2016.10.21.
A falunapoktól
a nyugati hangversenyarénákig
A technika, az előadás, a tudás, a kisugárzás, a zenei
tartalom és a látvány összhangja
Tótpál
Szilvia opera- és operetténekes (koloratúrszoprán), magánénektanár
énektanulmányait a budapesti Szent István Király Zeneművészeti
Szakközépiskolán kezdte meg, Baghy Emília növendékeként.
Felsőfokú tanulmányok: Universität für Musik und darstellende
Kunst in Graz (magánének, énektanári és operaszak). Énektanárok:
Univ. Prof. Helga Müller Molinari , Univ. Prof. Rosemarie Schmied,
Univ. Prof. Tom Sol. Rendező tanár : Univ. Prof. Christian Pöppelreiter
Zenei vezető tanár, karmester: Univ. Prof. Wolfgang Schmied. Énekkurzusok:
Balatinecz Márta vezette kurzus, Fonyód, Frau Kammersängerin
Renate Holm vezette kurzus, Bécs. Lemez: a Gloria Együttes Ave
Maria c. albuma 2008 októberében jelent meg a Sony BMG kiadásában.
Családi gondozásban két CD. Tótpál Szilvia – első önálló
CD 2007. Music Mistery – második önálló CD 2011.
Színházi
szerepek a grázi Theatre im Palaisban: Mozart: A varázsfuvola–
Papagena – 2004. január; Mia Schmidt: Requiem für Fanny
Goldmann – Karin Krause – 2004. november; Mozart: Az álruhás
kertészlány – Serpetta – 2005. április; Mozart: A varázsfuvola
– Éj királynője – 2005. június. Szombathelyen: Händel:
Julius Caesar Egyiptomban – Cleopatra – 2008. augusztus, 2.
szereposztásban.
Koncertelőadások
(a teljesség igénye nélkül): Leonard Bernstein: West Side
Story – Maria – 2000. június; Mozart: Cosí fan tutte –
Despina – 2004. július; koncert a krieglachi száztagú fúvós
zenekarral – 2005.április. Idén Leibnitzben, Grazban és több
hazai településen énekelt. Önálló operettesteket ad
Magyarországon, Ausztriában és Szlovákiában. Többször fellép
a Gloria Singers együttessel Magyarországon és Ausztriában.
Amikor Boross Csilla opera-énekesnővel beszélgettem,
kiderült, hogy sokkal több fellépése van külföldön, mint
idehaza, és ott ismertebb is a neve. Ez elmondható Tótpál
Szilviáról is?
– Magyarországon és Ausztriában is ugyanannyit
dolgozom. Valahogy így hozta a sors, hogy idővel mindkét országban
egyformán vannak munkáim, fellépéseim.
Eleinte Ausztriában több fellépése volt?
– Így van, mivel ott végeztem el a zeneakadémiát, így
egyértelmű, hogy ott játszottam többet. Idővel az itthoni művészvilág
is felfigyelt rám, és 2009-től Magyarországon is folyamatosan
fellépek.
Vándorló „énekesmadár”
Egyetlenegy kőszínháznak sem tagja. Jobb a szabadúszó
lét?
– Nagyobb szabadságot ad számomra, hogy nem kötődöm kőszínházakhoz.
Viszont sokszor sok szerepre kapok meghívást különböző színtársulatoktól.
Érdekes módon olyan vándortársulatoknak voltam és vagyok a
tagja, akik a hazai rendezvényeken túl, bejárják a világot.
Úgy alakult, hogy „szárnyaló énekesmadár” legyek, így
mindig járom ezekkel a társulatokkal a magyar és a külföldi városokat.
Például újévkor egy Strauss-turné keretében egy hét alatt körbejártuk
fél Németországot, Dániát – s úgy érzem, jelenlegi pályámat
ez a vándorlét határozza meg, s ebben nagyon jól érzem magam.
Gondolom, azért azt megválogatja, hogy kikkel lép föl
és milyen szerepeket vállal el?
– Természetesen, de eddig nagy szerencsém volt, mert
olyan feladatokra kértek fel, melyek valóban valók számomra, s
nagyon magas színvonalú előadások voltak, fantasztikus kollégákkal.
Pedig ezeket a vándortársulatokat sokan lenézik.
– Aki még nem szerepelt ilyen produkciókban, nem is
tudja, mit jelent mindez. Hiszek a vonzás törvényében, abban,
hogy képesek vagyunk magunkhoz vonzani a jó embereket, és ezáltal
olyan magas színvonalú művészekkel énekelhettem együtt,
akiktől ezekben a társulatokban csak tanulhattam.
Említene néhány nevet?
– Legutóbb a Kecskeméti Róbert által alapított Spinto
Operatársulatban játszottam Szeredy Krisztinával, Mikecz Kornéllal,
s Bolba Lajos vezényelt, rendezett, aki fantasztikus instrukciókat
adott. Ez is egy vándortársulat, és pillanatok alatt kellett összeforrnia
az előadásnak. Külföldön, januárban Csonka Zsuzsával,
Domoszlai Sándorral, a Váci Szimfonikusokkal léptem fel – tehát
olyan művészekkel, akik világszínvonalon énekelnek, és szintén
részt vesznek ebben a vándortársulati munkában.
Térjünk rá művészi pályájára, ami eléggé
rendhagyó. Hatvanban, szülővárosában, érettségizett. Mikor
döntötte el, hogy énekesnő lesz?
– Sosem gondoltam arra, hogy énekes legyek. Harmadikos
gimnazista voltam, mikor énektanárnőm – egyenként kellett
felelni – odajött hozzám, és közölte, szép a hangszínem,
talán ki lehetne hozni belőle többet is, ezért jó lenne, ha
meghallgatásra mennék. A zene nem állt távol tőlem, hiszen tíz
éves koromtól tanultam zongorázni, ismertem a zeneiskola tanárait,
s meghallgattattam magam. Kezdetét vette az intenzív énektanulás,
és minden öndicséret nélkül mondom, hogy hetek, hónapok
alatt hatalmasat fejlődtem. Úgy döntöttem, érdemes lenne
feljebb lépnem. Felvettek a fővárosi zeneművészeti szakközépiskolába,
ahová két évet jártam, majd a grazi zeneakadémiára felvételiztem
– tanárnőm azt mondta, készen állok a felvételihez.
Miért éppen a grazi egyetemet választotta?
– Hallottam, hogy ott kiváló az operaképzés. Saját külön
operaszakkal, színházzal, komplett felszereltséggel rendelkezik
az ottani zeneakadémia. Ebben a színházban eleve úgy
tanultunk, mint egy operaházi társulatban. Teljes mértékben az
operaénekesi szakmára készítik föl nagyon nagy szigorral a növendékeket,
amit jónak tartottam. Először el kellett végeznem a négyéves
ének szakot, és utána lehetett jelentkezni a hároméves opera
szakra. Közben, mivel megtapasztaltam, milyen fantasztikus
elmagyarázni az énektechnikát, nagyon megtetszett a pedagógusi
szakma. Ezért az ének szak mellett párhuzamosan elvégeztem az
énektanárit.
Olyan jól tudott németül, hogy nem csak konyhanyelven,
hanem a szakmán belül is megértette magát?
– Úgy kerültem ki, hogy szinte semmit sem tudtam németül.
Eleinte angolul kommunikáltam, ami az ének szak első egy évében
nem jelentett problémát. Egy év alatt elvégeztem a német
kurzust, mert annyi időt írtak elő nekem ahhoz, hogy letegyem a
nyelvvizsgát. Az írásbeli részben pedig kifejezetten a zenei
szövegértést mérték fel. Mire eljutottam az opera szakig számos
vizsgát tettem le, így képes voltam elsajátítani a zenei,
operai szaknyelvet.
Voltak még magyarok az ottani egyetemen?
– Akkor még nagyon kevesen. Az évek múlásával egyre többen
tanulnak Grazban.
Mi a különbség a grazi és a hazai felsőfokú énektanítás
között? Hiszen ott például nem a Kodály-módszer alapján
oktatnak.
– Valóban nem alkalmazzák a Kodály-módszert, de csodálják.
Nem a hazai metódus szerint tanítják az összhangzattant, de
nagyon nyitottak a magyar technikára. Nincs nagy különbség a
magyar és a grazi oktatás között, ugyanazokat az alaptechnikákat
alkalmazzák. Az már más kérdés, hogy a professzorok eldöntik,
mit részesítenek előnyben, hogyan oktatják a különböző
szinteken álló növendékeket. Tehát minden professzor másként
tanít.
Grazi akadémia – takarítás házaknál –
diplomamunka Bartókból
Prózai kérdés: miből tudta fedezni kinti tanulmányait?
– Dolgoztam; az első négy évben három nagy magánházban
takarítottam. Spórolnom kellett, és kollégiumban laktam. Szüleim,
amiben csak tudtak segítettek, nagyon sokat köszönhetek nekik.
Szülei hogyan fogadták, hogy nemcsak Hatvantól, hanem
Magyarországtól is elszakadt?
– Azt mondták, ha ez az álmom, és ezzel szeretnék
foglalkozni, akkor teljes mértékben támogatnak, még ha sajnálják
is, hogy másik országban tanulok. Mögém álltak, s biztattak:
„ha ez az álmod, akkor valósítsd is meg.”
Ha már az álmoknál tartunk, voltak álomszerepei?
– Az Éj királynője, ami meg is valósult. Először
Papagenát énekeltem a Varázsfuvolából, majd szépen, lassan
haladtam előre.
Az operavizsgán operarészleteket kellett jelmezben,
nagyzenekarral előadni?
– Az opera szak – a magiszteri képzés – vizsgája két
nagy részből áll. Az egyik, hogy egy szerepben néz meg a
professzori gárdából álló bíráló bizottság. Minden évben
több teljes operát adtunk elő a zeneakadémia saját színházában,
s abban mindenki egy megadott szerepet játszott el – nagyközönség
előtt. Akkor Mozart: Az álruhás kertészlány című operájából
Serpetta, a cserfes kis szolgálólány szerepét alakítottam. A
négyórás operából három és felet a színpadon töltöttem.
Ez volt a diplomaszerepem. A vizsga második részében pedig
koncertteremben, a bizottság előtt előre kijelölt áriákat
kellett zongorakísérettel elénekelnem, s ezt követte
diplomamunkám megvédése.
Miről írta diplomamunkáját?
– Bartók Kékszakállú herceg vára művéről. Ezt
nagyon érdekesnek találták, és örültek neki, hogy ezt a témát
választottam. Olyan munkát akartam elkészíteni, ami magyarságunkat
bemutatja; s ezt a különleges magyar zenét. Az is motivált,
hogy kint minél jobban megismerjék ezt az operát.
A diploma után Grazban maradt?
– Akkor még magánéleti kapcsolat is kötött Ausztriához.
Szakmai vonalon pedig együtt dolgoztam egy tenoristával, aki
Ausztriában él, de az USA-ban, Los Angelesben is dolgozik,
filmzenéket szerez. Felkért, és ezt követően sok operafellépésünk
volt Ausztria-szerte, és Los Angelesben is nagy koncertet adtunk.
Más a közönséggel való kommunikáció Ausztriában,
Amerikában?
– Tudni kell, hogy mit és kiknek adunk elő. Minden országban
vannak operarajongók, operettkedvelők, slágerrajongók. Tehát
ezt nem lehet kifejezetten országokra lebontani, hanem inkább rétegekre
– arra, hogy kinek mi tetszik. Például Dániában a
meghirdetett Strauss-koncertre azok jöttek el, akik nagyon
kedvelik a bécsi operettet, és megtöltötték a háromezres
csarnokokat. Mi magyar művészek németül adtunk elő show-műsort
táncosokkal, kosztümben. Los Angelesben pedig operakoncerttel léptünk
fel. Könnyezve hallgatták végig a két órás műsort – az
ottani közönségnek erre volt igénye.
Milyen kritikákat kapott?
– Szerencsére csak jókat. A grazi Kleine Zeitungban
mindegyik nagy bemutatónk után megjelent rólunk kritika.
Kőszínházakban nem is énekelt elő?
– Vándortársulatok darabjaiban léptem fel. Egyszer a
Magyar Állami Operaházban előénekeltem az Éj királynőjét.
Az akkori igazgató ki is választott, de egy hét múlva már leváltották.
Ez után pedig elsodortak az egyéb feladatok; a külföldiek és
az itthoniak. Ezután nem mentem vissza előéneklésre.
Pedig másoknak hatalmas vágyuk, hogy az Operaházban
fellépjenek.
– Tudom, de a sorsom másként alakult. Bejártam Európa
hatalmas arénáit, 3-4 ezer ember előtt énekeltem. Álomszínpadokon
léptem fel.
Koncerten énekelte a West Side Storyból Maria szerepét.
Ez keresztmetszet volt?
– Az egész művet, nagyzenekarral, körülbelül 100 fős
kórussal adtuk elő. Ketten voltunk szólisták, a tenor, aki
Tony szerepét énekelte és én, aki Mariát. A jeleneteket nem játszottuk
el, de ketten, amit tudtunk egymás mellett színészileg előadni,
azt már igen.
Rock, dzsessz és opera: a Gloria Együttes
Miközben külföldön egyre-másra sikert aratott,
idehaza ismerték a szakmában?
– Igen, mert a Sony kiadta 2008-ban a Gloria Együttes Ave
Maria c. albumát. Úgy jött létre az együttes, hogy
felkeresett egy ötletgazda: három különböző énekhangot –
dzsesszeset, pop-rockosat és operait – összehoz. Ez megvalósult:
a pop-rock- és a dzsesszhangzást képviselő Fehér Adrienn és
Jelinek Zsu mellett én képviselem az operai hangzást az együttesben.
Ez tehát egy úgynevezett crossover formáció. Három szólamban
felénekeltük Gounod Ave Mariáját, ami elkerült a Sonyhoz, és
azonnal lemezszerződést ajánlottak. A nagylemez megjelenése után
a Gloria Együttes – szinte reklámok nélkül, saját tudásának
köszönhetően – számos helyen és sikerrel lép fel. Beérett
a munkánk gyümölcse, már két és fél órás koncerteket
adtunk, olyan műsorokat állítottunk össze, hogy igény szerint
bárhol, bármilyen műfajt kristálytisztán előadunk.
Ezenkívül magánkiadásban is adott ki CD-ket. Remélem
nem haragszik meg a kérdésért: reklám célzatból?
– Családom támogatta a két CD létrejöttét. Ezek
boltokban nem kaphatók, hatalmas anyag van rajtuk. Aki kíváncsi
rám, meg szeretne hívni egy rendezvényre, annak adok belőlük.
Hatvanban mennyire büszkék önre?
– A visszajelzések szerint, nagyon… Ausztriában, még
a zeneakadémiai évek alatt, tanítottam mert hamar kiderült,
hogy van hozzá affinitásom. Az énektanári diploma feltétele a
kötelező gyakorlati oktatás. Akikkel foglalkoztam, adták tovább
a híremet, ajánlottak másoknak. Így a kötelező oktatáson kívül
egyre többen kerestek fel. Mikor a munkám már Magyarországhoz
is kötött, idehaza is jelentkeztek nálam növendékek. Párhuzamosan
mindkét országban tanítok. Ez odáig vezetett, hogy növendékeim
biztatására már 10 éve mesterkurzust tartok. Szüleim a Hatvan
melletti tó partján házat építettek, és az a nyári kurzus
színhelye. A kurzus mára nemzetközivé fejlődött; magyar,
szlovák, osztrák növendékek jönnek, és a vidám hangulatú,
de kemény munkát követelő tanulás egy nyilvános koncerttel zárul.
Hatvan város vezetése ebben támogat, és most már egy óriási
koncertteremben, több száz ember előtt tartjuk a zárókoncertet,
amit rögzít a helyi városi televízió. Emellett évente segítek
a hatvani újévi koncert megszervezésében, énekelek is a
rendezvényeken a Hatvani Szimfonikus Zenekar közreműködésével.
Tehát világjáró vagyok, de ugyanakkor tudom, mivel tartozom szülővárásomnak.
Sokan azt hiszik, a szép hang és a tehetség elég. Mi
az a többlet, ami még szükséges ahhoz, hogy valaki olyan énekessé
váljon, hogy idő előtt ne kopjon meg, ne fáradjon el a hangja?
– Amit említett, az az egyik ok, amiért énektanár
lettem – láttam, hallottam, mennyi ember megy tönkre a rossz
énektechnikák miatt. Nem kerülöm meg a kérdésére a választ,
ami a többletre vonatkozik. Még zeneakadémiai éveim alatt
megismerkedtem Balatinecz Márta kiváló pécsi énektanárral és
foniáterrel. A foniátria az orvostudomány, azon belül a fül-orr-gégészet
egyik speciális szakterülete. A hangképzés, a beszéd és részben
a hallás zavaraival foglalkozik. Márta nénitől – ő évekig
a pécsi kórházban dolgozott – tanultam meg azt, mit jelent az
egészséges énektechnika. Márta a foniátria technikáját beépítette
az énektanításba. Ez a technika az olasz bel cantóval összekapcsolva
olyan egészséges bázist ad mindenkinek, ami által nem kopik el
a hang. Fontos a biztos légzéstechnika – de nem minden.
Emellett lényeges a ki- és belégzés pontos folyamata, illetve
a rekeszizom és a hangképző szervek működésének ismerete.
Az énekesnek ismernie kell a gége felépítését, és tisztában
kell legyen azzal, hogyan használhatja ki a fej üregrendszerét,
és a csontozat nyújtotta lehetőségeket. Tehát ez egy igen összetett
dolog, de mégis egység formálható belőle úgy, hogy egészséges
maradjon a művész. Sokan már csak akkor keresnek föl, mikor érzik
a bajt. Nem vagyok képzett foniáter orvos, viszont jól hallok.
Arra viszont képes vagyok, hogy elérjem azt, hogy az agyonfeszült
izmok újra egészségesen dolgozzanak.
Pop-rock és dzsessz stílusban is tanít. Egy opera-énekesnőnél
ez nem fura?
– Jogos a kérdés! Sosem gondoltam arra, hogy ezzel is
foglalkozzam, mert ezt nem igazán tanítják, illetve Grazban kötelező
volt a tanári szakon a dzsesszóra és -teória. Tehát
megtanultuk a stílus alapjait, történetét, sőt dzsessz énekóránk
is volt.
Nem árt a hangszalagnak, hogy egyik nap Mozartot, másik
nap dzsesszt énekel?
– Ész is kell az énekléshez, tehát azt nem szabad elvállalni,
hogy valaki egyik este torokból musicalt, másik este operát
adjon elő, mármint egy teljes nagy szerepet. Én pedig nem
kifejezetten dzsesszt tanítok, hanem olyan stílusú dalokat. Az
alaptechnika pedig egyforma. Ha valaki úgy keres fel, hogy csak
dzsesszt szeretne énekelni, akkor szakemberhez irányítom.
Hatvani kurzusok, ausztriai kórusmester
Teljesen amatőrök is felkeresik?
– Profik és amatőrök egyaránt – mind idehaza, mind
Ausztriában. Emellett Ausztriában két nagy, 30-40 fős kórus
hangképzője, tanára vagyok. Havonta kétszer megyek ki, és
kurzusokat is kérnek tőlem.
Ha hallja, hogy valaki nem való erre a pályára, nyíltan
közli vele?
– Sokan nem azért jönnek hozzám, hogy profi énekessé
váljanak, hanem mert énekelni szeretnének. Meg kívánják
ismerni az éneklés technikáját. Ha valaki megkérdezi, hogy
van-e értelme énekléssel foglalkoznia, meghallgatom, hogy
megtudjam, milyen szinten áll. Ezután közlöm vele, hogy
megfelelő sebességgel, szorgalommal meddig juthat el.
Énekel oratóriumokat, operetteket külföldön és
itthon, sőt falunapokon is fellép. Az utóbbiról szokták azt
mondani, hogy az egy tipikus hakni.
– Nem tagadom, az, de hatalmas tapasztalat szükséges
hozzá. A falunapokon való szereplések adják meg az igazi színpadi
gyakorlatot – gondoljunk bele, éneklek, s közben bekiabálnak.
Szeretem, ha „mély vízbe” kerülök, tehát a nagy kihívásokat.
Szórakoztatnom kell az embereket; Európa hatalmas nagy
koncerttermeitől a falunapokig ennek a feladatnak felelek meg. Úgy
kerültem bele a falunapok világába, hogy Liliom Károly –
sajnos két éve meghalt – a „nagy haknikirály” 24 éves
koromban felfigyelt rám, s bevett a csapatába „na, kicsi,
bedobunk a mély vízbe” felszólítással. Országszerte
szervezett nagy nevekkel műsorokat, és a humoristák, slágerénekesek,
táncdalénekesek mellett operettszámokat adtam elő. A bálokon,
a falunapokon szereztem meg a színpadi gyakorlatot. Nem szabad
lenézni ezeket a rendezvényeket, mert a közönséget kell a
legjobban tisztelni. Ugyanúgy felkészülök ezekre az eseményekre,
mint ha egy hatalmas külföldi arénában lépnék fel. A
falunapokon a közönséget mindig megénekeltetem, és az a
siker, ha a résztvevők örömmel, felszabadultan térnek
otthonunkba. A mély vízről: egyszer egy karmesterversenyen
Izolda szerelmi halálát énekeltem el 4 órán keresztül 12
karmesterrel egyenként, én, aki koloratúrszoprán vagyok. Jó
hangtechnikámnak köszönhetően nem okozott semmi problémát, sőt
még meg is kérdezték a versenyezők, hogyan tudok ennek a kihívásnak
megfelelni.
Csak csodálni tudom… Mi az a legtávolabbi időpont,
ami be van írva a naptárába?
– Január végéig alig van szabad napom. A felkérések
folyamatosan érkeznek. Tavaly például már azt is tudtam, hogy
idén decemberben hol lépek fel.
Jut idő a pihenésre? Nem félti az egészségét?
– Szinte semmi, talán néha-néha hétvégenként. Számomra
már az is pihenést jelent, ha a családommal egy délutánt tölthetek
– ezáltal töltődöm föl. Hatalmas pörgésben élek, de próbálok
odafigyelni az egészségemre.
Medveczky Attila
|