2016.11.18.
Pozsgay
Imre: A Jobbik nem őszinte szervezet
– Az SZDSZ szétesett,
az MSZP térdreomlott, saját identitásával küzd, de ahelyett,
hogy a saját térfelükön keresnének szövetségeseket, akár a
szociáldemokraták között, akár más liberálisok vagy pártonkívüliek
között, maguk helyett építik a Jobbik-féle új proletárpártot.
– Ez a politikatörténetben
nem először fordul elő.
– Az a baj, hogy
ezek valamennyien másról beszélnek, és mást csinálnak.
– Nem őszinte
szervezet a Jobbik az én felfogásom szerint. Az őszinteség hiánya
a választás után fog igazán nagy csalódást okozni a társadalomnak.
Remélem, hogy addig is kiderül róluk egy s más, és az emberek
rájönnek, hogy az elégedetlenségüket nem jelszavakhoz, hanem
programokhoz kell kötni.
– Csodálkozva
tapasztaltam, mert megszámoltuk, hogy maga a Népszabadság több
mint 300 alkalommal foglalkozott a Jobbikkal, kicsit dorgálta, de
inkább népszerűsítette, állandó jelenlétben tartotta őket.
És ezt teszik a televíziók is és soha nem kérdezik meg,
honnan ez a rengeteg pénz a buszokra, óriásplakátokra, vagy
miből utaznak, bérelnek színházakat ?
–Azt hiszem,
hogy a társadalmi tájékozatlanságot használják ki. Döbbenetes
az összjáték. Én aggasztónak látom ezt a fajta kibontakozást.
Ugyanis az én reményeim ahhoz kapcsolódnak, hogy lesz egy olyan
fajsúlyos és becsületes politikai erő, amelyik az alkotmányozás
erejével is bír és a társadalmat mind a közjogi, mind a
gazdaság szempontjából a megfelelő irányba tudja vinni ekkora
pusztítás után, amelynek, ha igaz, a vége felé járunk, remélem…
– Csurka István
elemzésében bebizonyította, hogy a Jobbik pont olyan, mint a
Kun Béla- féle proletárpárt, csak szélsőjobboldaliként adják
el.
– Lehet, hiszen
ilyennek a történelemben tanúi voltunk, hogy a legvörösebb
proletárnegyedek és övezetek szélsőjobboldali szavazatokat
adtak le. Én a népemet nem korholnám ezért, mert egy félrevezetett
társadalom, mely tájékozódási zavarokkal küzd, nem maga
felelős ezért az állapotért, hanem azok, akik vezették és félrevezették
évtizedeken keresztül. Az utóbbi húsz esztendőben. Ez természetes
véleményem szerint, nem magyarázható egyedül a kárörömmel,
hogy íme, a szinte abszolút győztesnek feltüntetett politikai
erőt is be lehet árnyékolni, hanem ebben lehet politikai stratégia
is az én meglátásom szerint, azaz olyan publicitást, olyan
nyilvánosságot teremteni egy egyébként nem is tudom, milyen
indítékból elindult szervezetnek, amely valójában nem jutna
neki, ha saját erőből kellene a közvéleményért megküzdeni.
Azaz kicsit megcsinálják.
– Tehát nincs
is szükség többé az SZDSZ-re, könnyen viselik a vereséget,
mert már megszedték magukat?
– Az SZDSZ vereségéhez
a világgazdasági válságra volt szükség, ahol félreérthetetlenül
bebizonyosodott, hogy a monetáris restriktív, úgynevezett
neoliberális gazdaságpolitika nem alkalmas az emberiség ellátását
szolgáló gazdaság működtetésére, fenntartására, legföljebb
kevesek meggazdagodását, sokak elszegényedését okozza, mint
ahogy nálunk tette, s ennek a következményei a párt sorsára
is kihatnak. Nekem régóta az a véleményem, hogy liberális párt
nincsen. Liberális normák lehetnek a társadalomban, a XVIII. század
óta tudjuk és néha vissza is éltek vele, de liberális párt
itt nem volt, csak gazdaságpolitika, ami kikényszerítette, hogy
az államot rossz gazdának minősítsék és ezért megfosszák
minden eszközétől, olyan eszközöktől, amelyekkel éppen a társadalom
fölkarolását vállalhatná föl. Ilyen szempontból a
legnagyobb ártalma a neoliberális gazdaságpolitikának, hogy
elpusztította a baloldalt. És hiteltelenné tette, tőkefelhalmozó
párt képét adta rá. Ez olyannyira arrogánsan nyilvánul meg,
hogy az ország fullasztó és válságos helyzetét előidéző
figurák itt még ordítva kiabálhatnak az országban és
tapsokat arathatnak ilyen amolyan komédiás megjelenésükért.
Ez azért elszomorító, mert kulturált európai politikai
nemzetben egy népéért és nemzetéért felelős baloldalnak is
meg- lenne a helye. Ennek a helyét elpusztították az elmúlt 20
esztendőben.
– Azt tetszik
mondani, hogy az MSZP végromlásának az az elsődleges oka, hogy
az SZDSZ-szel összeboltoltak?
– Igen, egy
kisebbrendűségi komplexusokkal küszködő párt, amelyik valójában
kívülről keresett igazolást a saját továbbfejlődésére,
hiszen ’89-ben a megalakulásakor még a szociáldemokrácia reményével
indult el ez a párt, de az első kisiklásait én már a
kongresszus után közvetlenül is tapasztaltam és jutottam
megfelelő elhatározásra, ez nem titok. Én már ’90 tavaszán,
a választási vereség után revanspolitikának minősítettem
azt, amikor újra kormányprogramon dolgoznak, és revanspolitikának,
hogy népszavazást kezdeményeznek azok, akiknek valójában a
tanulságokon kellene gyötrődniük és nem pedig visszaköszönni
a régmúltba. Azon kívül, ha visszagondolok, megnéztem, hogy
menedékházpárt lett, ezt abból is látom, hogy kik voltak a küldöttei
az 1990-es májusi kongresszusnak. Kádár is nyugodtan összehívhatta
volna ’80-ban.
– E tekintetben
semmi változás nem történt.
– Nem. Ez a
garnitúra, amikor választási győzelmet aratott ’94 tavaszán,
az abszolút kormányalakító képességét is odaadta az
SZDSZ-nek azzal, hogy folytatta az egyébként más oldalon
keletkezett paktumot most már a szocialistákkal.
– A balliberálisokat
idézem: aki raszszista, az mindenképpen szélsőjobboldali. De
aki szélsőjobboldali, nem szükségképpen rasszista. Ez a
mondat nekem talmudistának tűnik, de mire gondolhat az ember,
amikor így is mentegetik a Jobbikot?
– Én nem tudom,
hogy ki mire gondol, amikor ezek a szavak elhangzanak, de egyet
mindenképpen fontosnak tartok: a rasszizmusnak a politikai játszmákban
nem lehetne szerepe és nem szabad egyáltalán még csak a
frazeológiába sem bevonni, mint politikai eszközt. Az emberek társadalmi
magatartását, iskoláját, integrációját kellene egy jó, és
az országért, a nemzetért felelős államnak kezelnie. Ezért
engem liberális oldalról államhívőnek, államásznak
neveznek, de sohasem a diktatórikus államot, hanem a népért
felelős és szolgáló államot képzeltem el. Finnországban a
legnagyobb tulajdonos az állam, de ha jó gazdája van, akkor jól
működik. Ahol rossz gazdája van, ott rossz gazda, persze.
Ezeket én az egész politikai pályámon fontosnak tartottam. És
végül az: aki nemzetet mond, ne lehessen kirekeszteni. Azaz a
nemzetért való felelősség, ahogyan az EU sem lehet egy
szupranacionális intézmény, úgy a lelkünkben sem lehet más,
csak a sajátunk.
– Ami az állam
szerepét illeti, nemcsak Pozsgay Imre gondolkodik így, ahogy
mondta, hanem a legújabb pápai enciklikában, XVI. Benedek
Caritas in veritate című enciklikájában is az állam szerepét
hangsúlyozza, mely állam a népet szolgálja minden körülmények
között.
– Énnekem ez a
véleményem és nagy örömmel olvastam, amikor az enciklikában
ezeket a szavakat megtaláltam. Ez legalább olyan örömet
okozott, mint a II. János Pál pápával való találkozásomon
éreztem, ott hangzott el először, majd pedig a Centesimus annus
kezdetű enciklikában olvashattam, hogy a kommunizmus bukása nem
igazolás a kapitalizmusra. Vagyis csak olyan társadalmat lehet
és szabad elfogadni, aki a jövőt akarja, amelyben az állam társadalmi
szolgálatra készteti a tőkét és a tőkejövedelmeket, nem
pedig arra a blöffre, amit aztán a 2008-as válság bebizonyított.
– Sok szélhámosságot
tapasztalok, például itt van a „magukfajtázó” csillag a
Jobbiknál, Balóné Morvai Krisztina, aki korábban a homoszexuálisoknak
volt a védőangyala, és ma már Brüsszelről a mezőgazdasági
és vidékfejlesztési bizottság tanácskozásáról hantázik néhány
szerencsétlen, megvezethető embernek, mintha ő számítana ott
valamit.
– Ez egy árulkodó
jel, hogy mindenütt otthon vagyunk, és mindenütt nekünk jár a
terep. Ez ennek a bejelentése, ám azt kijelenthetem, hogy
komoly, tisztességes munkára teljesen alkalmatlan ez a garnitúra.
Végignéztem a megnyilvánulásaikat, szerepüket, ilyen-olyan
jelszavaikat, ezek valami módon a tolakodás jelei, ott lenni
mindenütt, a publicitással az emberi tévedésekre építeni.
– Nem gondolja,
hogy ennek lesz böjtje?
– Lesz, sajnos
lesz. A legnagyobb veszedelmét éppen a jövő évi választásokban
látom. Csökkentheti a nemzeti erők összefogásában rejlő
lehetőséget, és ezt a lehetőséget bűn csökkenteni.
– A Magyar
Megmaradás Közösség Mozgalom, amiben a MIÉP szerepet visz,
azt tűzte ki maga elé célul, hogy hozzásegíti a keresztény
magyarokat, a nemzetet a parlamenti 2/3-os többség elnyeréséhez.
–Ezzel teljes mértékben
egyetértek. Erre van szüksége az országnak, és ezután egy újjáépítési
programra. Remélem a jövőben a politikai tudás egy dologban
lesz igazán hatékony: ha politikai bátorsággal fonódik össze.
Győri Béla, 2009
|