vissza a főoldalra

 

 

 2016.10.28. 

Csorja Gergely: Kóka köpi az olajat

Van az az érdekes jelenség, hogy a sikeres menedzserek, akik természetesen kizárólag saját tehetségüknek, kitartásuknak, tudásuknak köszönhetik előmenetelüket és gazdagságukat, eljutnak oda, hogy állami vezetők akarnak lenni. Amikor a különböző állami, illetve EU-s tendereken, monopolizált szolgáltatások privatizációján, állami hálózatok átvételén, ágazatokat tönkretevő multik kiszolgálásán összeharácsoltak megfelelő mennyiségű pénzt, akkor rájönnek, hogy inkább a forrást, az állam egy részét kéne megszerezni. Mert ugye olyankor nem nekik csurgatnak a nagy bödönből, hanem ők csurgatnak másoknak. Micsoda különbség!

Pontosan ez történt Kóka Jánossal is. Lepp Gyula, Kóka akkori sógora és Magyar Bálint megmutatták Kókának, hogy melyik a legjobb hely a bödön alatt, ahol csak ki kell tátani a pofát. Ekkor Kóka még csak sikeres menedzsernek képzelte magát.

Aztán kicsit többet bódult a kelleténél és megtalálta magán a politikusi vénát. Az első Gyurcsány-kormányban, Gyurcsányon kívül, csak Kóka játszotta a versenyszférából érkezett sikeres menedzsert. A második Gyurcsány-kormányban aztán jött Bajnai, a Bajnai-kormányban meg a többi: Oszkó és még páran, akiknek a nevét se tudjuk.

Ezekről, a versenyszférában nagyszerűen teljesítő emberekről mindig kiderül, hogy volt némi versenyelőnyük. Hogy sikeres, versenyszférában mutatott teljesítményük leginkább a bödön alatti bérelt helynek köszönhető. Aztán amikor megszerzik a bödönt, akkor jön a baj. Az értelmes tevékenység látszatát sem képesek fenntartani.

Ők olyankor belenyomják buflák fejüket a mézbe, a végén úgy kell lefeszíteni a kiürült tárolóedényt.

Kóka most megsértődött, hogy Rogán vele szégyenítette meg a szocikat – már megint. Ezért aztán kiírta a Facebookra, hogy mi nem mindegy.

Nem mindegy, hogy a versenypiacon megkeresett, vagy a magyar emberektől ellopott pénzen helikopterezünk.

Nem mindegy, hogy tehetős emberként politikára adjuk a fejünket, vagy politikusként válunk irdatlanul gazdaggá.

Nem mindegy, hogy politikusként felvállaljuk a tisztességesen szerzett vagyonunkat, vagy permanensen hazudunk, amikor kibukik, hogy többszörösét költjük annak, amit hivatalosan keresünk.

Nem mindegy, hogy mi bukunk bele a saját hülyeségünkbe, vagy az újság, amelyik meg meri írni.

A magyar emberek általában megbocsátók. Hamar elfelejtik, hogy ki mit lopott tőlük, ki mit hazudott, ki mit tett tönkre. De hát azért a pofátlanságnak is érdemes határt szabni.

Az a nem mindegy, hogy egy bűnszövetkezet nyolc éven keresztül szétlopja, eladósítja, tönkre teszi az országot, szabadlábon marad, majd veszi magának a bátorságot, hogy erkölcsi alapon kioktasson.

Si tacuisses, philosophus mansisses!