2016.11.04.
Csurka
István levele dr. Kovács Tamásnak, a Magyar Köztársaság Legfőbb
Ügyészének
Mélyen tisztelt
Legfőbb Ügyész Úr!
Rendkívül súlyos, nemzeti függetlenségünket, alkotmányos
létezésünket, szövetségi rendszerünket érintő ügyben
fordulok önhöz azonnali, mindenre kiterjedő kivizsgálást kérve.
2006. október 25-én
reggel a Magyar Rádió Kossuth adójának Reggeli Krónika című
műsorában, annak is a Háttér című részében, amelyet ekkor
Nagy Katalin vezetett, elhangzott, hogy egyes bejelentések, híresztelések,
észleletek alapján a különféle tüntetőkkel szemben fellépő
magyar rendőrség kötelékében nem magyarul beszélő, de a
magyar rendőrség egyenruháját viselő és a tömegoszlatásban
részt vevő külföldi személyek is voltak. Ezek a személyek a
rendőrségi frontvonal első sorában állván, a magyar rendőrség
mindegyik harci cselekményében részt vettek, ad abszurdum víve
a dolgot: a gumilövedékek fejmagasságban való kilövésével
magyar állampolgárok szeme világának kioltását is megtehették.
A felvetésre, amelyet a műsorvezető Nagy Katalin tett meg, sem
a beszélgetésben részt vevő Vadai Ágnes (MSZP), sem Simicskó
István (KDNP) nem tett az előfordulást, azaz a külföldi személyek
jelenlétét kizáró megjegyzést, hanem a kivizsgálandó körülmények
körébe utalta.
Így
most tehát, Tisztelt Legfőbb Ügyész Úr, lebeg a magyar közvélemény
fölött néhány, egyelőre bizonytalan igazságtartalmú mondat,
amelyek azonban később mintegy erjedésnek indulnak, és ha nem
történik meg a cáfolatuk, avagy a megerősítésük és ezután
nyomban a felelősök felkutatása és felelősségre vonása, alá
fogják ásni a közbizalmat, ha lehet még a jelenleginél is
nagyobb mértékben.
Ezért kérem, indítson
azonnali körültekintő és mindenre kiterjedő vizsgálatot:
1. Előfordulhatott-e,
hogy a rendőrség egyenruháiba idegen állam emberei öltözhettek,
a rendőrség fegyvereivel, eszközeivel felszerelve idegen állam
rendőri vagy másmilyen szerveinek tagjai magyar állampolgárok
ellen küzdhettek, kényszerítő eszközöket használhattak,
avagy éppenséggel a műveletek irányításában valamilyen máshol
szerzett tapasztalat birtokában részt vehettek?
2. Mely állam
vagy államok milyen beosztású személyei voltak ezek, milyen
minőségben tartózkodtak hazánkban?
3. Ki vagy kik
adtak engedélyt részvételükre és miért?
4. Ha pedig a hír
valótlan, hogyan és miként kelhetett szárnyra? Ki ennek a
felelőse?
Tisztelt Legfőbb
Ügyész Úr! Az ügy, miként látható, rendkívül súlyos, egész
nemzeti függetlenségünket és közállapotaink egészét érinti,
de a kivizsgálással és a közvélemény pontos tájékoztatásával
a nagyobb baj még megelőzhető. Ha azonban a társadalom nem kap
választ, elviselhetetlen méretűvé mélyül a bizalmatlanság
fekélye. A magyar társadalomnak elemi joga tudnia, kik, hogyan s
miért merészelték legnagyobb nemzeti ünnepünkön a rendcsinálás
műveletébe idegen állam embereit bevonni, illetve ha ezt nem
tették, most miért hallgatnak és mi a bizonyítéka ártatlanságuknak.
Ennek kivizsgálása roppant egyszerű: meg kell hallgatni az akciókban
részt vett rendőröket. Volt-e tudomásuk a magyar rendőröknek,
tiszteknek és közrendőröknek arról, hogy soraikban, egyenruháikban
külföldi rendőrök, katonák, vagy akárkik vannak. Másfelől,
ha ez nem igaz, ki és miért merészel ilyen híresztelésnek tápot
adni. Mindezt csak egy gyors és beható vizsgálat és a tényekkel
való szembenézés döntheti el.
Tisztelt Legfőbb
Ügyész Úr! Engedje meg, hogy a vizsgálat elősegítése céljából
felvessek néhány, szemtanúk és fényképek által is bizonyított
ténykörülményt. Ezek közül is első, hogy az intézkedő
rendőrök mind egyénileg, mind csoportosan arctalanok voltak.
Nem viselték a rendőrségi törvényben előírt azonosító
jelvényüket, sőt arcukat még a védőrostély alatt is kendővel,
símaszkkal takarták el. Ez egyébként a vakhír – ha az – lábra
kapásának is oka lehet. Miért volt szükség erre a rejtőzködésre,
s ki adott erre engedélyt vagy parancsot. Ez eleve törvénytelen.
S ha a rendőri fellépés jogos és arányos, a társadalom többsége
által kívánt és méltányos, minek rejtőzködni.
Ezenkívül meg kívánom
jegyezni tisztelettel, hogy az Önnek benyújtott kérésemet, már
csak azért is, hogy szerény álláspontomat a közvélemény
visszajelzéseivel is ellenőriztessem, egyidejűleg nyilvánosságra
hozom, legalább abban a korlátozott körben, ami rendelkezésemre
áll.
Meg vagyok győződve
arról, hogy a magyar társadalom végzetes kettészakadottságán
és ebből következő lesüllyedésén csak a teljes nyíltsággal,
a szembenézés bátorságával lehet segíteni, illetve ezt a süllyedést
megállítani.
A levelet 2006.
október 26-án kézbesítették. Ugyanekkor felkerült az MTI
országos sajtószolgálatának internetes oldalára, valamennyi
napilapnak, a Magyar Rádiónak, a Krónika és a Vasárnapi Újság
szerkesztőségének, a közszolgálati magyar televíziónak is
eljuttatták.
|