015 őszén, születésének
100. évfordulójára felfrissítették Werner Biermann által írt
életrajzi kötetét, díszkiadásban jelentették meg, melyben
Franz Josef Strausst méltán a háború utáni történelem legszínesebb
egyéniségeként mutatja be a szerző. Érdekes, de azért nem
adja vissza a nagy formátumú ember valódi értékét. A
politikus tudományos értékelése egy újabb kötetben még várat
magára, ugyanis vitán felüli, hogy Franz Josef Strauss helye a
német politikának olyan nagy alakja mellett van, mint Konrád
Adenauer. A könyv családi és baráti visszaemlékezések, levéltári
anyagok, naplórészletek közlésétől színes, könnyen
olvasható, szórakoztató, de figyelemre méltó benne még a német
társadalom ún. népi liftje, amely tökéletesen működik, tehát
hogy nem kiválasztott származási kasztok privilégiuma az ország
vezetése, hanem mélyebbről is vezet út felfelé, hiszen egy
hentes fia, tehetségénél fogva, szinte Bajorország koronázatlan
királyává lehetett.
Közismert legendárium,
hogy míg a balliberális politikusok tekintélyét a pénzügyek
addig a konzervatívokét a nőügyek szokták megtépázni.
Strauss karrierjét nem tudták elgáncsolni, példátlan politika
tehetsége megbirkózott a összeomlással fenyegető
„Spiegel”-üggyel és egyéb, a kancellársága idején
feldobott, nevéhez kapcsolt ügyekkel is. Strauss egy valódi
bonviván volt, s ez nem maradt rejtve a világ elől. A New
York-i Central Parkban 1971-ben kirabolták. A bulvár persze kiszínezte
a dolgot, azt írták, mivel az eset éjfél körül történt és
két prostituáltat is kihallgattak az ügyben, nem zörög a
haraszt… Ám az ellenfelei által megszellőztetett ilyen természetű
flörtjének gyanúja igazolatlan maradt.
Azonban még pénzügyminiszter
korában valóban volt egy megrendítően szép szerelme, melynek
racionális okokból, szakítás lett a vége. Strauss a szerelem
idején virágzott, boldogan dolgozott, de a felesége, Marianne
mindent megmozgatott, keményen harcolt és végül nyert. „Ő
azonban keservesen sírt, amikor el kellett válni”. Marianne és
Franz Josef sérthetetlen kapcsolatán a könyv szerint ez az eset
sem változtatott a későbbiek során.
A bajor
miniszterelnök, a Keresztényszociális Unió elnöke, 1988-ban,
egy vadászaton rosszul lett. Elvesztette eszméletét. Kórházba
szállításakor szívinfarktust állapítottak meg, majd két
nappal később, 73 éves korában meghalt Franz Josef Strauss. Anélkül
hunyt el, hogy visszanyerte volna az öntudatát. Halálhírét
Max Streibl bajor miniszterelnök-helyettes jelentette be, aki egyúttal
a kormányügyek intézését is átvette Münchenben, és állami
gyászt rendelt el.
Ratzinger bíboros,
a későbbi XVI. Benedek pápa temette, s szentbeszédében, nem véletlenül,
egy tölgyfához hasonlította: „Élt, mint egy tölgy és olyan
is volt, mint egy tölgyfa.” A tölgy romolhatatlan kemény fája
révén vált a nagyság, a rendíthetetlen erő, a kitartás jelképévé,
bár termete, növése miatt gyakran éri villámcsapás. Erős gyökere
az eget köti össze a földdel. Az erős, szilárd hitet jelenti,
azonkívül Krisztus keresztjét is, mely a hagyomány szerint tölgyfából
készült. Ezenkívül a hősiességnek, a bátorságnak, a bajtársiasságnak
és az erkölcsi tartásnak is szimbóluma a tölgy.
Tizenhat nappal
Strauss halála után a bajor tartományi parlament Max Streiblt választotta
új államfőnek. A miniszterelnök-helyettesi hivatalt Mathilde
Berghofer-Weischner, eddigi igazságügy-miniszter vette át, az
új igazságügy-miniszter pedig a kancellária eddigi vezetője,
Edmund Stoiber lett. Jellemző, hogy a keleti sajtó libertáriánus
tollnokai még a 80-as években is radikális jobboldalinak,
hidegháborús uszítónak nevezte a keresztényszociális
eszmerendszer követőjét, a CSU ideológia fundamentumát
megalkotó Franz Josef Strausst.
A néhai bajor
miniszterelnök 1915-ben született.
Tanulmányait a müncheni
egyetemen végezte, majd a háború alatt a keleti és a nyugati
fronton is harcolt. Alapítója a CSU-nak és 1949-ben a párt főtitkárává
választották, egyúttal tagja lett az akkor alakult bonni Szövetségi
Gyűlésnek. A második Adenauer-kormány idején 1953-ban a különleges
ügyek minisztere lett, 1955-ben az atomenergia-ügyek minisztériumának
élére került. 1956-tól hat évig volt hadügyminiszter, majd
1961-ben választották meg a CSU elnökévé, s e tisztséget
megszakítás nélkül viselte haláláig. 1966–69 között az
ún. nagykoalíció pénzügyminisztere, 1978-tól Bajorország
miniszterelnöke volt. Az NSZK megalapításától kezdve a
nyugatnémet politika meghatározó egyéniségeként tartották
számon. Szívélyes, baráti kapcsolatok fűzték Magyarországhoz,
többször ellátogatott hozzánk. Emlékére a Hanns Seidel Alapítvány,
díjat hozott létre.
Franz Josef
Strauss, német politikus. A Bajor Keresztényszociális Unió néhai
elnöke, Bajorország miniszterelnöke. 1915. szeptember 6-án Münchenben
született, és 1988. október 3-án Regensburgban halt meg, felesége,
Marianne már 1984-ben eltávozott az élők sorából.
1935–1939-ig
a Lajos Miksa Egyetemen tanult.
Gyermekei:
Monika Hohlmeier, Franz Georg Strauß, Max Josef Strauß
Szülei: Walburga
Strauß, Franz Josef Strauß
czyla
|
