|
 2016.10.21.
Egységes Kárpát-medencei
gazdaságfejlesztés
Minden eszközzel támogatjuk a határon túli agrárvállalkozásokat
A földművelésügyi
tárca fontosnak tartja, hogy a határon túli agrárvállalkozók
megfelelő információkkal rendelkezzenek a pályázati és egyéb
támogatási lehetőségekről, valamint az aktuális jogszabályok
változásairól. A magyar nemzetiségű agrárgazdálkodókhoz
nem kellő mértékben jutnak el a termelést, feldolgozást, értékesítést
elősegítő információk. Ezért is hiánypótló a falugazdász
program bevezetése – közölte szerkesztőségünkkel Tóth
Katalin nemzetközi kapcsolatokért felelős helyettes államtitkár,
akivel a kis-, közepes és családi vállalkozások
megerősítéséről, a helyi termékek piacra jutásának kérdéséről
is beszélgettünk.
Csíkszeredában tartották szeptember végén a
Pro Agricultura Hargitae Universitas Alapítvány által
szervezett Vidék-Képzés-Fejlesztés konferenciát. Erdélyi,
vagy az erdélyiekért létrejött alapítványról van szó?
– Mindkettő igaz. Az alapítvány 2016 áprilisában ünnepelte
megalapításának 25. évfordulóját, ez szolgáltatta az apropót
a nagyszabású konferencia megrendezéséhez. Az alapítvány
kiemelkedő szerepet tölt be Székelyföldön a különböző
felsőoktatási programok megvalósításában, emellett számos
sikeres fórumot, gazdalátogatást, gazdaképzést tudhat maga mögött,
melyekkel jelentős mértékben hozzájárult a mezőgazdaságban
dolgozók szakértelmének bővítéséhez. Az alapítvány a Földművelésügyi
Minisztérium közreműködésével számos szakképzési
programot indított. A közös munkának köszönhetően kedvezménnyel
vehetnek részt a gazdák a négy hónapos, 240 órás elméleti
és 480 órás gyakorlati képzésen, ahol a gazdahallgatók ökológiai
szemléletű állattartási, növénytermesztési és kertészeti
ismeretek mellett a falusi vendéglátás, gyógynövénytermesztés
témakörben sajátíthatnak el ismereteket. Emellett bio tanüzem
létrehozását is támogatta a tárca Csíkszentsimonban,
valamint a működtetéséhez szükséges eszközök beszerzéséhez
is hozzájárultunk. Az alapítvány Székelyföldért, az ott élők
mindennapi boldogulásáért, a gazdaságfejlesztésért tesz meg
minden tőle telhetőt azokra a helyi kapacitásokra koncentrálva,
amelyek beágyazottan jelennek meg a térségben. Ennek következtében
a képzésen részt vevők – nagy valószínűséggel – jobban
tudják alkalmazni a megszerzett szaktudásukat a képzés zárultával.
A Vidék–Képzés–Fejlesztés konferenciára Magyarországról
a külhoni magyarság iránt elkötelezettséget érző
szakembereket hívták meg. Természetesen a helyi magyarság képviselői,
politikai szereplői is jelen voltak, akik értékes gondolataikat
is megosztották a résztvevőkkel számos témában.
Milyen kérdések vetődtek fel
a konferencián?
– Olyan problémák megoldására kerestük a választ,
amelyek a mindennapi életben foglalkoztatják a székelyföldieket
az agrárium és a vidékfejlesztés vonatkozásában. Két
panelben folyt a konferencia, az előadásokhoz értelemszerűen
hozzá lehetett szólni, valamint még több vonatkozó információt
megosztani a jelenlévőkkel. Az egyik panelben elsősorban a
falugazdász hálózat kiépítésének fontosságáról, a hálózat
feladatairól folyt az eszmecsere. A falugazdász program – mely
hiánypótló az egész Kárpát-medencében – a közelmúltban
indult el a Földművelésügyi Minisztérium és a Miniszterelnökség
közreműködésével, támogatásával. Ezenkívül a szerveződés,
az integráció fontossága, a vadgazda képzés, a vadgazdálkodás
és az aktuális EU-s folyamatok voltak napirenden. A másik
panelbeszélgetés elsősorban a termékfejlesztés, a termékek címkézésének
szabályozása, a minősítés és akkreditáció kérdéskörére
koncentrált. Arról, hogy a helyi termékek miként tudnak akár
az egész Kárpát-medencében megjelenni, illetve miként értékesíthetőek,
sőt távoli piacokat megcélozva, hogyan képesek gazdasági
felhajtóerővel bírni a helyben működő agrárvállalkozások
számára.
Miről szólt az előadása?
– A második panelben kaptam lehetőséget a felszólalásra.
Itt olyan akkut problémákra kerestük a választ, mint a vadgazdálkodás,
a mezőgazdasági károk kompenzációja, az integráció fontossága.
Biztosan többen értesültek a medvék által okozott károkról;
sokszor a falvakban, településeken is megjelennek, fosztogatnak,
akár a háziállatokra, illetve az emberéletre is veszélyt
jelentenek. Románia, amikor 2007-ben csatlakozott az Európai Unióhoz,
kötelezettséget vállalt, hogy e szigorúan védett fajból
legalább hatezer-ötszázat megtart. A vadszámlálás azonban
rendszerint jóval ezen érték fölé méri az állományt. Szakértők
szerint a medvepopuláció mintegy másfélszerese annak a létszámnak,
amelyhez az erdők megfelelő életteret lennének képesek biztosítani.
Így a populáció egy része a lakott területekre kényszerül.
Ahhoz, hogy az egyensúly helyreálljon, több kilövésre, ezáltal
az állomány megfelelő ritkítására lenne szükség, ehhez
azonban pontos adatközlés, statisztika kell, illetve egy cselekvési
tervet is ki kell dolgozni a megoldási javaslat részeként. E
tekintetben a magyar szakértelem rendkívül hasznos lehet. A
panelbeszélgetésen a Szent István Egyetem képviseletében
professzorok, szakértők is részt vettek, tehát ebben a
vonatkozásban megindult az interakció. Én a falugazdász
program fontosságáról beszéltem, mely szeptember 30-án indult
el; mintegy 19 gazdaszervezetünk 24 falugazdásza aktív részvételével.
Természetesen meghatároztuk a falugazdászok alapfeladatait. Ez
egy igen tág feladatkör, és nem is lehet az egész Kárpát-medencére
vonatkoztatva egységes működési tervet kidolgozni, ugyanis
minden területnek megvan a maga sajátos problémája. Tény,
hogy Erdélyben, a Vajdaságban, de ugyanúgy a Baranya háromszögben
a magyar nemzetiségű gazdákhoz nem vagy nem kellő mértékben
jutnak el a gazdálkodásukat elősegítő információk, legyen
az akár támogatási, akár szakmai jellegű. A földművelésügyi
tárca fontosnak tartja, hogy az agrárvállalkozások naprakész
információkkal rendelkezzenek a pályázati, illetve egyéb támogatási
lehetőségekről, valamint a jogszabályok változásairól. Ezért
is hiánypótló a falugazdász program. A falugazdászok általános
feladatai közé tartozik: a térség igényeinek megfelelő
szakmai képzések elindítása, a helyi pályázatokról való tájékoztatás,
gazdakataszter készítése, az önszerveződés előmozdítása.
Rendkívül lényeges, hogy a hálózatban részt vevők magyar
nyelven tegyék elérhetővé azokat az információkat, melyeken
keresztül az érintettek hozzáférhetnek a fejlesztési forrásokhoz.
Vajdaság azért is specifikus számunkra, mert Szerbiával kormányzati
szinten is hagyományosan jó kapcsolatokat ápolunk. A szerbiai választásokat
követően ismét sikerült magyar képviseletet biztosítani a
belgrádi kormányban. Várhatóan négy államtitkári posztot
kap a Vajdaság, ebből az egyik a mezőgazdasági, ami
kulcsfontosságú nemcsak számunkra, hanem a délvidéki magyarság
számára is. Igaz, nem könnyű a helyzet ott sem, mivel az elvándorlás
nagy kihívás elé állítja a magyar nemzetiségű lakosságot,
ahogyan az egész Kárpát-medencében. Természetesen az lenne az
optimális, hogy a magyarok a szülőföldjükön boldoguljanak,
életképes gazdaságokat, vállalkozásokat működtetve. Ezért
is kiemelkedő fontosságú, hogy elindult a magyar kormány által
támogatott gazdaságfejlesztési terv, amely jelentős forrásokat
biztosít a Kárpát-medencei magyarok számára. Eddig két pályázati
kör zárult le Vajdaságban, aminek következtében igen nagy számban
juthatnak agrár- és vidékfejlesztési támogatásokhoz azok,
akik e beruházásokkal szeretnék optimalizálni a vállalkozásaik
működését. Eszközbeszerzések valósulhatnak meg, de például
a borászatok fejlesztése s a hozzájuk tartozó falusi turizmus
fellendítése kapcsán lehetőség nyílt komplexebb pályázatok
finanszírozására is. Ahogy a Vajdaságban, úgy Kárpátalján
is jelentős azon magyar agrárvállalkozások száma – ahol
szintén elindult a gazdaságfejlesztési program –, amelyek pályázhattak
a forrásokra. Szakmailag aktív részesei vagyunk ezeknek a
folyamatoknak, tehát mind a pályázatok elbírálásában, mind
a monitoringozásban részt veszünk kollégáimmal.
A gazdatársadalom elöregszik. Ennek a kérdésnek a
megoldására csak itthon kell keresni a választ?
– Sajnos ez a probléma nemcsak Magyarországra, a Kárpát-medencére,
hanem egész Európára jellemző. Ezért foglalkozunk azzal a kérdéssel
EU-s szinten és régiónkban is, hogy mivel tudjuk a fiatal generációt
ösztönözni, elkötelezetté tenni őket a szakma irányába.
Természetesen csodákra nem számítunk, de mindent megteszünk a
probléma orvoslásáért. Ezért nem titkolt szándékunk a középszintű
agrároktatás megerősítése. Ebben az életkorban kellene megszólítani,
motiválttá tenni a diákokat, hogy jövőképet lássanak az agráriumban,
a vidékfejlesztésben. A határon túli agrárképző iskolák hálózati
kapcsolatrendszeréről is konkrét képet alkottunk. Szakkönyveket,
tankönyveket juttattunk el számukra, illetve az eszközállományuk
fejlesztését is forrásokkal támogattuk. A felsőfokú képzés
vonatkozásában 2013-ban indítottuk el ösztöndíjprogramunkat,
amely évente tíz határon túli felsőfokú intézményben tanuló
diák számára nyújt támogatást havi ösztöndíj formájában.
A pénzügyi juttatáson kívül fontos, hogy a gazdaszervezetek
tesznek javaslatot a programon belül a támogatotti körre, majd
maguk is adnak szakmai feladatokat a diákoknak. Így szoros
kapcsolat alakul ki a tanuló és a gyakorlatban tevékenykedő
gazda között – ezzel talán elősegíthető, hogy a fiatal agrárképzésben
résztvevő diák az agráriumban, azaz a szülőföldjén képzelje
el jövőjét. A képzés megerősítésén kívül komoly
marketingmunka szükséges hazánkban és a határon túl egyaránt.
A középfokú oktatásból kikerülő diákoknak fontos látni,
hogy a gazdálkodás olyan tevékenység, melyre mindig is igény
lesz élelmiszer-szükségletünk kielégítése érdekében. Nem
titkolt szándékunk itthon és az egész Kárpát-medencében a
kis-, közepes és családi vállalkozások megerősítése,
hiszen ez lényeges alternatíva a vidéken élőknek, s ha a környezeti,
fenntarthatósági szempontokra, a rövid ellátási láncra, a
helyi piacok szerepére gondolunk, ezek megerősítésére mindenképp
szükség van. Lényeges a termék piacra juttatásának körülményeit
is vizsgálni. E célkitűzés megvalósítására koncentrálva
került szeptember végén megrendezésre a Topolyai Agrárgazdasági
és Gazdasági Kiállítás és Vásár, ahol a vajdasági termék
már mint önálló brand jelenhetett meg. Több mint 260 termelő
460 feletti termékkel érkezett a Délvidékről, s kiváló minőségű
kézműves termékeket, sajtokat, borokat, gyümölcsleveket, lekvárokat
mutaott be. Számtalan olyan termékpályáról beszélhetünk,
melyeken keresztül jó minőségű, kiváló beltartalmi értékekkel
rendelkező termékeket lehet piacra juttatni. A topolyai vásárhoz
szakmai konferencia kapcsolódott, melyen a szervezők azt vizsgálták,
hogyan juthat ki egy termék a szűkebb környezetből akár a Kárpát-medencei,
akár a távoli piacokat megcélozva. Attól a felvetéstől sem
szabad megriadni, hogy a nagyobb élelmiszerláncok pusztán a
nagyobb volumenű feldolgozók termékeit kívánják értékesíteni.
Ez az egyik aspektus, de meg lehet találni a különböző piaci
szegmenseket, ahol a helyi termék is megállja a helyét. Erre példaként
említhető a szeptember végén megtartott IV. Magyar Sajtmustra,
melyet Nagyegyházán rendeztek meg, és ahol székelyföldi,
vajdasági, muravidéki, kárpátaljai sajtkészítők mutatták
be kiváló minőségű, egyedi termékeiket. A Kárpát-medencében
élő magyar sajtkészítő mestereket, manufaktúrákat
megismerhette a tágabb közönség is.
Már hallom is az ellenzéki hangokat, hogy először
itthon tegyünk mindent meg a gazdákért, s csak utána
foglalkozzunk a határon túl élőkkel…
– A terület felelőseként, de magyarként sem mondhatok
mást: igenis egységes Kárpát-medencei gazdasági térben kell
gondolkodnunk, ezért kötelességünk a határon túli nemzettársainkkal
való minél szélesebb körű együttműködés.
Medveczky Attila
|
