vissza a főoldalra

 2016.03.25. 

Csorja Gergely: Meglepő szövetség

Izrael és Szaúd-Arábia összeborul. Az iszlám szélsőségesnek tekinthető, vahabita ágat képviselő szaúdi monarchia és a tulajdonképpen fundamentalista zsidó állam, Izrael kapcsolatának alapja a pénz és az Amerikához fűződő baráti viszony. Izrael a térség legerősebb katonai ereje, igaz haderejének alapja az amerikai finanszírozás és főleg a korlátlan hozzáférés az amerikai technológiához.

A szaúdi monarchia nagy kiterjedésű és szintén jelentős nyugati haditechnikát felhalmozó állam. Szaúd-Arábia olajalapú gazdasága megrendülni látszik, bár a világ második legnagyobb és legolcsóbban kitermelhető olajkészletén ülő hatalom gazdasági problémái elsősorban a folyamatosan csúcsra járatott kitermelésnek, a 40 dollár körüli brentárnak köszönhetők.

A szaúdi monarchia – feltehetőleg amerikai kérésre – nem fogja vissza a kitermelést. Az Egyesült Államok ugyanis az alacsony olajártól várja a szintén jelentős olajkitermelő, Oroszország meggyengülését.

A gazdasági nehézségek ellentételezéseként Szaúd-Arábia beszáll a térségben zajló hatalmi játszmába. A játszma alapja, hogy az amerikaiak megdöntötték a szunnita alapú iraki rezsimet és egy síita bábkormányt ültettek Irak élére. A síita kormány azonban természetesen a síita Iránnal került közeli kapcsolatba. Az amerikaiak csak óriási költséggel tudták fenntartani az iraki katonai jelenlétet, ezért belpolitikai okokból kivonták csapataikat Irakból. Csakhogy a szétvert szunnita iraki erők, köztük számtalan katonával, valamint török és szaúdi támogatással létrehozták a XXI. század eleddig legbestiálisabb képződményét, az Iszlám Államot.

Korábban az arab tavasz elnevezésű, az amerikaiak által katalizált forradalomsorozat eredményeként, Szíriában polgárháború alakult ki, melybe a térség összes létező ereje bekapcsolódott, természetesen informálisan. A korábban Szíriát uraló és virágzó államot fenntartó Aszad-rezsim ellen szervezkedő erőket az amerikaiak támogatták, ezenfelül a szaúdiak komoly támogatásban részesítették a szunnita dzsihadistákat, akik számtalan szervezetet hoztak létre és egy idő után egymásnak estek. Ehhez adódott az elsősorban volt iraki katonák által üzemeltetett, de Törökország és a szaúdiak által is támogatott Iszlám Állam. A képet tovább bonyolítja, hogy az amerikai támogatás eredményeként a harcba bekapcsolódtak a kurdok, akik feltehetőleg azt az ígéretet kapták, hogy önálló államot hozhatnak létre. Ez ugyanakkor nagyban sérti a NATO-tag Törökország érdekeit, ezért ők tovább támogatják a kurdok ellenségeit, tehát például az Iszlám Államot.

Közben a Szaúd-Arábiától délre fekvő Jemenben a síita húszik kerültek hatalomra, akik Irán támogatását élvezik. Azonban a fent részletezett szaúdi törekvések miatt a szaúdi hadsereg megtámadta a jemeni húszikat, sőt még az Iszlám Állam is beszállt a húszik elleni harcba.

Közben Oroszország jelentős erővel támogatta meg a már-már végleg elbukó Aszad-rezsimet. Így létrejött egy orosz–iráni–Aszad koalíció. Az amúgy is bonyolult helyzetet tovább bonyolítja, hogy az amerikai hintapolitika Irán felé is nyitott, viszont Izraellel szemben – a korábbi feltétlen támogatás helyett –, megjelentek kritikai hangok is.

A fentiek eredményeként az ősellenségnek számító zsidó Izrael és a vahabita szaúdi monarchia szövetségre lépett. Így az orosz–iráni rendkívül jelentős katonai erővel rendelkező szövetséggel szemben állhat egy körvonalazódó szaúdi–izraeli informális szövetség, melyhez akár Törökország is csatlakozhat.

Ha ezek az erők egymásnak esnek, akkor az lényegében világháborúnak tekinthető, hiszen Törökország NATO-tag és egy orosz–török összecsapás esetén a NATO nehezen maradhat semleges.

A cinikus hatalmi politika az egész közel-keletet lángba borította. Az emberi civilizáció bölcsőjének tartott térség tartósan háborús terület lett. A mérhetetlen szenvedés tízmilliók mindenapjává vált, a pusztítás folytatódik.

A szaúdi–izraeli szövetség ezt garantálja.

Mindezek hatására az elkövetkező évtizedben a terrorizmus világméretűvé válik és soha nem látott intenzitású lesz. Ha nem következik be gyökeres változás, akkor lényegében sehol, senki sem lesz biztonságban, miközben felsejlik a világháború réme.