2016.10.23.

Október végén

A Forradalom emlékére

Hogy is volt akkor, kérdezem magamtól,
S a régi napnak fénye tűz elém,
És a ködöllő csendes őszi tájból
Aranyló lombok úsznak énfelém.

Ősz volt akkor is, csendes őszi reggel,
A Foglár útra tódult sok diák,
Mit nem tettek eddig, dacolva a renddel,
Katonás sorba mindegyik beállt.

És szállt az ének váron és városon,
Gyújtogatott a kórus szép dala,
Lelkesen mentek végig a Fő úton,
Le a rabsággal, éljen a haza!

S az alma mater mint méhkas zsibongott,
Csillagos címer ablakon repült,
Az öreg diri fásultan bolyongott,
Ifjonti szívünk száz fokra hevült.

A lelkesültség szállt csak tovább egyre,
Dobó városa a csodára várt,
A csillagnak, mely meredt fel az égre,
Mind az öt ága le a mélybe szállt.

A friss forrásnak üde vize elfolyt,
Eljött a gyászos novemberi nap,
S a csalfa jövő a hősöknek mit hoz,
Kötelet-e vagy négy cella falat?

Börtönbe zárták szép kék gerlicénket,
Elfojtva benne szárnyas vágyait,
Hosszú időn át mérgezik lelkünket,
S az igaz szó csak halkan mondatik.

Édes szabadság, életünk reménye,
Sokáig várt e meggyötört haza,
Hozz boldogságot népünk életére,
S nem engedünk el többé már soha!

Budapest, 2009. október 5.

Körömi Ferenc