2016.10.07.
Csurka István:
Ez most harc, méghozzá kemény és vérre menő
Gyurcsánynak és
bandájának a fennmaradása, uralmuk minden perce a legnagyobb
nemzetbiztonsági kockázat. Lehet nemzetidegen a magyar
miniszterelnök? Csak akkor, ha mi magunk már teljesen
elidegenedtünk magunktól. Az események most, hála Istennek nem
ezt mutatják.
Az emberiség,
pontosabban a nyáj-emberiség többsége ma azt hiszi, hogy az
„übermensch” képzete el van vetve. A háborúnak vége, a németeket
legyőzték, az übermenschek az „egyéb veszteségek” –
other loses kategóriába kerültek. Elpusztultak, az uralmat átvette
a boldog tömeg uralma. Az emberek ma már nem látják, hogy
Gyurcsány, Leisztinger, Kóka, Gergényi negatív übermenschek,
akiket a bolsevizmusba oltott neoliberalizmus termelt ki és emelt
ki magából. Ők hivatottak arra – mármint a magyarországi
liberális, SZDSZ-es sajtó, televízió, elsősorban az ATV négy
„Cion-bölcse”, Bolgár, Avar, Mészáros, Dési János –,
hogy a negatív übermenschek uralmát fenntartsák. Németh
fregoli csupán, ha a másik négy bölcs közül valamelyiket valószínűleg
leköti egyéb, antiszemitákat üldöző munkája, kutatása és
az ezekért kapott milliók elhelyezése kajmán-szigeteki
off-shore számlákon, akkor ő ugrik be. És ezt a másik két
Cion-bölcsnek és a süvölvény műsorvezetőnek is el kell
viselni. Németh Péter vagy agytekervényeinek korlátozottsága,
vagy más genetikai tényező következtében nem áll még a
csiszolt talmudizmus alsó fokán sem. Ő lejjebb szocializálódott,
a zöldség-gyümölcs árusítás és a kóser vágóhíd szintjén.
De lehet, hogy éppen ezért tartják, ilyen is kell a közönségnek.
A
negatív übermensch nem germán, nem wotani, nem is lohengrini, sőt
nem is trisztáni képződménye az evolúciónak, hanem pártfejlemény.
Egy, a nagy Lenin génállományából valamilyen módon kikerült
– vagy kiürült – örökítő anyag, amely a magyar televényben,
ennek gazdag és türelmes termőképességében szaporodásnak
indult és uralomra került. Gyurcsány apja nem volt übermensch,
ellenben főtörzs volt a Horthy-hadseregben. Jelenlegi felesége,
Dobrev Klára Apró Piroska és egy Dobrev nevű bolgár KGB-s
tiszt frigyéből született, amikor az Apró-lány a szófiai
kereskedelmi kirendeltségen teljesített szolgálatot a 70-es években.
A tisztet, Dobrev elvtársat később, a rendszerváltozás után,
amely Bulgáriában is vontatottan következett be, perbe fogták,
elítélték és kitiltották, de nem hazájából, hanem, mit ad
Isten, Franciaországból. Privatizációs visszaélések miatt,
amit a KGB segítségével és annak javára szíveskedett elkövetni.
Apró Piroska Apró (Klein) Antalnak és hasonló vérvonalú
feleségének a lánya 1947-ben született, amikor az a villa,
amelyben ma is élnek az új liberális übermenschek és úszkálnak
is a Fittelina uszodában, amit már Gyurcsány építtetett a házba
– bele –, már a család birtokában volt, az eredeti
tulajdonosok, a lakók pedig valószínűleg a wotani übermenschek
sorsára jutottak. Piroska a betöltött vezető funkcióit
tekintve, és bátyja, ifj. Apró Antal magas rangú titkosszolgálati
tiszt a Kádár-korszakban, és egy, a titkosszolgálati ügyekben
és a fegyverüzletben serénykedő kft. későbbi vezetője, betöltött
állásaikat, funkcióikat tekintve, ha alulról is, de nyaldossák
az übermensch színvonalát. Apró Piroska egész életében csak
vezető állást töltött be. Leszámítva első, a Marx Károly
Közgazdaságtudományi Egyetem elvégzése utáni állását,
csak magas rangú beosztottként s aztán csak igazgatóként,
legfeljebb helyettesként dolgozott, többek között 1974-től
1980-ig a Videoton Külkereskedelmi Vállalat főosztályvezetőjeként.
A Videoton viszont a legnagyobb hadiipari cég volt akkoriban, és
az úgynevezett Cocom-listás termékek beszerzése, lekoppintása
és a Szovjetunióba beirányítása volt a fő feladata.
Mellesleg persze tévéket is gyártott, amit aztán leadtak a
bolgároknak a KGST keretében. A fegyvergyártáshoz nélkülözhetetlen
licencek kiszállítását is ezen a cégen és Apró Piroskán,
Dobrevnén keresztül bonyolították le. Később aztán, már mélyen
benne a rendszerváltásban, Piroska felfüvelt, és három-négy
hónapig Horn Gyula kabinetjének főnöke lett, nyilvánvalóan
megszervezte a KGB megfelelő rezidentúráját, hiszen Horn nem
volt eléggé megbízható (sokszor eresztett a németek irányába),
majd innen a Hitelbank elnöki székébe ült át. A Hitelbank
viszont éppen ebben az időben kötött egy bombaüzletet a Leumi
bankkal. A Leumi a Moszad bankja, és ekkor ellenállhatatlan vágyat
érzett a Hitelbankkal való egyesülésre és egy fiókbank
magyarországi létesítésére. Nosza, jött Fekete János, a
kettős állampolgár, és megszervezte ezt. A Leumi betett egy
majdnem csinos summát a Hitelbankba azzal a kikötéssel, hogy ha
az üzlet nem sikerül és a frigy szétmegy, visszakapja. Mit ad
Isten, az üzlet nem sikerült. A pénz, amit a Hitelbank adott,
de a Leumi részleg osztott ki – vajh, kik között? –
elfogyott. A Leumi kivonult Magyarországról. Vitte a pénzt is.
Elnök Apró (Klein)Piroska. Leumi-Magyarország elnök Fekete János
kettős állampolgár. Vő és később miniszterelnök Gyurcsány
Ferenc. És a magyar nép, amely már el is felejtette az übermenscheket,
csodálkozik, hogy a rendőrség, amelynek esetleg külföldi
instruktorai is vannak, fejmagasságban süti el a gumilövedékes
vadászpuskákat, amelyek közelről halálos sebet is okozhatnak,
szemet érve azonban nagy távolságról is legalább fél szemére
megvakítják a szerencsétlen tüntetőt. Az első jelentések
szerint két embert kezeltek a szemüket ért sérüléssel. Valószínűleg
megvakulnak. Ez most az új, liberális bírói ítélet? Ezek a
mi megvakított budapesti Vazuljaink?
Mit
jelent mindez? Azt, hogy Gyurcsány Ferenc, ezzel a családi háttérrel,
ezzel a villával, amelybe szerelemből nősült be, a lehető
legnagyobb biztonsági kockázatot testesíti meg, ami csak lehetséges.
A család, a közös értesülések, a pénz, amelynek a sorsa, származása
otthon nyilvánvaló, a családi kapcsolatok, a határon minden irányban
szétágazó összeköttetések magától értetődővé teszik a
gyurcsányi politikát. Ezt a politikát neki még csak kitalálnia
sem kell, ezt neki be kell biflázni, ezt súgják és parancsolják
neki. Erről nem lehet lemondani, ezt utcai harcok árán is meg
kell védeni. Semmilyen korlát nincs, kerüljön akármennyi
magyar életébe, éhenhalásába, agyonverésébe, neki a helyén
kell maradni, mert immár nem az ő személyes sorsa a fontos,
hanem a kláné, a rendszeré, amelybe bele van építve néhai
Apró Antal minden jelentése, minden gyilkosságban való részvétele
– a Rajk-gyilkosságot is beleértve – és minden
Leumi-privati záció, minden lakópark-építési kölcsön. Maga
a rendszer.
Ilyen
rendőr-kegyetlenkedés az ötvenhat utáni és a márciusban újra
kezdjük-provokáció, a MUK pufajkás vérengzései és sortüzei
és gumibotozásai óta, tehát ötven éve nem volt ebben az országban,
ebben a liberális városban. De ezt most nem jókedvében teszi
ez a hatalom, hanem pánikjában. Fél, és a megbízói is félnek.
Csak a félelem, a teljes vagyonvesztés félelme kelthet ekkora pánikot
és válthatja ki a hazudozásnak ezt az orgazmusát, mint ami
ezekből most kidől. Az szakadt rájuk, amit eddig a saját
legjobb fegyverüknek tartottak a magyarság ellenében: a tévényilvánosság.
Nemcsak a Hír Tv, amely az első megintés után sem fogta be a
száját, hanem a külföldről az első balhék hírére ideugró,
szenzációvadász és valóban tájékoztatni akaró csatornák
adásai, és a brutalitás képeit kikerülni nem akaró és nem
is tudó magyar adások. A tények fordultak ellenük.
Ez minden hasonló
rendszernek a vége. A gumibottal való hadonászás, az ütés, a
fenyegetés, és az értelmetlen, végtelen gyávaságot tükröző
rendelkezések – traktorral behajtani tilos a Nádor utcába, az
OTP parkolójába? – a pánik kivetülései. Már csak két eszközük
maradt: tiltani és hazudni. Ez ötvenhatban is pontosan így
volt. Ez 1944-ben, a Szálasi-puccs után is pontosan így volt.
Ezek ugyanazok, negatív übermenschek.
A magyarságnak
most nagyon észnél kell lennie. Nem szabad megengedni nekik,
hogy nemzetközi összeköttetéseikbe, a pénz hatalmába
kapaszkodva politikai fennmaradási engedélyt, átmentési engedélyt
kapjanak ismét. Ezekre a negatív übermenschekre nincs szüksége
a magyarságnak, ezeket teljesen ki kell szorítani, kiverni a
politikai és gazdasági életből és a kultúra irányításából.
Végre el kell számoltatni őket. Ez nem játék, ez vérre megy,
a mi vérünkre.
Most rendszerváltásnak
kell következnie, nélkülük. Majd aztán alakulhat egy tisztességes
baloldal, amely nem a roncstársadalom becsapott millióinak
szavazatain, hanem a saját munkáján alapuló politikát tervez
meg, és ha tisztességes versenyben nyer, hajt végre.
Szekeressel nincs, és nem lehet tisztességes baloldali politika.
„Szekeres, székelyföldön mit keres?” vágták oda neki a székelyek
néhány nappal ezelőtt, amikor odamerészkedett. A kérdést földrajzilag
ki kell terjeszteni, beleértve a Kossuth Lajos teret. Világosan
el kell választani az ocsút a búzától.
A
Gyurcsány-klán ma három fegyvert használ. A legfontosabb az
azonnal rendelkezésre álló közvélemény-kutatási hazugságoktól
kezdve a félrevezetés és a manipuláció minden eszközét
bevető tévékig és rádiókig – az MR hál’ Istennek kivétel!
– a tudatipar. A hazugság. De a lánc már megszakadt. A másik
egyre korlátozottabban rendelkezésre álló erő a rendőrség.
Még egy ilyen bevetés nem képzelhető el. Ahhoz sokkal több külföldi
tanácsadóra volna szükség, esetleg Palesztinában kődobáló
gyerekek ellen gumilövedékező, kipróbált legénységre is. A
rendőrségnek most már abból a durvaságból kell megélnie,
amit eddig elkövetett. Ezért a harmadik fegyvert ezután erőteljesebben
fogja használni a Gyurcsány-klán. A beépülést. Az úgynevezett
Kossuth tériek vezetősége, amely egyébként az ő saját
internetes sajtójuk szerint is összeveszett valami pénzen, csak
a kiábrándítást szolgálja. Ha olyanok követelnek új alkotmányt,
Alkotmányozó Nemzetgyűlést, akiket valóban senki nem bízott
meg ezzel, és akik erőszakos cselekményekre buzdítják az
embereket, de maguk ezen cselekmények elkövetésekor sehol
sincsenek, azok kiábrándítják és eltántorítják a valóban
sértett embereket, a józan középrészt, a százezreket. Világosan
kell látni, hogy a közönségesen csak randalírozóknak mondott
társaságok, az erős fiúk két részből állnak: bizonyos
felbujtókból, akiket a titkosszolgálat irányít, az MSZP és
Gyurcsány, és végső soron tiszta, akár nemes indulatból, a
saját bátorságát, önfeláldozását önmaga előtt is bizonyítani
akaró férfiakból és nőkből. A piros-fehér, vagyis az Árpád-sávos
zászló iránti elkötelezettségét elsőként, a saját vére
árán is bizonyítani akaró fiatalemberekből – akik nélkül
nincs és soha nem is volt semmilyen forradalom. De még rendszerváltozás
sem. Ostoba és káros tehát az a vélekedés, politikai álláspont,
amely szerint csak a békés tüntetők sérelmei
elviselhetetlenek, és a randalírozókat jogosan bünteti a rendőrség.
A randalírozónak sem lőheti ki a szemét. A harcoló ember a
helyzet terméke. Indulatai vezérlik. Ugyanaz az indulat munkál
benne, amely másokat békés tüntetésre hív. Mert nem vagyunk
egyformák, és persze egyenlők sem. Abba kell tehát hagyni a békés
tüntetők sérelmei fölötti siránkozást és a randalírozók
megbüntetésének jóváhagyását. Különösen azért, mert
azoknak a főkolomposait nem is büntetik, sőt nem is keresik. A
nemzeti középnek most nagylelkűnek kell lennie fiaival, akikből
később hős lesz. Nem szép, amit ők csinálnak. Magam nem tenném
még akkor sem, ha korukbeli volnék. De megértem őket. Nélkülük
már nincs, és nem is lehet rendszerváltás, mert éppen mi, a
nemzeti közép hagytuk ennyire elgyurcsányosodni a magyar
helyzetet. Akik ma felszedik az utcakövet, 16 évvel ezelőtt még
olvasni sem tudtak. Ugyan ki nevelte őket? A KGB-vel és a
Leumival állunk szemben. Ezek a testületek nemcsak a huligánokkal,
hanem velünk szemben sem válogatnak az eszközökben.
Ha sikerül az
akció, a hősök huligánnak vagy hősnek minősítése úgyis a
békésen tüntető tömeg filológusainak és újságíróinak a
kezében marad. Mint minden történelem, ez is meg lesz hamisítva.
De most még ne legyen, mert akkor nem nyerhetünk. Pedig közel
állunk hozzá. Odaát kitört a pánik. Kitiltják a traktorokat
a fővárosból. Aztán az embert, aki vezeti, és tegnap még szántott
vele. Végül minden magyart mindentől eltiltanak és
szilenciumra ítélnek. De aztán rögvest körül kell nézniük,
hogy hol kapnak menedékjogot. Ahonnan nem adják ki őket.
A
Fidesz hét népszavazási pontja nagy lépés, jó lépés, de
nem ok arra, hogy a tüntetésekkel felhagyjunk. Igaz, jön a tél,
és nehezebb az utcán szónokolni, mozogni, de nem szabad a
tiltakozást abbahagyni. Nem szabad időt hagyni nekik, hogy összeszedjék
magukat, és új hazugságokat agyaljanak ki. Ki kell kényszeríteni,
hogy a Választási Bizottság és az Alkotmánybíróság, ha elé
utalják, mielőbb tegye lehetővé a népszavazást. Nehogy ismét
addig hazudjanak, amíg most még sértett és mozdulatlan roncstársadalom
megint a segítségükre nem siet a távolmaradásával, az elérvénytelenített
népszavazással.
Ez most harc, méghozzá
kemény és vérre menő. Gyurcsánynak és bandájának a
fennmaradása, uralmuk minden perce a legnagyobb nemzetbiztonsági
kockázat. Lehet nemzetidegen a magyar miniszterelnök? Csak
akkor, ha mi magunk már teljesen elidegenedtünk magunktól. Az
események most, hála Istennek nem ezt mutatják.
Mintha kezdenénk
felsorakozni a véres kard örök jelképe alá.
(2006. ősz)
|