vissza a főoldalra

 2016.09.02. 

Papolczy Gizella: Nemzetépítő kísérlet

Könyvszemle

Küszöbén az estnek
csillagfakadáskor
dalba fog az ember
ha már fáj a sorsa
nagyon szépen fájjon
küszöbén az estnek
csillagfakadáskor

(Utassy József: Motívum)

 Bakos István

NEMZETÉPÍTŐ KÍSÉRLET

A Magyarok Világszövetsége kronológiája 1989–2000

ANTOLOGIA KIADÓ, LAKITELEK, 2016

462 oldal

RETÖRKI könyvek 17.

Sorozatszerkesztő: Bíró Zoltán

 Súlyos kötetet tartok a kezemben, melyet kétségtelenül a Magyarok Világszövetsége szemünk előtt végbement felszámolódása kronológiájának kell tekintenem. A kiadvány 2016. június 4-én jelent meg, Trianon évfordulóján. A szerző a század-vég egyik kimagasló eseményének, az eredetileg gróf Teleki Pál vallás- és közoktatásügyi miniszter, báró Perényi Zsigmond koronaőr és a külhoni küldöttek által 1938. augusztus 16-án létrehozott Magyarok Világszövetsége 1991-es újraindításának és működésének krónikása. Munkája szép emléket állít az eredeti szövetség megalkotóinak és az új kezdeteket közvetlenül befolyásoló, a megújhodást szolgáló jeles személyeknek.

Ám a világszervezethez kapcsolódó események dokumentumainak tanulmányozása végső soron bennem, az olvasóban egy monumentális számadássá is lett. Pontos és kíméletlen számadássá arról, hogy a szociálliberálisok, külföldi erőkre támaszkodva hogyan uralták el a gazdaságot és a médiát, a kétes privatizáció miatt hogyan csökkent a népi nemzeti erők és intézményeik részesedése a hatalomból az első szabadon választott, vállaltan jobboldali kormányzás idején.

 A Nemzetépítő kísérlet c. könyv különleges értéke a szerző önmegtartóztató jelleme. Bakos azt írja, hogy a Világszövetség történetét átgondolva azért döntött a kronologikus, talán kissé szárazabbnak tűnő feldolgozási forma mellett, mert mint aktív résztvevője az eseményeknek, nem érezte magát elég elfogulatlannak. Célkitűzését sikerült szem előtt tartania, műve nem elfogult, az események, történések tálalása korrekt. „Az ezredforduló után másfél évtizeddel megállapítható, hogy az MVSZ hajdani erőforrásait eltékozolták: ma már nincs hatása, tekintélye a magyar közéletben, és nem létezik immár a világ magyarságát reprezentáló szervezet, testület sem. Az alapítása 60. évfordulóján 1998-ban még egymillió főt számláló, 52 országban működő MVSZ tagságának, 530 tagszervezetének – a 75. évfordulóra – csekély töredéke maradt meg. Többségük kilépett, illetve új szövetségeket alapított, ötezer főnyi egyéni tagja zömének nyomát sem leljük, ahogyan az MVSZ vagyonának sem. A másfél évtizede regnáló elnök irányítása alatt tönkrement a világszervezet, de a neve megmaradt – akár a nemzetépítő kísérlet előtt, négy évtizeden át.”

Mint mondtam korrekt, azonban a fenti idézet is bizonyítja, igen lesújtó az a kép, mit a szövetség körüli érdekcsoportok hirtelen megnövekvő aktivitásáról fest. A megdöbbentő ebben az, hogy a Kádár–Aczél-világ alatt elszenvedett szétszakítottság „a demokrácia egy-két esztendős mámora után” testvérháborúsággá terebélyesedett. Csakugyan szívszorító ahogy a Magyarok Világszövetségét a 20. század az utolsó évében találja. A nemzetépítő kísérlet tehát elbukott. A világ magyarságának legnagyobb civil szervezete végveszélybe került. Ekkor 1999-et írtunk.

A 2016-ban megjelent Nemzetépítő kísérlet című könyv címlapján a Csete György alkotta, ópusztaszeri Világ Magyarságának Hajléka előtt 12 férfi áll a déli verőfényben. Köztük Bakos, kezében iratköteg. A beállított fotó azt a pillanatot rögzíti, amikor általában igyekszünk megnyerő pozíciót felvenni, hogy ily módon maradjunk megörökítve. De Pista szeme nem a fotós lencséjét kereste, ő éppen akkor is, ott is valamit szervezett. Ezek a Bakos-félék ilyenek. Nem adják fel. Ezt szeretem bennük. A szerző, a magyar ügyek szerény harcosa, a népből újjászülető művelt összmagyarság magasztos eszméjéért küzdők fáradhatatlan főtitkára, Bakos István és a kiadványt gondozó intézet főigazgatója, Bíró Zoltán nem tanulság nélkül való könyvet tett le a nemzet asztalára. Ez a mű üzenetet közvetít: ahogy az eredeti, úgy a mindenkori MVSZ célja elsőrendűen az öt kontinensen élő, megosztott magyarság egyesítése kell legyen. A könyv első, kurtább fejezetében Teleki Pál örökségével ismerkedhet az olvasó, a magyar világszervezet 1929-es világra nyitott indulásától egészen az autonóm működés 1948-as végleges, vasfüggönnyel, kommunista önkénnyel való fölszámolásáig. Ezt a részt követi a rendszerváltó MVSZ nemzetépítő kísérletének feldolgozása, mely a kötet tulajdonképpeni derekát adja, zárszava az MVSZ által életre hívott Duna TV elnökének, Sára Sándornak 1999-ben az UNESCO által megítélt, a világ legjobb kulturális televíziójának járó kitüntető cím párizsi átvételekor mondott beszéde. Itt tehát megszakad a magyarok világszervezetének rövid krónikája.

Minden – magyar mivoltára adó – embernek ajánlom e pontos, hiteles munkát. Abban a reményben, hogy mégiscsak összekapaszkodunk és a nemzetépítő munkát folytatjuk, mindenki a maga posztján, mert egyebet nem tehetünk, ez van belénk írva.

Bíró Zoltán, a Rendszerváltás Történetét Kutató Intézet és Archívum főigazgatója: A Magyarok Világszövetsége (MVSZ) kiemelkedő szerepet vállalt nemcsak a rendszerváltás szellemi előkészítésében, hanem annak kivitelezésében is. Mostanra az Orbán-kormány jóvoltából megszületett az állami szerepvállalás a Kárpát-medencei magyarság és a nyugati diaszpóra segítésére, amelyhez a gazdasági feltételeket is megteremtették, viszont nincs civil képviselet, pedig ez nélkülözhetetlen lenne.

 A könyv szerzője Bakos István (1943) Bánfán született művelődéskutató, közíró. Pályáját agronómusként kezdte, majd az ELTE bölcsész karán magyar–népművelés szakon 1969­ben végzett. Dolgozott tudományos kutatóként, kutatásszervezőként és köztisztviselőként. 1999–2004­ig a Nemzeti Tankönyvkiadóban főosztályvezető, a határon túli magyar oktatás és tankönyvellátás menedzsere nyugdíjazásáig. A magyar civil társadalom építésének diákkorától aktív résztvevője. Eddig tíz könyve s közel félezer írása jelent meg lapokban, folyóiratokban. 1980­tól vesz részt a Bethlen Gábor Alapítvány munkájában. Az induló Hitel egyik szerkesztője, a Magyarok Világszövetségének 1994–99 között választott főtitkára.