|
 2016.03.25.
Nyáron számíthatunk az orosz embargó
feloldására
Az EU vezetése rosszul mérte föl a szankciók által okozott
mezőgazdasági veszteségeket
Az oroszországi
embargó mintegy 4,5 milliárd dollár kárt okozott a magyar
gazdaságnak – közölte szerkesztőségünkkel Budai Gyula
miniszteri biztos, és hozzátette: hazánk érdeke, hogy a magyar
mezőgazdasági és élelmiszer-ipari termékek előtt újra megnyíljon
az orosz piac.
Az uniós tagállamok közül egyre többen gondolják
azt, hogy értelmetlen az orosz embargó további fenntartása.
Mekkora esélyt lát arra, hogy nyárig megoldódik ez a kérdés?
– Optimista emberként osztom azt a véleményt, hogy az
idei, július 31-ei tanácskozáson, ahol döntenek az Oroszország
elleni szankciók fenntartásával kapcsolatban, a közép-európai
országok – gondolok a V4-ekre–, illetve néhány olyan tagállam,
melynek a mezőgazdaságát keményen befolyásolja az orosz
embargó, elérik a szankciók enyhítését vagy azok teljes
feloldását. Az oroszországi embargó közel 4,5 milliárd dollár
kárt okozott a magyar gazdaságnak, ennyire becsülhető a kieső
export értéke. Ennek körülbelül 10%-át teszi ki az agráriumból
származó bevételek elmaradása. Az elmúlt időszakban több
tagállam képviselőjével tárgyaltam, és próbáltam szövetségeseket
találni, és megtudni, mi az álláspontjuk a szankciók fenntartásáról.
Azt tapasztaltam, hogy már nem mindenki osztja azt a korábbi
egységes nézetet, hogy a kelet-ukrajnai helyzet rendeződéséig
fenn kell tartani az embargós politikát. Ezt a helyzetet egyébként
a minszki 1-es és 2-es jegyzőkönyv egyértelműen rendezte. Úgy
gondolom, hogy annak a végrehajtása már politikai jellegű, s
nem gazdasági intézkedéseket kell hozni Oroszországgal
szemben. Azt is többször hangoztattam ezeken a megbeszéléseket,
hogy Magyarország, illetve Közép-Kelet-Európa sokkal közelebb
fekszik Oroszországhoz, mint a többi uniós tagállam, s nekünk
nagyon fontos az orosz piac. Hiszen a magyar egy nyitott,
exportorientált gazdaság. Így exportbevételeink jelentős mértékben
hozzájárulnak gazdasági növekedésünkhöz, tehát nekünk szükségünk
van az orosz piacra.
Említette, hogy szövetségeseket akart találni.
A visegrádi országokra gondoljunk?
– Elsősorban a V4-ekre. Azt se felejtsük el, hogy bár
Lengyelország külpolitikájának alaptézisei több ponton távol
esnek az oroszországitól, a lengyel mezőgazdasági termékek közel
30%-a a szankciók bevezetése előtt Oroszországba irányult.
Ezt a nagy mennyiséget a lengyeleknek máshol kellett elhelyezniük;
vagy az uniós tagállamok piacán, így hazánkban, vagy új
piacokon. Mivel a lengyeleknek alig sikerült új piacokat
felkutatniuk, a tej-, a sertés- és a gyümölcságazatban nagy mértékben
csökkentek a felvásárlási árak, ami szociális és társadalmi
feszültséget okoz. Tárgyaltam a német parasztszövetség vezetőivel
is, akik szintén azt jelezték, hogy a szankciók miatt jelentős
mértékben zuhantak a felvásárlási árak a sertés- és tejágazatban.
Ezért megpróbálnak nyomást gyakorolni a német kormányra,
hogy enyhítsenek a szankciókon. Azt tapasztalom, hogy az unió
politikai döntéshozói és azok, akik az embargós károkat
elszenvedik, igen messze állnak egymástól, kivéve Magyarországot,
ahol a kormány igyekszik folyamatosan enyhíteni azoknak a termelőknek,
cégeknek a veszteségén, melyek jelen voltak korábban az orosz
piacon. Ezért új piacokat igyekszünk felkutatni számukra, és
mindent megtettünk annak érdekében, hogy a belső piacon is
megszilárdítsuk pozíciójukat.
Az EU kompenzációs intézkedései jelentettek-e bárminemű
segítséget?
– Röviden: nem. A kompenzációk egyrészt későn érkeztek,
másrészt az egyes tagállamok részére meghatározott összegeket
jelentős mértékben alul számolták. Tehát még az EU sem mérte
föl a szankciók bevezetésének idején, hogy mekkora kár
keletkezik például a mezőgazdaságban, és hogy a megállapított
összegek mennyire nem lesznek elegendőek a veszteségek kompenzálására.
Ennek volt az eredménye, hogy minden tagállam megpróbált új
piacokat szerezni. Hazánk a Nyugat-Balkán, Törökország, Távol-Kelet,
a délkelet-ázsiai piacok – Japán, Dél-Korea, Vietnam,
Hongkong, Szingapúr – felé tett lépéseket. Ezek sikerültek
is, de a szankció első évében keletkezett veszteségeket a cégek
nem tudták orvosolni.
Lehetett-e
valami rést találni az embargós politikán?
– Hazánk sosem próbálta meg kijátszani a szankciós
intézkedéseket. Bizonyára arra gondol, hogy egyesek szerint a
lengyelek Belorusszián keresztül igyekeztek bejutni az orosz
piacra. Mások pedig átcsomagolták az árujukat. A magyar cégek
nem éltek ilyen lehetőségekkel, hanem az új piacokon tudtak
jelentős sikereket elérni. A magyar mezőgazdaság nem a mennyiségi,
hanem a minőségi termelésben jeleskedik. Így a jó minőségű,
prémium kategóriás magyar alapanyag, illetve feldolgozott élelmiszer
keresett azokon a piacokon, ahol eddig nem voltunk jelen. A japán
piacon közel 100%-ban tudtunk növekedni a mangalicasertés-ágazatban,
s a magyar borok is népszerűek a felkelő nap országában.
A hazai cégek felkészültek-e arra, hogy az embargó után
a lehető legkedvezőbb helyzetből folytatódhasson a magyar
kivitel Oroszországba?
– Az egyik legfontosabb intézkedésünk az volt, hogy a
kapcsolatainkat továbbra is megfelelő szinten tartsuk Oroszországgal.
A folyamatos együttműködés eredményeként hazánk részt vett
az oroszországi nagy kiállításokon, illetve tavaly az orosz élelmiszer-biztonsági
hatóságok elvégezték azoknak a magyar cégeknek az átvilágítását,
akik korábban jelen voltak a piacon. Ezek jelentős része
megfelelt a szigorú előírásoknak; novemberben meg is kapták
az engedélyt arra, hogy az embargó megszüntetése vagy enyhítése
esetében újra szállítsanak az orosz piacra.
Medveczky Attila
|
