vissza a főoldalra

 

 

 2016.09.23. 

A Kenneddyek kipusztítása

Az Amerikai Egyesült Államok jelenleg folyó elnökválasztási kampánya a világnak azt bizonyítja, hogy az ún. neokonok befolyása milyen felmérhetetlenül nagy. És azt, hogy ez a mérhetetlenül nagy befolyás mennyire ártalmas a világ minden normális, békére vágyó polgára számára. A neokonoknak bárki jó, akár a furcsán megöregedett Bill Clinton ugyancsak idős felesége is, aki sem koránál, sem egészségi, sem erkölcsi állapotánál fogva nem tekinthető ideális elnökjelöltnek. Úgy látszik, olyan apróság a neokonokat nem zavarja, mint ami Clintonnéról derült ki, hogy jelöltségéhez is csalással jutott és nemzetbiztonságilag sem oké. Nekik elég, hogy híve egy sajátos demokráciafelfogásnak, amely állítólagos szabadságjogokat pénzzel, s ha kell, akkor pedig tűzzel, vassal, fegyverrel terjeszt.

Amerikát a neokonzervatív* gondolkodás sajnálatos módon egy olyan agresszor szerepébe hajszolta a század végére, melynek lételeme az állandó háborúzás. Mert az egyébként felette képmutató neokonoknak elfogadhatatlan egy kiegyezéspárti elnök, egy olyan személy, aki a fő riválisokkal békét kötne a polgárok érdekében. A nyugodt fejlődés érdekében. Egy jobb világ érdekében. Mert kinek lenne abból kára, ha békét kötne Washington mostani fő riválisaival, például a Putyin elnök vezette Oroszországgal és Kínával.

Most ennek a minden ízében tisztességtelen elnökválasztási kampánynak a folyamán egyre több fogalmunk van róla, miért és kik is likvidálhatták a Kennedyeket. A tényeket mégsem elegáns összeesküvésnek minősíteni.

És az történelmi tény, hogy John F. Kennedy az 1961-re kialakult helyzet lehetséges következményét felmérve végül a kompromisszumot választotta, s ezáltal vérontás nélkül véget vetett a hidegháborús időszak egyik forró konfliktusának. Egyúttal a Hruscsovval való megegyezésével kinyilvánította, hogy nem hajlandó beleugrani egy, az egész emberiség pusztulásával fenyegető esztelen háborúba. Kennedy az államok 35. elnöke mindmáig több szempontból is kivételes személynek számít az amerikai elnökök sorában. Abban az értelemben is, hogy római katolikusként lett a fehér ház ura. És abban az értelemben is, ami a családját illeti. Ír katolikus édesapja, Joseph Kennedy kongresszusi küldött volt, aki fiát politikai pályán akarta látni, ezért a Harvardon taníttatta. John Fitzgerald a háborúban századosként szolgált a haditengerészet kötelékében a Csendes-óceánon, ahol hősiességéért kitüntetésben is részesült. Az apai támogatásnak is köszönhetően, az Egyesült Államok legfiatalabban megválasztott elnöke lett 1961-ben. A jóképű, megnyerő modorú, magabiztos Kennedy csinos feleségével Jacqueline-nel az oldalán Amerika kedvencévé vált.

Kennedy külpolitikusként is nagyon jó taktikusnak bizonyult, Bécsben sikeres tárgyalásokat folytatott Hruscsovval, annak ellenére, hogy közismerten antikommunista volt. Kennedy belátta, hogy fegyveres úton nem, de békés úton meg lehet oldani a szovjet ideológia jelentette problémát. Belpolitikája is eredményes volt, emellett öccsét, Robert Kennedyt nevezte ki legfőbb ügyésznek s a Kennedy testvérek háborút indítottak az országot behálózó maffia és a szervezett bűnözés felszámolása érdekében.

1963. november 22-én, a következő ciklus előkampánya során Dallasban, az Elm Streeten haladó elnöki konvojban utazó Kennedyt brutális módon meggyilkolták.

A merénylet a mai napig nincs hivatalosan és megnyugtatóan feltárva, bár szinte mindenki egyetért abban, hogy politikai gyilkosság történt. A háborúpártiak követték el a képzett, felkészült, népszerű, eredményes, kiegyezéspárti család legsikeresebb tagjával szemben, aki az amerikai elnökségig vitte. Már Kennedy édesapja Joseph Patrick is igen ambiciózus ember volt, huszonöt évesen a legfiatalabb amerikai bankigazgató lett. Bankárként jó kapcsolatokat épített a bostoni üzleti elit képviselőivel, de jó viszonyt ápolt a főként munkásokból álló ügyfelekkel is. Kapcsolatteremtő képessége gyorsan kamatozni kezdett, így lett Massachusetts állam legnagyobb hajógyárának helyettes igazgatója éppen akkor, amikor az Egyesült Államok belépett az első világháborúba, Joseph Kennedy kapcsolatba került a haditengerészeti minisztérium helyettes államtitkárával, Franklin D. Roosevelttel.

Az 1932-es választásokon a demokrata Franklin D. Rooseveltet támogatta, aki megválasztása után Kennedyt nevezte ki a tőzsdefelügyelet elnökévé, majd a Tengerészeti Bizottság élére delegálta, hogy fellendítse a kereskedelmi hajózást. Kennedy könyvet írt Roosevelt újraválasztása érdekében, aki második ciklusa során, 1938-ban az Egyesült Államok londoni nagykövetének nevezte ki. J. F. Kennedy édesapja ezzel politikai pályafutásának csúcsára érkezett.

Diplomataként is a megbékélést támogatta, s az otthonról kapott utasítások ellenére többször tett kísérletet személyes találkozó megszervezésére a Németországot vezető Hitlerrel. A második világháború kitörése után látványosan Amerika semlegessége mellett emelt szót. 1940-ben lemondásra kényszerítették.

Első fia, ifjabb Joseph Kennedy a második világháborúban hősi halált halt, de azt még megérte, hogy John Fitzgerald az Egyesült Államok 35. elnöke legyen, és végigszenvedte John és annak fivére, Robert meggyilkolását. Joseph Kennedy 1969. november 18-án halt meg, fiai közül csak a legkisebb, Edward élte túl. Szerencsétlen, sajnálatra méltó az a nemzet, amely a katolikus Kennedyeket elvesztette, s helyettük megkapta a neokonokat és a Clintonokat. Akárhogy is, Amerika polgárai jobb sorsot érdemelnének, a világ népeiről nem beszélve.

 

czyla

 

*A neokonzervativizmus amerikai politikában való megjelenését a témát kutatók a hatvanas évekre teszik a Wikipédia pedig megemlíti a neokonzervatív gondolatnak a specifikusan zsidó intellektuális gyökereit.