|
 2016.11.11.
A vorkutai
szovjet lágerek rabja
Kárpátalja hitvalló görög katolikus papja
A szovjet időszakban
évtizedeken át üldözött kárpátaljai magyar görög
katolikus pap, Ortutay Elemér életéről és a kárpátaljai görög
katolikus egyházban betöltött szerepéről tartottak emlékkonferenciát
születésének 100. évfordulója alkalmából október közepén
Beregszászon. Marosi István parókust, a II. Rákóczi Ferenc Kárpátaljai
Magyar Főiskola görög katolikus főiskolai lelkészét arra kértük,
hogy mutassa be Ortutay Elemér életútját, és „katakomba”-tevékenységét.
Dicsőség Jézus Krisztusnak! Parókus úr, mi lehet az
oka, hogy míg Boldog Romzsa Tódorról sokat lehet hallani,
olvasni, addig Ortutay Elemérről jóval kevesebbet?
– Romzsa Tódorról azért is tudunk többet, mert a
katolikus egyház boldoggá avatta. 1947-ben vértanúhalált
halt, majd a rendszerváltás, illetve a görög katolikus egyház
legalizációja után kezdődött el boldoggá avatási pere,
amelyben természetszerűen nyilvánosságot kapott az életútja.
Ahhoz, hogy valakit boldoggá avasson az egyház, vagyis
kifejezze, hogy egy erényt hősies fokon gyakorolt, vizsgálatokra
és életútja tanulmányozására van szükség. A vértanúhalállal
kapcsolatos kánoni vizsgálatok és adatgyűjtések a figyelem középpontjába
helyezték Tódor püspök személyét. Az ő vértanúságának
kinyilvánítása, s annak emlékezete az emberek szemében és
lelkében is a példaértékű emberek közé emelte a püspököt.
Ortutay Elemér teljesen más jellegű egyéniség volt, aki inkább
a hitvalló pap kategóriájába helyezhető. 81 évesen természetes
halállal hunyt el, így nem került annyira az egyházi és civil
figyelem középpontjába. Elemér atya az Ortutay család utolsó
kárpátaljai képviselője, s pont a születési évfordulója
jelenti azt a pillanatot, hogy hősiessége, nemzettudata, egyházias
gondolkodása a követendő példák sorába emelje őt!
Annyit tudok, hogy Ortutay Elemér papi családba
született; édesapja is görög katolikus lelkész, főesperes
volt. Majd fiát Ungváron szentelték pappá, még a II. világháború
befejezése előtt. Utána hogyan alakult az élete?
– Elemér atyát 1941-ben szentelték pappá, de még mielőtt
az ő további életét bemutatnám, szólnom kell édesapjáról,
Ortutay Jenőről, aki nagyon komoly szerepet töltött be, mind
az egyházi, mind a társadalmi életben. Görög katolikus
kanonok, szentszéki tanácsos, 1928-tól 1938-ig Beregszász választott
polgármestere – a cseh éra ideje alatt. Kárpátalja
visszacsatolását követően a térség országgyűlési képviselője
volt a magyar parlamentben. Nemzetileg elkötelezett politikus
volt, aki mindent megtett Kárpátalja magyarságáért. Tehát
Ortutay Elemér ilyen papcsaládba született bele. Elemér atya
1936-ban a Beregszászi Gimnáziumban érettségizett, majd egy éven
át az ungvári teológián tanult, s utána az akkori Csehszlovákiában
központi teológiának számító Olmützi Egyetemre került.
1938-ban a Pázmány Péter Katolikus Egyetemre helyezték át, s
a 4. és 5. évet Budapesten fejezte be, utána pappá szentelték.
1941-ben teológiai doktorrá avatták. Közben megházasodott;
felesége a budapesti születésű Vitéz Gabriella lett, akivel
Beregszászon, az akkori Úri Kaszinóban (ma Arany Páva étterem)
ismerkedtek meg. Pappá szentelése után Ungvárra került,
eleinte a Drugeth Gimnáziumban – ez volt a fiúgimnázium –,
majd az Árpád-házi Szent Erzsébet Leánygimnáziumban tanított
hittant és latint. Miután Rózsa Tódor püspököt meggyilkolták,
ő vette át a püspök úr óráit a teológián. Filozófiát és
latint tanított. Tehát mind a gimnáziumi, mind a felsőfokú
teológiai oktatásban részt vett, egészen 1949-ig, mikor letartóztatták.
Eddig tartott élete első papi, nyilvános működése.
Mivel vádolták Elemér atyát, hogy 25 évig kellett
raboskodnia?
– A görög katolikus papság elleni perek mind koncepciósak
voltak. Édesapja főleg politikai és nemzeti szerepvállalásáért
az első koncepciós perek áldozata lett. 1945-ben a szovjet hatóságok
10 év kényszermunkára ítélték, a lágerben halt meg. Elemér
atya ellen gyakorlatilag nem találtak vádat, végül olyan
fondorlatos módon ítélték el, hogy aláírattak vele egy papírt,
hogy minden nap misézett. Természetes, hogy egy katolikus pap
minden nap celebrál szentmisét. Majd az ügyész bejelentette,
hogy Ortutay Elemér bűnös, mert március 15-én – a fasiszta
Magyarország nemzeti ünnepén –, január 30-án – Hitlert
azon a napon választották meg kancellárnak – és december 6-án
– Horthy névnapján, ami a görög katolikus egyházban Szent
Miklós napja – is végzett szentmisét, tehát támogatta a
fasiszta rendszert. Ez volt ellene a vád. 25 évre javító
munkatáborra, 5 év polgári jogfosztásra és teljes
vagyonelkobzásra ítélték.
Hol raboskodott?
– Több olyan láger volt, ahová a görög katolikus
papokat és politikai elítélteket – összesen 129-et – szállítottak.
Elemér atya Vorkután raboskodott. Először szénbányában
dolgozott, s mivel egészségügyi állapota megromlott, ezért építkezéseken
kellett dolgoznia. Édesapja nem messze tőle Ábezben
raboskodott, ahol 1950-ben halálra éheztették.
Csak magyar görög
katolikus papok ellen voltak koncepciós perek, vagy más nemzetiségűeket
is elítéltek?
– A második világháború előtti időszakban a nemzetiségi
kérdés nem a jelenlegi kategóriák között vetődött fel. A
Munkácsi Görög Katolikus Egyházmegye híveinek integrációja,
amely a 17-18. századtól kezdve folyamatosan zajlott, a Magyar
Királyságban érvényesült. Bár a 19. század második felében
is megvoltak már a szláv nemzeti ébredés jelei, azonban a
nemzetiségi kérdés modern felvetése az első világháború után
kezdődött meg. A görög katolikus papság üldözése, s a papság
ellenállása, nem nemzetiségi kategóriában vetődött fel,
hanem a hit emberek mentalitására gyakorolt hatásának összefüggésében.
Ennek természetesen megvoltak a politikai, nemzeti vetületei is.
Ugyanis a római pápa és a Szentszék iránti elkötelezettség
magában hordott egyfajta európai irányultságot, amely Kárpátalja
Moszkvához való lojalitásának a kiépülését veszélyeztette.
Kárpátalja
lakosságának 69%-a a II. világháború után görög katolikus
volt. Ezért törekedett az ateista-kommunista hatalom a görög
katolikus egyház betiltására, vezetőinek és papjainak
megsemmisítésére, hogy megszűnjön a nem pravoszláv és nem
oroszhű felekezet. Természetesen mi magyar emberről beszélünk,
aki emlékirataiban, nyilatkozatiban kihangsúlyozza, hogy magyarként
élte az életét, és a legalizáció után is megvallotta
magyarságát, de őt, mint görög katolikus papot ítélték el.
Szabadulása után engedték papként szolgálni?
– 1956. augusztus 20-án szabadult, szeptember 1-jén hazaérkezett,
és elhelyezkedett az ungvári kerámiagyárban. 1949-ben
rendeletileg betiltották a görög katolikus egyházat, és csak
az úgynevezett katakombaegyház működött, amely állami törvények
szerint illegális. Az egyházi struktúra megmaradt, de illegalitásban
és titokban működtek papjaink. Akik 1953 után visszatértek a
lágerekből, próbálták egyházukat újjászervezni, de ez igazából
katakombaegyház volt. Először Chira Sándor kárpátaljai
magyar görög katolikus püspök irányította a Munkácsi egyházmegyét
Karagandából és az időnként megengedett hazautazásai alkalmával.
Az ő elhunyta után Szabó Konstantin lett a püspök, majd
elhunyta után Szemedi János lett ordinárius, akinek Halavács János
és Margitics János volt a segédpüspöke. Titokban, családoknál,
síroknál végezték a szent liturgiát, s oda jöttek össze
kisebb közösségek.
Ezekbe a közösségekbe nem építettek be besúgókat?
– Nem zárható ki, de nincsenek olyan irányú kutatási
eredmények, amelyek ezt alátámasztanák. Ezek a kis közösségek
elzártan működtek. Például a magyarul beszélő papság még
a magyar értelmiségtől is valamelyest szeparálva volt. Az
viszont tény, hogy folyamatosan megfigyelték őket. Elemér atya
visszaemlékezéseiből tudjuk, hogy még Gorbacsov idején is házkutatásokat
tartottak nála. Sőt Szemedi Jánosnak folyamatosan kellett találkoznia
a belügy egyik emberével, aki jelentett róla feletteseinek. Néha
csak a sportról vagy semleges témákról beszélgettek, de akkor
is rendszeresen találkoznia kellett ezzel az illetővel.
Mégis miért tartottak Ortutay atyánál házkutatásokat?
– Tudták, hogy járnak hozzá tanítványok – őt is
megfigyelték –, hiszen az illegalitásban 18 papjelöltet képzett
az ő „egyszemélyes teológiáján”, s mire nyilvános lett
egyházunk, akkor ők mind felkészültek a papságra és pappá
is lettek szentelve.
1989-től visszaállították jogaiba a görög katolikus
egyházat. Ezután újra papként tevékenykedett?
– A Szovjetunió ukrajnai részén 1987-től indult meg az
a nyitás, melynek eredménye lett, hogy a folyamat eredményeként
legalizálták a görög katolikus egyházat. Az egész egyház
rehabilitációja viszont nem történt meg, csak az egyes elítélteké.
1989-ben Kárpátalján egyházunk újra bejegyeztethette önmagát,
tehát jogi személlyé vált a szovjet törvények értemében. Kárpátalján
ez az év az egyház újjáéledése, míg Galíciában 1987.
1989-ben a Munkácsi Görögkatolikus Egyházmegyében már nyilvánosan
lehetett liturgiákat végezni. Elemér atya így újra legálisan
misézhetett, taníthatott.
Sőt még tanulmányokat is írt.
– Főleg cikkei jelentek meg kárpátaljai és anyaországi
újságokban; a Kárpáti Igaz Szó, a Pánsíp, a Kárpátalja,
az Új Ember, az Igen és a Görög Katolikus Szemle hasábjain.
1993-ban megjelentette visszaemlékezéseit Holnap is felkel a Nap
címmel az Intermix kiadónál. Októberi konferenciák Ortutay
Elemér szellemiségét próbálta feléleszteni, hogy minél többen
megismerjék, és ne kerülhessen a feledés homályába eszményi
lelkülete. Kutatásaink során nagyok sok általa írt cikket,
emlékiratot, levelezést találtunk, és a közeljövő feladata,
hogy egyrészt a konferencián elhangzott előadások szerkesztett
változatát, és az ő írásait, levelezéseit tartalmazó kötetet
megjelentessünk.
Ortutay Elemér élettörténetéből erőt meríthetnek
a kárpátaljai szeminaristák, a jövő nemzedéke?
– Elemér bácsi (ahogy általában a tanítványai nevezték)
etalon volt. Dr. Orosz Ildikó, a Rákóczi-főiskola rektora
nevezte így őt a köszöntőjében. Egyfajta mértékadó egyéniségnek
tekinthető. A fő célunk az volt, hogy gondolkodásmódját és
példaértékű lelkületét a figyelem középpontjába helyezzük.
A katolikus egyházhoz való hűsége, a görög katolikus egyházhoz
való végtelen elkötelezettsége hitvalló papjainkat is jelképezi,
benne őket is tiszteljük. Olyan famíliából származott, ahol
visszamenőleg 250 évig folyamatosan volt, akit pappá
szenteltek. Ennek a papcsaládnak a „megkoronázása” Ortutay
Elemér személyisége. Olyan magyarságtudatot képviselt, melyek
Kárpátaljához és a magyar nemzethez köthetők, és ez eléggé
erőteljesen megjelenik írásaiban, de a kárpátaljai nemzetiségek
békés együttélését is hangoztatta, szorgalmazta. Lelkiségére
jellemző, hogy élethelyzeteit mindig keresztény szellemiségben,
egyházának érdekeit előtérben tartva élte meg. Emlékiratában
leírja: „Majd tíz-húsz-harminc év múlva tegyetek tanúbizonyságot,
hogy szülőföldünkön, Kárpátalján voltak és éltek férfiak,
akiknek fontosabb volt becsületük, mint hitvány életük, és
ezért hitüket, nemzetüket, meggyőződésüket áruba nem bocsátották.”
Medveczky Attila
|
