2016.09.09.
Hogy is volt?
Krisztina a vérliberális,
ámde profi politikai anyu ölébe vette egyenként a fiacskáit,
majd letette, nézegette forgatgatta őket, mi legyen velük: Csanáddal,
a szép nagydarab gyerekkel, és Gabival, a kis csenevésszel?
Addig forgatgatta, míg megállapította: letagadhatatlanul
mindkettő magafajta, mégis más. Lehet más? Vagy van jobb? Ez
az, csapott a homlokára a leleményes politikai anyu, legyen jobb
sőt jobbik!
Így szerveződtek
szépen a politikai világra a jobbikosok? De ki lehet apu? Az
igazi. És vajon tolvajvérüket tőle örökölték? Avagy
ez is anyai örökség? Mert a tolvajvér az megvan bennük kétségtelenül,
hiszen semmi sem a sajátjuk, minden ötletet, mely a valódi népi
nemzeti gondolatra, megoldáskeresésre hasonlít, lopták
valahonnan valakitől. Legtöbbet a MIÉP-től. Érdemes-e az apasági
vizsgálattal bíbelődnünk, vagy elégedjünk meg a futtatókkal?
Elég, ha tudjuk, hogy mely szolgálatok, szervezetek, szerkesztőségek,
szponzorok tekintik édes gyermeküknek az eszmetolvajokat?
Legalábbis
elég kellett volna legyen, s akkor most nem lenne ilyen mély az
általuk sikeresen megtévesztett, bennük valóban bízó választók
csalódása. Persze elismerjük, a tikkasztó Gyurcsány–Bajnai-éra
által válságba taszított ország társadalmának reakciója a
krízisre kiszámítható volt. Már csak arra kellett különös
gondot fordítsanak a Jobbikot toló ilyen-olyan szolgálatok,
hogy újra ne épüljön, meg ne erősödjön a Csurka István
szellemi erejéből táplálkozó MIÉP. Ennek érdekében közbeszéddé
tették, hogy a párt helye kiüresedett, fiatalok foglalták el.
A Jobbik sztorijában az a legaljasabb, hogy kimódoltan és
kontraproduktívan zsidózó, ám bő vérrel cigányozó tipikus
náci megnyilatkozásaikat, mint egy nemzeti radikális párt
alapvetését tálalták a neoliberális sajtó segítségével.
Az első figyelmeztető jel a 2010 előtti felfuttatásuk idején
már nyíltan mutatkozott, akkor, amikor a részben rászedett gárdistákat
még avatgatták, vonultatták és legtöbbet az eszdéeszes tévékben
szerepeltették, és akkor, amikor a jobbik politikai anyuja lebutított
populizmussal kevert magunkfajtázásával minden médiumban,
szinte napi rendszerességgel legyőzhette a vele szemben színre
lépő neoliberális aktort.
De
megmondta nekik! Terjedt a hír szájrul szájra, s a szabad
madarak alteregója, a Jobbik így szállt ágrul ágra, egyre
magasabbra. A mesebeli kezdetek ellenére vagy éppen azért
mondhatjuk: a jobbik felfuttatása politikai mesterterve az időlegesen
visszavonuló neoliberális mainstreamnek. És akkor nem túloztunk.
Céljuk időlegesen megfeneklett, a 2010-es 2/3-os Fidesz-győzelmet
megakadályozni nem tudták, pedig mindent ennek rendeltek alá.
Eltervezték, hogy beül a Fidesz nyakába a Jobbik, pont úgy,
ahogy az emeszpé nyakába annak idején az eszdéesz, s ezzel
minden változtatási szándékot megcsáklyázhatnak. A Jobbik
TGM-ék nácit játszó gyerekeiből állt össze, és tetteiben
is tisztára az SZDSZ.
A Jobbik elnöke,
Vona szavakban „a minden magyar egy országban éljen” kezdetű
fő céljairól, meg a szavazati jog megadásáról hazudozik a
gyergyószentmiklósi EMI táborban, közben Budapesten az Országgyűlésben
nem szavazza meg a kettős állampolgárságról szóló törvényt.
Egy általa történelminek nevezett szavazásra elfelejt elmenni!
Azt mondja rosszul tájékozódott. Közben a Jobbik-veszélyről
finoman fuvolázó médiumok (csak éppen annyira paskolgatják,
hogy népszerűsítsék) erről a gaztettről hallgatnak. Pedig a
valós veszély a Jobbik alkalmatlansága, akár a felelős
politizálásra, akár az alacsonyabb közigazgatási szinten való
ügyviteli képtelenségre gondolunk. Éppen emiatt oly kedves
gyermekei ők a neoliberálisoknak.
Idézzük
fel a jobbikos alapembert, Szegedi Csanádot, a durván általánosító,
feszültséget szító, árokásó, olcsó népszerűséget hajhászó
zsidó arcot, Vona Gábor tejtestvérét, bajtársát, a párt öklét.
Azt a szemenszedett hazugságcunamit, amit ezek ketten előadtak!
Szegedi Csanád arról, miként történt, amikor megtudta, hogy
zsidók a felmenői, valamint Vona Gábor és a vezetőség meglepődését
ugyanerről. Miközben Szegedit már hosszú ideje zsarolták pénzügyileg,
cserébe származásának elhallgatásáért a talpasok előtt!
Ilyen emberekkel, akár az egyikkel, akár a másikkal egyáltalán
egy levegőt szívni! Szegedinek és „bajtársának”, Vonának
nem azért kellene kiiratkozniuk a közéletből, mert zsidók
vagy nem zsidók, hanem azért, mert hajlandóak voltak megtagadni
a fajtájukat és a cinkosaiknak ezért még fizettek is! Ez a párt,
ennek vezetői erkölcsileg vállalhatatlanok! Mi közük lenne a
keresztény nemzeti táborhoz?
A Jobbik
alkalmatlan a nemzet problémáinak megoldására.
A gyurcsányista,
baloldali, jobbikos összefogásról egyre több a bizonyíték.
Vigyázat, a tetőn (a nemzetellenesek) dolgoznak!
czyla
|