2016.11.11.
Csorja Gergely: Európai határrevíziók?
Székelyföld határain
újra fellobbantak az őrtüzek. Székelyföld minden szempontból
jogos autonómiájának elhúzódása, bizonyos fokú kilátástalansága
a magyar emberek javában szomorúságot és, valljuk be, sértettséget
okoz. A mélyből feltörő és a lélekbe nagy erővel csapódó
miértek előbb utóbb eltalálják a legtöbbünkben már
alig-alig rezgő húrt. Ez a húr egyetlen hangon szól, a lelket
eluraló hullámok egyetlen szóban artikulálódnak: revízió.
A
határrevízió kérdése teljesen lekerült a napirendről. Némi
értékelési készséggel bíró és józanul megszólaló magyar
politikus a határok módosítását nem tűzheti zászlajára, sőt
nyilvánosan meg sem említheti. Nem csak azért, mert
pillanatnyilag a semmilyen katonai erővel sem rendelkező
Magyarország nem alkalmas a határmódosítás kikényszerítésére,
nem csak azért, mert a ma olyan sok okosat nyilatkozó Jeszenszky
Géza, egykori külügyminiszter közreműködésével az
Antall-kormány megkötötte az ukrán–magyar alapszerződést,
mely a magyarságnak semmit sem hozott, ellenben a magyar állam végérvényesen
lemondott a revízió lehetőségéről. Hanem elsősorban azért,
mert ma a határrevízió emlegetése éppen a határon túli
magyarság helyzetét, autonómiaesélyeit rontja leginkább.
Ennek ellenére a
határrevízió gondolata a környéken egyre népszerűbb. A Krím
orosz annektálása, majd Anglia kiszavazása az unióból,
valamint az új keletű orosz aktivitás és az elhibázott
amerikai válasz több, néhány éve még elképzelhetetlen változást
hozhat Európa térképén. Szerbiában a napokban zajlott a
szerb, a fehérorosz és az orosz hadsereg „Szláv Testvériség”
fedőnevű hadgyakorlata. Putyin a szláv testvériség felélesztésével
is válaszolt arra az amerikai lépésre, hogy Romániába – és
Lengyelországba – amerikai rakétákat telepítenek. A románok
lényegében átadták a hazai politikai döntések egy részét
Washingtonnak, cserébe egy informális ígéretért, hogy Moldáviát
esetleg megkaphatják.
Putyin ezért Moldáviában
megtámogatta Igor Dodon oroszbarát elnökjelöltet, aki most vasárnap
48 százalékot ért el az első fordulóban, és tíz százalékot
vert az Amerika-barát, egykori világbanki igazgatónőre, Maia
Sandura.
Kelet-Európa a
hatalmas játszma második színtere lett. Az első számú hadszíntér,
a legfontosabb, ahol Amerika végletesen rossz politikával nagyot
bukott, a Közel-Kelet, ezen belül Szíria. A játszma, ami lényegében
Putyin, azaz az orosz birodalom és Amerika között zajlik – a
látszat ellenére – nem csak katonai és hatalmi természetű.
Ráadásul ellentmondásoktól hemzseg.
Látszólag Putyin
Oroszországa ereje teljében újra megjelent világhatalmi tényezőként,
és erre Amerika mint a szabad világ védelmezője, más
olvasatban mint hegemóniára törekvő birodalom a megfelelő választ
keresi. A nagy ellentmondás, hogy ma az Amerikai Egyesült Államok
valódi ellenfele nem Oroszország. Az amerikai világbirodalom, sőt
Amerika mint első osztályú gazdasági, katonai, pénzügyi,
politikai hatalom pozícióit nem az oroszoktól kell félteni.
Hanem Kínától, Indiától, Brazíliától, Indonéziától,
Pakisztántól és sorolhatnánk a százmillió feletti, sőt
milliárdos lakossággal és elképesztő potenciával rendelkező
országok sorát.
Amerikának úgy
kell Putyin, mint egy falat kenyér. A vérszagot érző éhes
orosz medve, melyet a szabad és büszke amerikai sas tart távol
a pusztítástól, eladható sztori. Nemcsak Amerikában, de több
más országban is. Lásd Lengyelország vagy Románia. Márpedig
amíg a két óriás kerülgeti egymást, és nagyobbnál
nagyobbat üvöltve dobnak egymás elé szétzúzott apró államokat,
addig harmadik félnek nincs helye a harcban. Még akkor se, ha
lassan egy súlycsoportban van a szemben álló felekkel.
Harmadikként beszállni, amíg nem kezdődik az igazi harc, nincs
értelme. Túl kockázatos, túl sokba kerül. Ráadásul az önbizalom
is hiányzik.
Így aztán a két
gazdaságilag, politikailag, a társadalmi egység, de főleg a növekedési
potenciál terén valójában megrogyott birodalom vicsorog egymásra.
Oroszország gondjai persze sokkalta nagyobbak, mint Amerikáéi.
Az orosz gazdaságot lényegében az olaj tartja el, ráadásul a
szibériai területek gazdasági egysége veszélyben van. Kína
hatalmas pénzzel jelent meg a területen, és ma már a sok millió
félig legálisan ott tartózkodó kínai nélkül a keleti területek
gazdasága összeomlik.
Az Egyesült Államokban
a több tízmillió latin, azaz mexikói és dél-amerikai a
pokolba kívánja az Egyesült Államokat. Nekik semmi közük az
amerikai álomhoz, ők szociális ellátást és jólétet
akarnak, most. Az amerikai infrastruktúra, a városok túlnyomó
többsége óriási felújításokat igényelne. A szociális
rendszer fenntarthatatlan, az államadósság az egekben, az egészségügy
ezer sebből vérzik.
A külpolitika
egyik kudarcot a másik után generálja. Hogyne jönne jól egy
kis kakaskodás Putyinnal! (Bár a Trump–Clinton választási
kampánynak fontos témája volt a Putyinhoz való viszonyulás,
biztosak lehetünk benne, hogy Trump győzelme esetén is folytatódik
a küzdelem.)
Ami Washingtonból
és Moszkvából nézve egy kis kakaskodás, az innét polgárháború
és megszűnő államok. Az első áldozat, úgy tűnik, Ukrajna
lehet. Amerika annyira kiállt az ukrán nép mellett, hogy miután
áttételesen szponzorálta és szervezte a narancsos forradalmat,
különösebb keménykedés nélkül hagyta, hogy Putyin
bevonuljon. Most már az elemzőknél mindkét oldalon napirenden
vannak a tervek, az esetleges forgatókönyvek, hogy mi lenne, ha
Ukrajnát mégis felosztanák.
Nagy változások
előtt állunk. Most csak az erősek és szerencsések lehetnek
biztonságban. Európa térképe sokat változhat, készüljünk
fel mindenre!
|