|
 2016.09.21.
MEGJELENT A HAVI MAGYAR FÓRUM
SZEPTEMBERI SZÁMA!
A tartalomból:
ÉVFORDULÓ – GRÓF SZÉCHENYI ISTVÁN
A hazaszeretet
azon szent láng, melyért, bármily gyermeki érzelemnek gúnyolják
is azt a világ hidegen számító cosmopolitái, nincs mit
pirulnunk, mert legtöbb magasztos cselekedet mégis innen vette,
innen veszi, és innen fogja venni a Földön eredetét.
Széchenyi István gróf imája
Mindenható Isten!
Hallgasd meg minden órai imámat! Töltsd el szívemet angyali
tiszta szeretettel embertársaim, hazám és honfitársaim iránt!
Világosíts fel engem egy kerub lángszellemével, erős eszével!
Engedj a jövőbe pillantanom s megkülönböztetnem a jónak magvát
a gonoszak magvától! Add tudtomra, mit tegyek és miként
kezdjem, hogy neked egykor arról a tőkéről, melyet reám bíztál,
beszámolhassak! Gondolkodni akarok és dolgozni éjjel és nappal
egész életemen át. Segítsd sikerre bennem azt, ami jó; tipord
el csírájában azt, aminek rossz gyümölcs lehetne! Nyújtsd
segélyedet, hogy minden heves indulatot elnyomhassak magamban!
Engedd, hogy igazi lelki alázattal tekintsek mindent a világon,
s úgy fogjak hozzá bármihez!
Ámen! Ámen!
Felszólalás a főrendiházban
1844. október
1. Kiadás: gr. Széchenyi István (1791–1860), Beszédei szerk.
Zichy Antal (gr. Széchenyi István munkái, 2) (Budapest:
Athenaeum, 1887), pp. 352–356
A magyar nemzetiség
még nemrég oly körülmények között volt, hogy bizony csuda
– és abban látom a legnagyobb garantiát a nemzetiség jövendője
iránt, hogy ti. annyi erővel és életszikrával bírt oly közel
a sírhoz, miszerint az élet felé fordult; s akkor ugyan
intoleransok voltunk. Igen természetes, hogy egyik túlságból a
másikba esünk. Most az összes emberiséget, az embereket a zsidókkal
együtt szívünkhöz szorítjuk, és most a legnagyobb liberalisták
vagyunk; ámde a mi helyzetünk e részben nem oly kedvező, mint
például az angoloké. Az angol nemzet ugyanis elibertálhatta a
zsidófajt, mert ha például én egy palack tintát töltök egy
nagy tóba, azért annak a vize nem romlik el, és mindenki ártalom
nélkül megihatja; a nagy angol elemben a zsidó transeat, s
ugyanez áll Franciaországra nézve is; de ha a magyar levesbe az
ember egy palack tintát önt, megromlik a leves, és azt meg nem
eheti az ember. Más példát is hozok fel. Ha egy bárkában ülök
és abban van gyermekem és más gyermeke, és ha a bárkába bejő
a víz, s előttem apodictice áll, hogy ezen két gyermeket benn
nem tarthatom, az igaz, ha a magamét lököm ki és a másikat
benn tartom, azt az újságban fogják hirdetni, de biz én inkább
a magam gyermekét conserválom és a másikat kilököm. E
tekintetben tehát a liberalismus egyenesen a nemzetiség rovására
történik, és ez nem vélekedés, mert apodictice szám szerint
be lehet bizonyítani, hogy minden ilyféle kedvezés csorba a
nemzetiségre nézve.
Németh László : SZÉCHENYI
Történelmi dráma
– 1946
Széchenyi: Mi
lehet utálatosabb a földön, mint a képmutatásnak az a fajtája,
mely nem elégszik meg az áldozat vérével; azt is el akarja
hitetni vele, s főként a világgal, hogy ő a civilizáció belémarására
tapadt a nyakára, s hogy azon ónos bágyadtság, mely minden
tagját ellepte, nem a végső elgyengülés, hanem valami üdvözült
lebegés könnyűsége. Ennek az exforradalmár, exminiszter és főként
exhóhér Bachnak az ő önmagát osztályozó, bérelt tömjénű
“Visszapillantása” valóban olyan remekműve a politikai arcátlanságnak,
melyre egy “Pillantást” vetni – a fordulat, valljuk be, nem
rossz, bár körülbelül az utolsó jó a könyvben – kevésbé
epés embereket is fölkapathat a szatíra előre-hátra rúgó
szamarára, mint a mi emigránsunk lehetett ott a túrós csusza
helyett a ködtől és széntől füstölgő Temze mellett.
Németh László: Levél Timár Józsefhez
Egy ember a sors
csapdájába szorultan: öngyilkosságra készül. Ez olyan
sugallat, terv, elhatározás, amelyről nem lehet beszélni; még
a csapda szorulását is félig-meddig lehet csak szavakkal
konstatálni: a szó ugyanannyira rejti, mint amennyire elárulja
a megrendülést. Már ez is rengeteget bíz (a szövegben azért
pontosan előírt) játékra. Azonkívül maga a főhős is „játékos”
ember. Persze, nem a mi századunk homo ludenseinek a játékát
űzi, hanem azt, amelyre romantikus hajlama s egy nemzet képzeletét
foglalkoztató politikai múltja nevelte őt. Az emberek megzavarásában
gyönyörködő fölény s elragadtatásukat kivívni akaró
alkalmazkodás játéka ez: az életet törpítő távlatba süllyesztő
iróniáé s a hirtelen fölbuzgó vallomásoké, amelyekről a következő
percben már nem tudjuk, mit gondoljunk –megtévesztés-e vagy
gyilkos őszinteség. A játék –ebből az öngyilkossága percéig
folyton játszó hősből (nem hihetetlen, hogy sakkozik előtte)
–, a „végtelen terek” félelmét is játékban eláruló
romantika betegéből árad a darabba, akinek az őrültsége is
inkább e század betegsége volt, az őrültség határáig
felfokozva, mint az elmegyógyászatokban megtalálható kórformák
valamelyike.
2016 AZ 1956-OS FORRADALOM ÉS SZABADSÁGHARC EMLÉKÉVE
Az én 56-om
Dr. Nagy Béláné:
Egy kislány elindul ...
„Már őszülő
fejjel írom e sorokat, s most értem meg igazán, milyen idők
voltak azok az évek! Férjem tizennégy éve halott, az Ő emlékére
fogtam tollat.”
A Budapestre vezető
úton velünk szembe jöttek a szovjet tankok, nem állítottak
meg, úgy hittük, elhagyják az országot. Már közel jártunk
Budapesthez, mikor feltűnt, hogy a tankok velünk egy irányba is
mennek, nem sűrű sorokban, inkább elszórtan. Nem értettük,
de a győzelem mámorában nem törődtünk
vele.
Bordás Ákos: Évforduló küszöbén
Dr. Anisits
Ferenc, Ausztriában élő magyar és német állampolgár, a német
BMW vállalkozási csoport nyugalmazott világhírű vezető
fejlesztőmérnöke 18 éves korában, 1956-ban a Magyar
Forradalom oldalán harcolt. Akkori elkötelezettsége nemzetünk
létkérdései iránt mindmáig, 78 éves korában is megmaradt.
„Aki a forradalomban aktívan részt vett és több mint fél évszázadot
emigrációban töltött el, az természetesen más szemmel látja
a történéseket, mint a hazai honfitársai. Az emigrációban a
magyarok felvállalták világszerte a forradalom örökségét,
és azt mindmáig ápolják. Ez az egész világot átfogó
folyamat. Kibontakozott egy forradalmi irodalom, és kialakultak
kulturális közösségek, amelyekben Ötvenhat valódi történelmét,
és a magyar identitást őrző tevékenységek folynak.
Mindannyian közvetlenül tapasztaltuk a forradalom dicső
visszhangját és a magyarokat övező szimpátiát a világban.
SZERZETESEK A HOROGKERESZT ÉS A VÖRÖS CSILLAG ÁRNYÉKÁBAN
P. RADNAI ANTAL
Anasztáz (1889. október 23. - 1969. augusztus 17.)
Radnai Anasztáz móri
kapucinus házfőnök ellen semmi okot nem találtak, amely
elegendő lett volna letartóztatásához. Gyártani kellett! Az
ÁVH számtalan olyan összeesküvést leplezett le, amelyet
tulajdonképpen ő maga szervezett. Nem kell mást tenni, mint
Anasztáz atyát szóra bírni, hogy nyíltan szidja a
kommunizmust, az erőszakos szövetkezetesítést és párt vezetőit.
BRENNER JÁNOS Anasztáz (1931. december 27. – 1957.
december 15.)
Miután Lenin és
a kommunista bolsevik párt 1917-ben magához ragadta a hatalmat,
néhány éven belül templomok ezreit rombolták le, papok,
szerzetesek tízezreit gyilkolták le Oroszországban. Amikor
1945-ben hozzánk is bevonultak Lenin szellemi örökösei, a vallásüldözésnek
ezt a véres változatát azonnal nem valósíthatták meg.
Tekintettel kellett lenniük a szabad világ közvéleményére.
Ehelyett a vallás lassúbb, kis lépésekkel történő
visszaszorítására törekedtek. Sátáni módszerük abban tetőzött,
hogy a hitélet elsorvasztására végül magát az egyházi
hierarchiát mozgósítottak.
P. KISS LÁSZLÓ Szaléz (1904. július 27. – 1946. október
20., (vagy: 1947. január 8.)
Páter Kiss Szaléz
a gyónási titok áldozata, a huszadik századi magyar katolikus
egyháztörténelem büszkesége. Amikor 1946. áprilisában –
28-án vagy 29-én – Gyöngyösön letartóztatták, széleskörű,
soha nem látott szennyes sajtóhadjárat indult ellene az egész
országban. A gyalázkodó, mocskolódó cikkek alá azonban csak
elvétve írta alá nevét szerzőjük. Legtöbbjük névtelenségbe
burkolózott.
JÖHET IDŐ, HOGY EMLÉKEZNI BÁTRABB DOLOG LESZ, MINT
TERVEZNI
Vass Krisztián:
Nyerges András jobboldalbírálatának balfogásai 2.
Nyerges András önmagát
„megrögzött balliberálisnak” és a „ténykultusz megbűvöltjének”
nevezi. Több kötetben közli oknyomozó istenkáromlásait, számos
sajtó- és irodalomtörténeti dokumentumot citálva. Írásom a
szerző napi politikai utalásaival és párhuzamaival nem
foglalkozik: csak a sajtó- és irodalomtörténeti tényekhez való
viszonyát vizsgálom. Jobboldalbírálatának csak történelmi
vonatkozásait tárom fel. Ennek alapján úgy tűnik, Nyerges
András fentebb idézett ars poeticája csak annyiban felel meg a
valóságnak, hogy megrögzött balliberális, elhomályosítva a
ténykultuszra hivatkozó literátor látását.
REGÉNY
Pósa Zoltán:
Az elmulasztott találkozás (V.) – Részlet Pósa Zoltán LILA
TRICIKLITURGIA című regényéből –
Egyetlen dolog
van, az egyetemes testetlenséget, a test nélküli egyetemességet
magában foglaló ÉN, (vagy a világegyetem, amely az én ÉNEMET
is magában foglalja, de ez itt a lyukban nem érvényes ám)
amely viszont hasonlíthatatlan, nem hasonlít semmihez, mivel nem
is létezik rajtam kívül semmi, s az ÉN különben sem hasonlít
semmiféle létezőhöz, illetve immár nem létezőhöz, pontosan
olyan, mint Ő, azaz ÉN magam.
TANULMÁNY
Dr. Sebestény
Sándor ny. országgyűlési szakfőtanácsos, főisk. docens,
egyet. tud. kutató: A kufsteini szomorú évek
Haynau menesztése
után, 1850.szeptember 8-án az uralkodó báró dr. Alexander von
Bach (Loosdorf, 1813. január 4. – Unterwaldersdorf, 1893.
november 12.) belügyminisztert hatalmazta fel teljhatalommal.
Reformterve szerint a katonai kerületek közigazgatási kerületekké
alakultak át, élükön császári-királyi főispánok álltak.
E kerületek megyékre oszlottak, melyek irányítását a megyefőnökök
végezték, akik a főispánoknak voltak alárendelve. Az új
rendszer a korábbitól lényeges eltéréseket tartalmazott,
ugyanis járási szinten is elválasztotta egymástól a közigazgatási
és igazságszolgáltatási funkciókat. Ezt az időszakot a történeti
szakirodalom Bach-provizóriumának nevezi, utalva a kormányzás
átmeneti jellegére.
Dr. Diószegi György Antal: Szigetvár rettenthetetlen védői
és művelődéstörténeti örökségük
450 esztendő távolából
Szigetvár hőse,
gróf Zrínyi Miklós vitézi vértanúsága révén örök időkre
szakralizálódott magyar történelmünkben. A magyar várvédők
hősiessége minden korszak számára eszményt teremtett a
nemzettudat értékvilágában. 1566-ban semmiféle külső segítség
nem érkezett a szigetvári magyar katonák számára. Még az
ostrom idején, 1566. szeptember 6-án hunyt el a várat akkor már
egy hónapja ostromló szultáni haderő vezére, I. (Nagy)
Szulejmán, akinek halálát a törökök titokban tartották. Így
következett be szeptember 8-án az a várból való kitörés,
melynek során minden magyar és horvát vitéz, valamint gróf Zrínyi
Miklós életét áldozta a hazáért. Mohács után 40 évvel később
ismét vérüket áldozták hőseink hazánk, Magyarország és
Európa védelméért.
|
