vissza a főoldalra

 

 

 2016.10.21. 

A falunapoktól a nyugati hangversenyarénákig

A technika, az előadás, a tudás, a kisugárzás, a zenei tartalom és a látvány összhangja

Tótpál Szilvia opera- és operetténekes (koloratúrszoprán), magánénektanár énektanulmányait a budapesti Szent István Király Zeneművészeti Szakközépiskolán kezdte meg, Baghy Emília növendékeként. Felsőfokú tanulmányok: Universität für Musik und darstellende Kunst in Graz (magánének, énektanári és operaszak). Énektanárok: Univ. Prof. Helga Müller Molinari , Univ. Prof. Rosemarie Schmied, Univ. Prof. Tom Sol. Rendező tanár : Univ. Prof. Christian Pöppelreiter Zenei vezető tanár, karmester: Univ. Prof. Wolfgang Schmied. Énekkurzusok: Balatinecz Márta vezette kurzus, Fonyód, Frau Kammersängerin Renate Holm vezette kurzus, Bécs. Lemez: a Gloria Együttes Ave Maria c. albuma 2008 októberében jelent meg a Sony BMG kiadásában. Családi gondozásban két CD. Tótpál Szilvia – első önálló CD 2007. Music Mistery – második önálló CD 2011.

Színházi szerepek a grázi Theatre im Palaisban: Mozart: A varázsfuvola– Papagena – 2004. január; Mia Schmidt: Requiem für Fanny Goldmann – Karin Krause – 2004. november; Mozart: Az álruhás kertészlány – Serpetta – 2005. április; Mozart: A varázsfuvola – Éj királynője – 2005. június. Szombathelyen: Händel: Julius Caesar Egyiptomban – Cleopatra – 2008. augusztus, 2. szereposztásban.

Koncertelőadások (a teljesség igénye nélkül): Leonard Bernstein: West Side Story – Maria – 2000. június; Mozart: Cosí fan tutte – Despina – 2004. július; koncert a krieglachi száztagú fúvós zenekarral – 2005.április. Idén Leibnitzben, Grazban és több hazai településen énekelt. Önálló operettesteket ad Magyarországon, Ausztriában és Szlovákiában. Többször fellép a Gloria Singers együttessel Magyarországon és Ausztriában.

 Amikor Boross Csilla opera-énekesnővel beszélgettem, kiderült, hogy sokkal több fellépése van külföldön, mint idehaza, és ott ismertebb is a neve. Ez elmondható Tótpál Szilviáról is?

 – Magyarországon és Ausztriában is ugyanannyit dolgozom. Valahogy így hozta a sors, hogy idővel mindkét országban egyformán vannak munkáim, fellépéseim.

 Eleinte Ausztriában több fellépése volt?

 – Így van, mivel ott végeztem el a zeneakadémiát, így egyértelmű, hogy ott játszottam többet. Idővel az itthoni művészvilág is felfigyelt rám, és 2009-től Magyarországon is folyamatosan fellépek.

 Vándorló „énekesmadár”

 Egyetlenegy kőszínháznak sem tagja. Jobb a szabadúszó lét?

 – Nagyobb szabadságot ad számomra, hogy nem kötődöm kőszínházakhoz. Viszont sokszor sok szerepre kapok meghívást különböző színtársulatoktól. Érdekes módon olyan vándortársulatoknak voltam és vagyok a tagja, akik a hazai rendezvényeken túl, bejárják a világot. Úgy alakult, hogy „szárnyaló énekesmadár” legyek, így mindig járom ezekkel a társulatokkal a magyar és a külföldi városokat. Például újévkor egy Strauss-turné keretében egy hét alatt körbejártuk fél Németországot, Dániát – s úgy érzem, jelenlegi pályámat ez a vándorlét határozza meg, s ebben nagyon jól érzem magam.

 Gondolom, azért azt megválogatja, hogy kikkel lép föl és milyen szerepeket vállal el?

 – Természetesen, de eddig nagy szerencsém volt, mert olyan feladatokra kértek fel, melyek valóban valók számomra, s nagyon magas színvonalú előadások voltak, fantasztikus kollégákkal.

 Pedig ezeket a vándortársulatokat sokan lenézik.

 – Aki még nem szerepelt ilyen produkciókban, nem is tudja, mit jelent mindez. Hiszek a vonzás törvényében, abban, hogy képesek vagyunk magunkhoz vonzani a jó embereket, és ezáltal olyan magas színvonalú művészekkel énekelhettem együtt, akiktől ezekben a társulatokban csak tanulhattam.

 Említene néhány nevet?

 – Legutóbb a Kecskeméti Róbert által alapított Spinto Operatársulatban játszottam Szeredy Krisztinával, Mikecz Kornéllal, s Bolba Lajos vezényelt, rendezett, aki fantasztikus instrukciókat adott. Ez is egy vándortársulat, és pillanatok alatt kellett összeforrnia az előadásnak. Külföldön, januárban Csonka Zsuzsával, Domoszlai Sándorral, a Váci Szimfonikusokkal léptem fel – tehát olyan művészekkel, akik világszínvonalon énekelnek, és szintén részt vesznek ebben a vándortársulati munkában.

 Térjünk rá művészi pályájára, ami eléggé rendhagyó. Hatvanban, szülővárosában, érettségizett. Mikor döntötte el, hogy énekesnő lesz?

 – Sosem gondoltam arra, hogy énekes legyek. Harmadikos gimnazista voltam, mikor énektanárnőm – egyenként kellett felelni – odajött hozzám, és közölte, szép a hangszínem, talán ki lehetne hozni belőle többet is, ezért jó lenne, ha meghallgatásra mennék. A zene nem állt távol tőlem, hiszen tíz éves koromtól tanultam zongorázni, ismertem a zeneiskola tanárait, s meghallgattattam magam. Kezdetét vette az intenzív énektanulás, és minden öndicséret nélkül mondom, hogy hetek, hónapok alatt hatalmasat fejlődtem. Úgy döntöttem, érdemes lenne feljebb lépnem. Felvettek a fővárosi zeneművészeti szakközépiskolába, ahová két évet jártam, majd a grazi zeneakadémiára felvételiztem – tanárnőm azt mondta, készen állok a felvételihez.

 Miért éppen a grazi egyetemet választotta?

 – Hallottam, hogy ott kiváló az operaképzés. Saját külön operaszakkal, színházzal, komplett felszereltséggel rendelkezik az ottani zeneakadémia. Ebben a színházban eleve úgy tanultunk, mint egy operaházi társulatban. Teljes mértékben az operaénekesi szakmára készítik föl nagyon nagy szigorral a növendékeket, amit jónak tartottam. Először el kellett végeznem a négyéves ének szakot, és utána lehetett jelentkezni a hároméves opera szakra. Közben, mivel megtapasztaltam, milyen fantasztikus elmagyarázni az énektechnikát, nagyon megtetszett a pedagógusi szakma. Ezért az ének szak mellett párhuzamosan elvégeztem az énektanárit.

 Olyan jól tudott németül, hogy nem csak konyhanyelven, hanem a szakmán belül is megértette magát?

 – Úgy kerültem ki, hogy szinte semmit sem tudtam németül. Eleinte angolul kommunikáltam, ami az ének szak első egy évében nem jelentett problémát. Egy év alatt elvégeztem a német kurzust, mert annyi időt írtak elő nekem ahhoz, hogy letegyem a nyelvvizsgát. Az írásbeli részben pedig kifejezetten a zenei szövegértést mérték fel. Mire eljutottam az opera szakig számos vizsgát tettem le, így képes voltam elsajátítani a zenei, operai szaknyelvet.

 Voltak még magyarok az ottani egyetemen?

 – Akkor még nagyon kevesen. Az évek múlásával egyre többen tanulnak Grazban.

 Mi a különbség a grazi és a hazai felsőfokú énektanítás között? Hiszen ott például nem a Kodály-módszer alapján oktatnak.

 – Valóban nem alkalmazzák a Kodály-módszert, de csodálják. Nem a hazai metódus szerint tanítják az összhangzattant, de nagyon nyitottak a magyar technikára. Nincs nagy különbség a magyar és a grazi oktatás között, ugyanazokat az alaptechnikákat alkalmazzák. Az már más kérdés, hogy a professzorok eldöntik, mit részesítenek előnyben, hogyan oktatják a különböző szinteken álló növendékeket. Tehát minden professzor másként tanít.

 Grazi akadémia – takarítás házaknál – diplomamunka Bartókból

 Prózai kérdés: miből tudta fedezni kinti tanulmányait?

 – Dolgoztam; az első négy évben három nagy magánházban takarítottam. Spórolnom kellett, és kollégiumban laktam. Szüleim, amiben csak tudtak segítettek, nagyon sokat köszönhetek nekik.

 Szülei hogyan fogadták, hogy nemcsak Hatvantól, hanem Magyarországtól is elszakadt?

 – Azt mondták, ha ez az álmom, és ezzel szeretnék foglalkozni, akkor teljes mértékben támogatnak, még ha sajnálják is, hogy másik országban tanulok. Mögém álltak, s biztattak: „ha ez az álmod, akkor valósítsd is meg.”

 Ha már az álmoknál tartunk, voltak álomszerepei?

 – Az Éj királynője, ami meg is valósult. Először Papagenát énekeltem a Varázsfuvolából, majd szépen, lassan haladtam előre.

 Az operavizsgán operarészleteket kellett jelmezben, nagyzenekarral előadni?

 – Az opera szak – a magiszteri képzés – vizsgája két nagy részből áll. Az egyik, hogy egy szerepben néz meg a professzori gárdából álló bíráló bizottság. Minden évben több teljes operát adtunk elő a zeneakadémia saját színházában, s abban mindenki egy megadott szerepet játszott el – nagyközönség előtt. Akkor Mozart: Az álruhás kertészlány című operájából Serpetta, a cserfes kis szolgálólány szerepét alakítottam. A négyórás operából három és felet a színpadon töltöttem. Ez volt a diplomaszerepem. A vizsga második részében pedig koncertteremben, a bizottság előtt előre kijelölt áriákat kellett zongorakísérettel elénekelnem, s ezt követte diplomamunkám megvédése.

 Miről írta diplomamunkáját?

 – Bartók Kékszakállú herceg vára művéről. Ezt nagyon érdekesnek találták, és örültek neki, hogy ezt a témát választottam. Olyan munkát akartam elkészíteni, ami magyarságunkat bemutatja; s ezt a különleges magyar zenét. Az is motivált, hogy kint minél jobban megismerjék ezt az operát.

 A diploma után Grazban maradt?

 – Akkor még magánéleti kapcsolat is kötött Ausztriához. Szakmai vonalon pedig együtt dolgoztam egy tenoristával, aki Ausztriában él, de az USA-ban, Los Angelesben is dolgozik, filmzenéket szerez. Felkért, és ezt követően sok operafellépésünk volt Ausztria-szerte, és Los Angelesben is nagy koncertet adtunk.

 Más a közönséggel való kommunikáció Ausztriában, Amerikában?

 – Tudni kell, hogy mit és kiknek adunk elő. Minden országban vannak operarajongók, operettkedvelők, slágerrajongók. Tehát ezt nem lehet kifejezetten országokra lebontani, hanem inkább rétegekre – arra, hogy kinek mi tetszik. Például Dániában a meghirdetett Strauss-koncertre azok jöttek el, akik nagyon kedvelik a bécsi operettet, és megtöltötték a háromezres csarnokokat. Mi magyar művészek németül adtunk elő show-műsort táncosokkal, kosztümben. Los Angelesben pedig operakoncerttel léptünk fel. Könnyezve hallgatták végig a két órás műsort – az ottani közönségnek erre volt igénye.

 Milyen kritikákat kapott?

 – Szerencsére csak jókat. A grazi Kleine Zeitungban mindegyik nagy bemutatónk után megjelent rólunk kritika.

 Kőszínházakban nem is énekelt elő?

 – Vándortársulatok darabjaiban léptem fel. Egyszer a Magyar Állami Operaházban előénekeltem az Éj királynőjét. Az akkori igazgató ki is választott, de egy hét múlva már leváltották. Ez után pedig elsodortak az egyéb feladatok; a külföldiek és az itthoniak. Ezután nem mentem vissza előéneklésre.

 Pedig másoknak hatalmas vágyuk, hogy az Operaházban fellépjenek.

 – Tudom, de a sorsom másként alakult. Bejártam Európa hatalmas arénáit, 3-4 ezer ember előtt énekeltem. Álomszínpadokon léptem fel.

 Koncerten énekelte a West Side Storyból Maria szerepét. Ez keresztmetszet volt?

 – Az egész művet, nagyzenekarral, körülbelül 100 fős kórussal adtuk elő. Ketten voltunk szólisták, a tenor, aki Tony szerepét énekelte és én, aki Mariát. A jeleneteket nem játszottuk el, de ketten, amit tudtunk egymás mellett színészileg előadni, azt már igen.

 Rock, dzsessz és opera: a Gloria Együttes

 Miközben külföldön egyre-másra sikert aratott, idehaza ismerték a szakmában?

 – Igen, mert a Sony kiadta 2008-ban a Gloria Együttes Ave Maria c. albumát. Úgy jött létre az együttes, hogy felkeresett egy ötletgazda: három különböző énekhangot – dzsesszeset, pop-rockosat és operait – összehoz. Ez megvalósult: a pop-rock- és a dzsesszhangzást képviselő Fehér Adrienn és Jelinek Zsu mellett én képviselem az operai hangzást az együttesben. Ez tehát egy úgynevezett crossover formáció. Három szólamban felénekeltük Gounod Ave Mariáját, ami elkerült a Sonyhoz, és azonnal lemezszerződést ajánlottak. A nagylemez megjelenése után a Gloria Együttes – szinte reklámok nélkül, saját tudásának köszönhetően – számos helyen és sikerrel lép fel. Beérett a munkánk gyümölcse, már két és fél órás koncerteket adtunk, olyan műsorokat állítottunk össze, hogy igény szerint bárhol, bármilyen műfajt kristálytisztán előadunk.

 Ezenkívül magánkiadásban is adott ki CD-ket. Remélem nem haragszik meg a kérdésért: reklám célzatból?

 – Családom támogatta a két CD létrejöttét. Ezek boltokban nem kaphatók, hatalmas anyag van rajtuk. Aki kíváncsi rám, meg szeretne hívni egy rendezvényre, annak adok belőlük.

 Hatvanban mennyire büszkék önre?

 – A visszajelzések szerint, nagyon… Ausztriában, még a zeneakadémiai évek alatt, tanítottam mert hamar kiderült, hogy van hozzá affinitásom. Az énektanári diploma feltétele a kötelező gyakorlati oktatás. Akikkel foglalkoztam, adták tovább a híremet, ajánlottak másoknak. Így a kötelező oktatáson kívül egyre többen kerestek fel. Mikor a munkám már Magyarországhoz is kötött, idehaza is jelentkeztek nálam növendékek. Párhuzamosan mindkét országban tanítok. Ez odáig vezetett, hogy növendékeim biztatására már 10 éve mesterkurzust tartok. Szüleim a Hatvan melletti tó partján házat építettek, és az a nyári kurzus színhelye. A kurzus mára nemzetközivé fejlődött; magyar, szlovák, osztrák növendékek jönnek, és a vidám hangulatú, de kemény munkát követelő tanulás egy nyilvános koncerttel zárul. Hatvan város vezetése ebben támogat, és most már egy óriási koncertteremben, több száz ember előtt tartjuk a zárókoncertet, amit rögzít a helyi városi televízió. Emellett évente segítek a hatvani újévi koncert megszervezésében, énekelek is a rendezvényeken a Hatvani Szimfonikus Zenekar közreműködésével. Tehát világjáró vagyok, de ugyanakkor tudom, mivel tartozom szülővárásomnak.

 Sokan azt hiszik, a szép hang és a tehetség elég. Mi az a többlet, ami még szükséges ahhoz, hogy valaki olyan énekessé váljon, hogy idő előtt ne kopjon meg, ne fáradjon el a hangja?

 – Amit említett, az az egyik ok, amiért énektanár lettem – láttam, hallottam, mennyi ember megy tönkre a rossz énektechnikák miatt. Nem kerülöm meg a kérdésére a választ, ami a többletre vonatkozik. Még zeneakadémiai éveim alatt megismerkedtem Balatinecz Márta kiváló pécsi énektanárral és foniáterrel. A foniátria az orvostudomány, azon belül a fül-orr-gégészet egyik speciális szakterülete. A hangképzés, a beszéd és részben a hallás zavaraival foglalkozik. Márta nénitől – ő évekig a pécsi kórházban dolgozott – tanultam meg azt, mit jelent az egészséges énektechnika. Márta a foniátria technikáját beépítette az énektanításba. Ez a technika az olasz bel cantóval összekapcsolva olyan egészséges bázist ad mindenkinek, ami által nem kopik el a hang. Fontos a biztos légzéstechnika – de nem minden. Emellett lényeges a ki- és belégzés pontos folyamata, illetve a rekeszizom és a hangképző szervek működésének ismerete. Az énekesnek ismernie kell a gége felépítését, és tisztában kell legyen azzal, hogyan használhatja ki a fej üregrendszerét, és a csontozat nyújtotta lehetőségeket. Tehát ez egy igen összetett dolog, de mégis egység formálható belőle úgy, hogy egészséges maradjon a művész. Sokan már csak akkor keresnek föl, mikor érzik a bajt. Nem vagyok képzett foniáter orvos, viszont jól hallok. Arra viszont képes vagyok, hogy elérjem azt, hogy az agyonfeszült izmok újra egészségesen dolgozzanak.

 Pop-rock és dzsessz stílusban is tanít. Egy opera-énekesnőnél ez nem fura?

 – Jogos a kérdés! Sosem gondoltam arra, hogy ezzel is foglalkozzam, mert ezt nem igazán tanítják, illetve Grazban kötelező volt a tanári szakon a dzsesszóra és -teória. Tehát megtanultuk a stílus alapjait, történetét, sőt dzsessz énekóránk is volt.

 Nem árt a hangszalagnak, hogy egyik nap Mozartot, másik nap dzsesszt énekel?

 – Ész is kell az énekléshez, tehát azt nem szabad elvállalni, hogy valaki egyik este torokból musicalt, másik este operát adjon elő, mármint egy teljes nagy szerepet. Én pedig nem kifejezetten dzsesszt tanítok, hanem olyan stílusú dalokat. Az alaptechnika pedig egyforma. Ha valaki úgy keres fel, hogy csak dzsesszt szeretne énekelni, akkor szakemberhez irányítom.

 Hatvani kurzusok, ausztriai kórusmester

 Teljesen amatőrök is felkeresik?

 – Profik és amatőrök egyaránt – mind idehaza, mind Ausztriában. Emellett Ausztriában két nagy, 30-40 fős kórus hangképzője, tanára vagyok. Havonta kétszer megyek ki, és kurzusokat is kérnek tőlem.

 Ha hallja, hogy valaki nem való erre a pályára, nyíltan közli vele?

 – Sokan nem azért jönnek hozzám, hogy profi énekessé váljanak, hanem mert énekelni szeretnének. Meg kívánják ismerni az éneklés technikáját. Ha valaki megkérdezi, hogy van-e értelme énekléssel foglalkoznia, meghallgatom, hogy megtudjam, milyen szinten áll. Ezután közlöm vele, hogy megfelelő sebességgel, szorgalommal meddig juthat el.

 Énekel oratóriumokat, operetteket külföldön és itthon, sőt falunapokon is fellép. Az utóbbiról szokták azt mondani, hogy az egy tipikus hakni.

 – Nem tagadom, az, de hatalmas tapasztalat szükséges hozzá. A falunapokon való szereplések adják meg az igazi színpadi gyakorlatot – gondoljunk bele, éneklek, s közben bekiabálnak. Szeretem, ha „mély vízbe” kerülök, tehát a nagy kihívásokat. Szórakoztatnom kell az embereket; Európa hatalmas nagy koncerttermeitől a falunapokig ennek a feladatnak felelek meg. Úgy kerültem bele a falunapok világába, hogy Liliom Károly – sajnos két éve meghalt – a „nagy haknikirály” 24 éves koromban felfigyelt rám, s bevett a csapatába „na, kicsi, bedobunk a mély vízbe” felszólítással. Országszerte szervezett nagy nevekkel műsorokat, és a humoristák, slágerénekesek, táncdalénekesek mellett operettszámokat adtam elő. A bálokon, a falunapokon szereztem meg a színpadi gyakorlatot. Nem szabad lenézni ezeket a rendezvényeket, mert a közönséget kell a legjobban tisztelni. Ugyanúgy felkészülök ezekre az eseményekre, mint ha egy hatalmas külföldi arénában lépnék fel. A falunapokon a közönséget mindig megénekeltetem, és az a siker, ha a résztvevők örömmel, felszabadultan térnek otthonunkba. A mély vízről: egyszer egy karmesterversenyen Izolda szerelmi halálát énekeltem el 4 órán keresztül 12 karmesterrel egyenként, én, aki koloratúrszoprán vagyok. Jó hangtechnikámnak köszönhetően nem okozott semmi problémát, sőt még meg is kérdezték a versenyezők, hogyan tudok ennek a kihívásnak megfelelni.

 Csak csodálni tudom… Mi az a legtávolabbi időpont, ami be van írva a naptárába?

 – Január végéig alig van szabad napom. A felkérések folyamatosan érkeznek. Tavaly például már azt is tudtam, hogy idén decemberben hol lépek fel.

 Jut idő a pihenésre? Nem félti az egészségét?

 – Szinte semmi, talán néha-néha hétvégenként. Számomra már az is pihenést jelent, ha a családommal egy délutánt tölthetek – ezáltal töltődöm föl. Hatalmas pörgésben élek, de próbálok odafigyelni az egészségemre.

 

Medveczky Attila