2016.10.21.
Zsille Gábor: Sajtóbeszélgetés
Eseménydús napok
állnak mögöttünk, szinte azt sem tudom, melyik téma legyen az
első. Talán az, hogy Jaroslaw Kaczynski, a kormányon lévő Jog
és Igazságosság (PiS) párt elnöke múlt vasárnap fontos
interjút adott néhány újságnak. A sajtóbeszélgetést a
vezető európai napilapok szövetsége (Lena) elnevezésű együttműködés
keretében tartották. Többek között a francia Le Figaro, a
belga Le Soir, a német Die Welt, a spanyol El País és az olasz
La Repubblica újságírói vettek részt rajta. Kaczynski
„bemelegítésképpen” arról beszélt, hogy Európa mostanság
tapasztalható erőszakos kulturális egyesítése veszélyes, és
egyedül a nemzetállam garantálhatja a szabadságot, a demokráciát
és a kulturális sokszínűséget. Véleménye szerint az Európai
Uniónak a nemzetállamok erősítésével kell megújítania magát,
méghozzá sürgősen, mert a helyzet jelenleg úgy fest, hogy az
EU-t vagy megreformáljuk, vagy menthetetlenül összeomlik.
Némi
éllel írom: az újságírók „természetesen” Orbán Viktort
is szóba hozták. Az egyik bértollnok például lelkesen szajkózta,
hogy a magyar kvótaügyi népszavazás eredménytelen volt, amire
Kaczynski azt felelte: „Nem gondolom, hogy Orbán veszített. Az
igaz, hogy jobb lett volna az ötven százalék fölötti részvételi
arány.” Ezt követően a menekültválságról folyt a szó.
Kaczynski határozottan kijelentette, hogy a lengyel kormány az
elmúlt hónapokban számos építő javaslatot tett a válság
kezelésére, de Brüsszel részéről mindig merev ellenállásba
ütközött. Keserű meglepetésként értékelte, hogy miközben
Brüsszel udvariaskodva tárgyal Törökországgal, addig Varsónak
brutális stílusban, fenyegetőzve üzenget. Lényeges, hogy
Lengyelország továbbra is elutasítja a kötelező betelepítési
kvótarendszert. Ám Kaczynski rámutatott: Brüsszel és Németország
gyakran elsumákolja azt a tényt, hogy Lengyelország az ukrán–orosz
háború kezdete óta több mint egymillió ukrán menekültet
fogadott be, méghozzá teljesen önként, a keresztény
szolidaritás szellemében. Tehát szó sincs arról, hogy a
lengyel vezetés menekültellenes és idegengyűlölő lenne. A
lengyel politikus nagyon világosan rámutatott (vélhetően a
balliberális zsurnaliszták hápogása mellett), hogy aki bevonul
egy idegen országba, és ott akar élni, annak tiszteletben kell
tartania a helyi törvényeket és kulturális szokásokat. Néhány
nyugat-európai állam, amely tömegesen befogadott menekülteket,
megfeledkezett erről az alapvető szabályról, és emiatt súlyos
társadalmi feszültség keletkezett. Csak tetézi a bajt a beözönlő
migránsok erőszakossága, amely különösen a nőkkel szemben
érezhető.
Az
újságírók nem tágítottak, fontosnak tartották Magyarország
és Orbán Viktor „műsoron tartását”, és arról érdeklődtek,
hogy a magyarok és a lengyelek miért mutatnak szerintük kevés
szolidaritást a menekültkérdésben. Kaczynski erre azt felelte:
„Érezzük a nyomást Nyugat-Európa részéről, de nem engedünk.”
Majd kifejtette: az egész menekültválság Angela Merkel német
kancellár véletlenszerű döntései miatt keletkezett. Úgy hívta
be a migránsok százezreit Európába, hogy arról nem
egyeztetett az uniós partnereivel – alighanem abban bízott,
hogy a német gazdaság hasznot húz a bevándorlókból, ez
azonban óriási tévedésnek bizonyult.
Kiemelkedő kulturális
hír, hogy múlt pénteken egy lengyel költő, Adam Zagajewski
kapta a Janus Pannonius Költészeti Nagydíjat. Ezt az elismerést
öt évvel ezelőtt alapították Szőcs Géza, a Magyar PEN Club
elnökének kezdeményezésére. Egy kecskebőr bevonatú oklevél,
egy művészi kialakítású trófea és ötvenezer euró pénzjutalom
jár mellé. Ez nemzetközi viszonylatban is kiemelkedően magas
irodalmi összeg, jóformán csak a Nobel-díj múlja felül. Ez
esetben a magas díj párban jár a kitüntetett személyével,
hiszen Zagajewski a kortárs világirodalom egyik legjelentősebb
alkotója, a Nobel-díj egyik várományosa. Az idei irodalmi
Nobel tulajdonosát most csütörtökön jelentik be Stockholmban
– nem lenne különösebben meglepő, ha Zagajewski lenne az. A
Janus Pannonius-díj ünnepségét Pécsett tartották, az ünnepi
laudációt történetesen én tartottam, nagy-nagy örömmel.
Tizenhat évig ábrándoztam arról, hogy Zagajewski hazánkba látogat,
átvesz egy rangos elismerést, és híresebbé válik a pannon
vidéken is. Dióhéjban annyit érdemes tudnunk róla, hogy
1945-ben született Lembergben, tanulmányait Krakkóban végezte,
filozófia szakon diplomázott. 1982-ben Franciaországba emigrált,
és csaknem húsz év elteltével, 2001-ben költözött vissza
Krakkóba, ahol most is él. Művei franciául és angolul is
napvilágot látnak. A Janus Pannonius-díj átvétele alkalmából
a Magyar PEN Club gondozásában megjelent A veled hallgatott zene
című kötet, Zagajewski száz versével, az én fordításomban
és szerkesztésemben. Mindenkinek jó szívvel ajánlom!
Hétfőn érkezett
a szomorú hír, hogy kilencvenéves korában elhunyt az Oscar-díjas
lengyel rendező, Andrzej Wajda. Egy varsói kórházban érte a
halál, tüdőelégtelenség következtében. Sajnos törvényszerű,
hogy lassan teljesen eltűnik mellőlünk ez a nagy nemzedék,
amelynek olyan tagjai voltak, mint Szent II. János Pál pápa, a
két Nobel-díjas költő: Czeslaw Milosz és Wislawa Szymborska,
továbbá Slawomir Mrozek, Stanislaw Lem, Tadeusz Rózewicz és még
sorolhatnám. Most Wajda is távozott, akit a lengyel történelem
fáradhatatlan krónikásaként tartottak számon. Az egyik
lengyel napilap keddi főcímén az állt: Egy zseniális ember
halála – és csakugyan erről van szó. Jellemző, hogy az
egyik legolvasottabb magyar világhálós híroldalon csak arra a
szánalmas, hollywoodi stílusú címre futotta: Meghalt a
Vasember filmek sztárja. Ez természetesen bődületes ostobaság,
és annak a firkásznak, aki ezt képernyőre írta, halvány
fogalma sincs Wajdáról, sem általában az európai filmről és
kultúráról. Vasember filmek nem voltak, Vasember címmel
egyetlen film készült, amelynek párját Márványember címmel
készítette el Wajda. És nem filmsztár volt, hanem rendező, méghozzá
nem csupán kivételes tehetségű film-, hanem legendás színházi
rendező is.
Idén ünnepeljük
I. Mieszko herceg megkeresztelkedésének 1050. évfordulóját,
vagyis a lengyel kereszténység kezdetét. Az akkor megfogant,
majd gyorsan kibontakozott keresztény hit több mint ezer éven
át termékennyé tette a lengyel földet, és a legkeservesebb időkben
mindig új nemzetet szült a keresztség alapjain. Ennek emlékére
és a jövő építésére ünnepi konferenciát tart a Magyarországi
Bem József Lengyel Kulturális Egyesület október 20-án, 17 és
20 óra között Budapest ötödik kerületében, a Nádor utca
34. szám alatt. Érdemes lesz jelen lenni, mert a lelket építő
témához kiváló előadók társulnak.
|