|
2016.10.14.
Märle Tamás: A nép uralma
Abszurd, de hiába
szavaztak többen vasárnap NEM-mel, mint annak idején az unióhoz
való csatlakozás mellett IGEN-nel, a mostani népszavazás érvénytelen
lett, miközben még mindig uniós tagok vagyunk. A vasárnapi népszavazás
minden eddiginél jobban megmutatta a demokrácia árnyoldalait. A
társadalomban olyan méretű lett a közügyektől való elfordulás,
hogy rá kell ébrednünk: szinte mindegy milyen államforma
szerint élünk. Ugyanúgy élik az emberek mindennapjaikat demokráciában,
diktatúrában, királyságban vagy korlátozott demokráciában.
Lehet azon gondolkodni, hogy egy-egy népszavazást jó időben írtak-e
ki, volt-e értelme vagy jár-e közjogi következménnyel,
illetve sorsdöntő volt-e. Árulkodó, hogy az embereknek legalább
vagy majd a felét hidegen hagyta, amikor a határon túli
magyarokról, amikor a vizitdíjról, vagy amikor az ország összetételének
jövőjéről volt szó. Úgy, hogy a rendszeresen távol maradók
között ugyanúgy találni jómódút, diplomást, tanulatlant és
mélyszegénységben élőt is.
Néhány
százalékban természetesen szerepet játszott a távolmaradásra
buzdító balos propaganda vagy azok tábora, akik értelmetlennek
tartották a népszavazás kiírását. Azonban a 2014-es országgyűlési
választásokon is csak 61% voksolt, vagyis van masszívan 40%,
akit hidegen hagy bármiféle szavazás. Ráadásul, amíg az idősek
közül jó páran mozgóurnát rendelnek, vagy veszik a fáradságot
– mert nekik tényleg fáradság – és elmennek szavazni,
addig erejük teljében lévő fiatalok magasról tesznek jövőjükre.
Ma
a közügyekkel való foglalkozás kimerül abban, hogy az emberek
megmondják a frankót a kocsmában, a buszmegállóban, a
Facebookon vagy a tv előtt. Aztán utána ugyanúgy megisszák a
következő felest, felszállnak a buszra, játsszák a következő
játékot vagy nézik tovább a televíziót, de semmit nem tennének
maguk a helyzet javításáért.
Az emberek java része
mit sem változott az elmúlt ötezer évben, csak az itt és most
érdekli őket. Hány vadat ölt le aznap, hány bogyót gyűjtött
össze, mennyire van tele a hűtőszekrénye, milyen vastag a pénztárcája.
A különbség annyi, hogy szabadidejében nem a barlang falára
rajzol, hanem simogatja a telefonját. Amíg nem a saját lányát
erőszakolják meg, és nem teszik ki a házából, addig nem tesz
semmit. Aztán majd jön a mérhetetlen felháborodás, és természetesen
az aktuális kormány lesz a hibás, amiért nem védte meg.
Kérdés, miért részesül
ugyanazokból az előnyökből az, aki semmit sem tesz a köz érdekében.
Miért nem fizet vizitdíjat az, aki annak idején otthon maradt?
Miért kapjon majd rendőri védelmet az, aki most vasárnap nem
vette a fáradságot? Miért nem azoknak az adójából finanszírozzuk
innentől kezdve a migránsok egészségügyi és egyéb ellátását,
akik otthon maradtak?
A
fenti kérdések erősnek hathatnak, hiszen a demokráciának az
is része, hogy nem kötelező részt venni a szavazásokon.
Viszont elgondolkodtató, hogy miért számít az, aki meg se szólal.
Az érvényességi küszöb megemelése helyett okosabb lett volna
inkább eltörölni, és törvénybe iktatni, hogy aki nem megy el
szavazni, az másokra bízza a döntést. Ha az országgyűlési választásoknál
lehet így, akkor egy népszavazásnál miért ne?
Bár elkeserítő
a közömbösek aránya, próbáljuk meg észrevenni a jót. Van
3,3 millió ember az országban, aki eleget tett állampolgári és
hazafias kötelességének. Rájuk máskor is lehet számítani,
akár komolyabb időkben is.
|
