|
 2016.09.09.
Tíz éve
nemzeti kegyhely Mátraverebély-Szentkút
A zarándok annak a közösségnek lesz a tagja, amely Krisztussal
kezdődött és vele indult útra
Augusztus 13-án délelőtt
a Szent Jobb jelenlétében a magyar nyelvterületet képviselő püspökök
Erdő Péter bíboros főcelebrálásával közös, ünnepi
szentmise keretében emlékeztek meg Mátraverebély-Szentkút tíz
évvel ezelőtti nemzeti kegyhellyé nyilvánításáról. Nemcsak
az adott régió, hanem a magyar egyház egésze számára Máriapócs
és Szentkút a Mária-tisztelet két központja – nyilatkozta
lapunknak Fr. Kálmán Peregrin, a Mátraverebély-Szentkúti
Nemzeti Kegyhely igazgatója, akit Jasna Góra és Szentkút
kapcsolatáról, a búcsúról és a zarándokhelyek lényegéről
kérdeztünk.
Az ünnepen került kihirdetésre az a dekrétum, amely
kinyilvánítja, a római Santa Maria Maggiore-bazilika affiliálta
nemzeti kegyhelyünket. A döntés Magyarországon egyedülálló
búcsúkiváltságokat biztosít Szentkút számára. Amikor búcsúról
hallunk, akkor a legtöbben vidám műsorra, kirakodóvásárra
gondolnak. Mit is jelent ez az egyedülálló búcsúkiváltság?
– A búcsú a megszabadulás ünnepe és ennek kifejezésformája
sok helyen az azt követő vigalom. A búcsú azt jelenti, hogy az
egyház életében létezik egy közös áldozathozatal, ami kihat
a hívő közösség egészére, és amikor a zarándoklatra érkezők
fölajánlanak Istennek valamilyen jó cselekedetet, akkor egyben
arra is kérik, hogy gyógyítsa meg bennük a bűn sebeit. A gyónáskor
bűnbocsánatot nyerünk, a búcsújárás, az áldozathozatal
pedig gyógyítja a bűn sebeit. Az egyház bizonyos mértékben
szabályozza is, hogy miként lehet ebbe bekapcsolódni. Azáltal,
hogy affiliálódtunk a Santa Maria Maggiore-bazilikához, Magyarországon
erre a legtöbb alkalmat Szentkúton tudjuk biztosítani.
Mi különbözteti
meg a nemzeti kegyhelyt a többitől?
– Más népeknél a nemzeti kegyhelyhez vagy jelentős történelmi
emlékezet kapcsolódik, vagy valami olyan erős tapasztalat, ami
meghatározza az életüket. Gondolhatunk Czestochova történelmi
jelentőségére, Fatimára vagy Lourdes-re. Idehaza, amikor
nemzeti kegyhellyé nyilvánították a két búcsújáró helyet,
a cím által azt mondta ki az egyház, hogy a Mária-tisztelet
magyarországi központja Máriapócs és Mátraverebély-Szentkút.
Így nem csak az adott régió, hanem a magyar egyház egésze számára
ezek a zarándokhelyek lettek a Mária-tisztelet hivatalosan
kiemelt központjai. Feladatunk ennek a címnek tartalommal való
megtöltése, hogy a nemzeti emlékezet tapasztalata egyre erőteljesebben
kapcsolódjon ezekhez a kegyhelyekhez.
Említette Czestochovát. Augusztus 20-án éppen a város
pálos kolostorának priorja, P. Marian Waligora celebrált ünnepi
szentmisét Mátraverebély-Szentkúton. Mi jellemzi Jasna Góra
és Szentkút kapcsolatát?
– Elsősorban személyes kapcsolatok kötnek össze bennünket.
Hiszen Jasna Góráról Marian atya már többször volt nálunk,
Szentkútról pedig mi is gyakorta felkeressük Lengyelország
legnagyobb tisztelettől övezett zarándokhelyét. A Rete Mariana
Szövetségben, a legjelentősebb európai Mária-kegyhelyek társulásában
is mindkét kegyhely képviselteti magát. A kapcsolatok lényege
a tapasztalatcsere. Sok búcsúformával találkoztunk Czestochovában,
így a Fekete Madonna zarándokvonattal, a motorosok zarándoklatával,
amelynek ötletét, kialakult szokását vettük át. Tehát főleg
mi tanulunk tőlünk. Természetesen a pálosok és a kegyhely
eredete miatt a történelem is összeköt minket Czestochovával.
Egy évvel ezelőtt a kormány hazai és uniós forrásból
megújította nemzeti kegyhelyünket. Az építkezés elsődleges
szempontja az volt, hogy a zarándokok életét segítsége. Mit
is jelent ma a zarándokhely? Milyen feladatoknak kell
megfelelnie?
– A zarándokhely elsődleges feladata, hogy minden
rendelkezésre álló eszközzel biztosítsa az odaérkezőknek a
Jóistennel való találkozás lehetőségét. Minden arra irányul,
hogy a gyónás szentségében, a szentmisében elmélyülten
bekapcsolódhasson a zarándok. Ezt az Istennel való találkozást
segítik a kegyhelyen kialakult fejlesztések. Így a zarándok
megfelelő körülmények közt kap szállást és tudja idejét
eltölteni. Ezáltal megtapasztalja a kegyhely többféle arculatát,
és mind több lehetőség kínálkozik számára ahhoz, hogy
Istenhez közelebb kerüljön.
Mi az oka, hogy ennyire megnőtt a zarándoklatok népszerűsége?
– Több oka is van ennek, az egyik, hogy az emberek ma
jobban építenek a tapasztalatra, benyomásra az élet minden területén,
mint mondjuk a lexikális ismeretre vagy tudásra. A hit is ilyen
tapasztalati szinten jelenik meg életükben. Amikor valaki zarándoklatra
indul, akkor annak intenzív tapasztalata, benyomása alakítja a
hitét, az emberekkel való kapcsolatát. Kicsit távolabbról
veszi szemügyre mindennapjait, s azokat újra tudja értelmezni.
Tehát a kegyelmi élet egyfajta tapasztalati eseményként van
jelen a zarándoklaton, nem csupán az elméleti tudás vagy az érzelem
szintjén.
Hogyan lehetett elérni azt, hogy a 21. század embere
megérezze a szakrális örökséget, de mégse egy régies világba
érkezzen? Ez mekkora problémát jelent?
– Nem gondolom azt, hogy ez problémát jelentene. Csak
akkor jelent gondot, ha csak a falak léteznek, de a hitélet már
nem. Bár arról sem feledkezhetünk el, hogy a szépség maga is
megszólító erejű, és így nem egyszer a hit által inspirált
művészet megragadó ereje visz lelkipásztori életet egy-egy
kihalt helyre. Mert a szakrális örökség a múlthoz vezet
vissza bennünket, így van ez a búcsújáróhelyeken is. A szent
emlékezet azt érzékelteti, hogy aki oda érkezik arra a helyre,
beáll az évszázadok zarándokainak sorába, és átélheti:
nincs egyedül, hanem egy olyan közösség tagja, amely
Krisztussal kezdődött, vele indult útra. Ezért is
szorgalmazom, amikor hálatáblát készítenek egy-egy
imameghallgatás után, hogy ráírják az évszámot, mert üzenetértékű,
ha látják: 1756-ban, 1928-ban és 2016-ban is vannak csodák,
imameghallgatások, zarándokok, akik személyes élettörténetükben
megtapasztalták a kegyelem működését. Tehát a zarándokhely
másik fontos szerepe, jelentősége, hogy az egyház egészéről
térben és időben is tapasztalatot szerezzen, és abba
beilleszkedést nyújtson az odaérkezőknek.
Csoportosan, vagy egyénileg jönnek zarándokolni Mátraverebély-Szentkútra?
– A többség csoportosan érkezik, hiszen a zarándoklat
egyik fontos tényezője az az élmény, hogy a közösség lehetőséget
ad a résztvevőnek bekapcsolódni a közös imádságokba, biztosítja
azok a keretét, de megadja a visszahúzódás lehetőségét is.
Így egyszerre biztosít kellő közelséget és távolságot a
hit különféle megnyilatkozásaiba való bekapcsolódás során.
Medveczky Attila
|
