vissza a főoldalra

 2016.09.09. 

Zsille Gábor: Tábori napok

Ezúttal Lakitelekről küldöm soraimat. A Lakiteleki Népfőiskola, melyet Lezsák Sándor, a Magyar Országgyűlés elnöke álmodott meg, majd hozott létre, valóságos kis oázis az Alföld közepén. Most első alkalommal tartják a Németh László Műfordítói Tábort, amelynek hat napja során Kelet-Közép-Európa nyolc nemzetének irodalmával foglalkozunk. A lengyel műhely vezetését, a tananyag összeállítását rám bízták, ez igazán nagyon szép feladat. Lényegében arról van szó, hogy a hatnapos tanfolyam keretében a diákokkal áttekintjük a műfordítói munka elméleti és gyakorlati tudnivalóit. És persze a lengyel szépirodalom színe-javának szövegeit tanulmányozzuk, különös tekintettel az 1956-os forradalom hatvanadik évfordulójára. Például Zbigniew Herbert A magyaroknak című versét is górcső alá vesszük, ezt a tizenhat soros művet, melyet a korabeli kommunista cenzúra csak azzal a címmel engedett megjelenni, hogy Állunk a határon. Egy kiváló író, Wiktor Woroszylski 1956-os naplóját is elővesszük, hiszen ő forradalmunk napjaiban haditudósító volt Budapesten. És a Nobel-díjas lengyel költő, Czeslaw Milosz is megemlékezett írásban a magyar forradalomról.

A tábor során összesen tizenhat előadás lesz, ezek java részét én tartom, de persze érdekesebb és gazdagabb, ha más is a katedrára lép. Ezért egy nagyszerű polonistát, Éles Mártát kértem fel munkatársnak, aki prózát fordít és komoly művek állnak mögötte. Összesen hat diák jelentkezett, három lány és három fiú – megnyugtató tapasztalni, milyen érdeklődő, értelmes fiatalok jönnek az úton, és jó kezekben lesz a magyar–lengyel barátság ügye. Megjegyzendő, hogy az egyhetes tábor minden költségét a népfőiskola alapítványa fedezi, a diákoknak csak az utazásukért kellett fizetniük. Ha nyelvi pályára készülő egyetemista lennék, bizony két kézzel kapnék egy ilyen lehetőség után: remek környezetben, egy fürdőhelyen nyaralva képezhetném magam, főként pedig kapcsolatrendszert is kialakíthatok, tudatosan alakítgathatom a szakmai jövőm. Ezért is meglepő, hogy bizonyos nyelvekből alig akadtak érdeklődő hallgatók. Például a meghirdetett szlovén műhely elmaradt, mert egyetlen ember sem jelentkezett. Az is különös, hogy a román fordítói táborba csak hárman jöttek el. Ugyanakkor az ukrán műhely örvendetesen népszerű, nemcsak a kárpátaljai magyarok, de az ukrán anyanyelvű donyecki és kijevi egyetemisták körében is. Egy szó mint száz, a világ e téren is kerek, és összességében nem olyan rossz a helyzet. Persze sok tennivalónk van annak érdekében, hogy megismerjük egymást Európa eme vidékén, felfedezzük közös vonásainkat, történelmi örökségünket. Üdvös lenne, ha érdeklődnénk egymás kultúrája iránt – ám ez csak akkor lehetséges, ha megismerjük egymás nyelvét. Angolul tudni fontos, valóban nélkülözhetetlen, de önmagában nem elegendő.

A népfőiskola egy kis oázis, írtam néhány mondattal ezelőtt, ám valójában nem is olyan kicsi. Hiszen jelenleg huszonöt hektáros terület tartozik hozzá, és folyamatosan épül, szépül. Lezsák Sándor kifogyhatatlan az ötletekből, látványtervek sokasága rejtőzik a fejében. A tábor hétfő délelőtti megnyitóján részletesen bemutatta elképzeléseit, és okos mondataiból különösen megragadott egy tétel: a helyi értékek nélkül nem lehetséges nemzeti csúcsteljesítmény.

A lakiteleki egymásra találást szépen aláhúzza, hogy múlt pénteken a visegrádi államok, a V4-ek vezetői is tanácskoztak, fontos döntéseket hoztak. Megállapíthatjuk, hogy a V4-ek csoport működése egyre fajsúlyosabb, szinte megkerülhetetlen – ez abból is leszűrhető (vagy talán főként abból), hogy a nyugati balliberális sajtó és politikum egyre hevesebben támadja. Például a Handelsblatt című német üzleti lap éles hangú cikket közölt a V4 csoport és Angela Merkel pénteki varsói találkozójáról. Az írás a sokat sejtető Keleti veszedelem címet kapta. A szerző, bizonyos Hans-Peter Siebenhaar arról értekezik, hogy „keserűen meg kell állapítani, az Európai Unió egységéből nem sok maradt, mert a keleti iszlámellenes kvartett nem akarja befogadni a menekülteket.” A keleti iszlámellenes kvartett a német zsurnaliszta szerint persze mi vagyunk: magyarok, lengyelek, csehek, szlovákok. A német lap szerint vannak „egyszerűbb politikai partnerek”, nevezetesen az osztrákok, a szlovének, a horvátok és a bolgárok, de újabban már velük sem olyan zökkenőmentes Merkel kapcsolata, és ennek legfőbb oka, hogy az iszlámellenes magyar kormány (Orbán Viktor vezetésével) fellázította a kezes bárányokat. Hát persze. A német állami vezetők szerint az EU-ban minden a legnagyobb rendben lenne, ha mi, a csúnya V4-ek nem áskálódnánk… Például a német bértollnok ilyen mondatot ír, még mindig ezt a szólamot fújja a szolgalelkű német média: „Ebben az Európa számára történelmi pillanatban Németországnak vezető szerepet kell vállalnia, hogy biztosítsa az európai integráció folytatását, és Angela Merkel szerencsére igyekszik betölteni ezt a szerepet.” Tovább is idézhetjük a német vádaskodást: „Angela Merkelt a következő uniós csúcson a visegrádi országok csoportja miatt új veszedelem fenyegeti Keletről. A V4-ek már régen egy hangos jobboldali populista frakcióvá vált.” A szerző amiatt aggódik, hogy „Berlin sokáig alábecsülte ezt a veszélyes folyamatot.” Végül egy felkorbácsoló mondat: a V4-csoport elsősorban bankjegykiadó automatának nézi az EU-t, és nem feltétlenül tekinti olyan értékközösségnek, amelyben a szolidaritás, az emberiesség és a liberalizmus is a politikai cselekvést meghatározó tényezők közé számít.” Különös efféle kioktatást olvasni az emberbarátságról egy német szerző tollából, persze rablóból lesz a legjobb pandúr…

A tömeges migrációt bátorító-éltető, struccpolitikára épülő álszenteskedés a német kormánypropaganda hangja – a mindennapi élet, a német valóság azonban már más. Úgy is fogalmazhatunk, hogy a németországi német ajkú lakosság szeme kezd felnyílni. A legfrissebb közvélemény-kutatások szerint Merkel népszerűsége megrogyott, és már csak a képzeletbeli dobogó második fokán áll. A legbefolyásosabb német politikus a bajor miniszterelnök, a hatvanhét esztendős Horst Seehofer, aki élesen szembehelyezkedik Merkel „migránssimogató” politikájával, mi több, még fenyegeti is a berlini vezetést. Többek között azzal, hogy Berlin engedélye nélkül, önkényesen lezárja a bajor–osztrák határvonalat, az érkező illegális bevándorlókat pedig bármiféle egyeztetés nélkül átirányítja más német tartományokba. Zárásként megjegyzem: a német újságíró szerint a V4 csoport miatt az EU jövője teljesen bizonytalanná vált. Szerintem éppen ellenkezőleg: a teljes bizonytalanság oka nem a V4-ek, hanem Merkel politikája.