2016.10.21.
A piac végzett a volt MSZP-s napilappal
Szanyi Tibor
MSZP-s képviselő szerint amiatt szűnt meg a Népszabadság,
mert a tulajdonosnak nem állt szándékában politikai alapon tovább
működtetni egy veszteséges napilapot. Korábban a pártnak is
meggyűlt vele a baja, a Népszabadság végül a piac áldozatává
vált. A napilapot hosszú éveken át pénzelő párt EP-képviselője
maga is elismerte: a Népszabadság piaci alapon működésképtelen
volt, és korábban a pártnak is meggyűlt a baja a finanszírozásával.
Szanyi Tibor nyílt levelében azt írta, üzleti alapon teljesen
érthető, hogy a Népszabadságot végül bezárták.
„Egy tulajdonos
morálisan sem kötelezhető milliárdos veszteségek végtelenségig
tartó viselésére. […] Az MSZP hosszú évek keserves finanszírozási
vergődései után szállt ki a Népszabadságból” – mondta.
Mielőtt a Népszabadság csődbe ment, a liberálisok – többek
között a Népszabadság hasábjain is – hosszú éveken át
hivatkoztak a piac törvényszerűségeire, különösen olyan
alkalmakkor, amikor támogatóik magyar munkások ezreit tették
utcára lelkiismeret nélkül.
A privatizáció során állami vállalatok sokaságát adták
el fillérekért olyan új tulajdonosnak, aki utána egyik napról
a másikra megszüntette több ezer ember megélhetését, a vállalat
veszteséges működése miatt. A magyar munkások százezrei
azonban nem úgy kerültek utcára, mint most ez a néhány száz
újságíró. Nekik még pizzát sem rendeltek. Földönfutóvá váltak,
egyik napról a másikra, a liberális baloldali politikusok és
sajtóalkalmazottaik egyetértő bólogatása közepette. Velük
miért nem vállaltak szolidaritást azok a liberálisok, akik
most a Népszabadságot siratják?
Szanyi Tibor szerint egyébként ugyanez a sors vár más
baloldali lapokra is: „Ha egy ilyen helyzetben a sajtó, a média
robotosai csak a véleményeikre (vagy arra sem) szorítkoznak,
akkor holnap ugyanaz lehet a sorsuk, mint most a Népszabadságé,
s már most biztosak lehetnek abban, hogy a sóhajtozáson kívül
senki nem fog érdemben kiállni mellettük.”
A lap munkatársai emellett mostanra teljesen egyértelműen
politikai játszma áldozatává is váltak, és saját elvtársaik
rúgtak beléjük: mind ez idáig egyetlen „baloldali” milliárdos
sem ajánlotta fel, hogy tovább működteti a Népszabadságot,
hiszen ők mindannyian örülnek annak, hogy a lap munkatársainak
kirúgásával végre sikerült néhány száz embert utcára
vinniük. Ezek a néhány száz fős tüntetések nekik most
sokkal többet érnek, mint a Népszabadság alkalmazottainak sokévi
munkája, vagy akár a családjaik megélhetése.
Cz.
|