vissza a főoldalra

 2016.09.30. 

Eredményes a soproni színházi nevelési program

Kazinczy elvárásának felelünk meg. Jót s jól! Ebben áll a nagy titok.

A Soproni Petőfi Színház a korábbi évek hagyományához híven az idei évadot is hívó szlogennel látta el, így született a Korok és stílusok elnevezés. Arra ösztönözik nézőiket, váltsanak bérletet, hogy ne maradjanak le egy időutazásról Goldoni és Shakespeare világában. Pataki András, a Soproni Petőfi Színház igazgató-főrendezője kiemelte: Az elmúlt négy évadban megsokszorozódott fiatal nézőink száma. Korábban még csak meg sem fordultak az óvodások a színházban, mára több mint ezer bérletesünk van. Az alsós korosztály hagyományosan színházba járó réteg, az ő körükben is sikerült növelnünk a nézőszámot, s hasonló tendenciát rögzíthetünk a középiskolások esetében is.

 2012-ben vette át a Soproni Petőfi Színház vezetését. Lassan véget ér az öt éves ciklus, amelyre megállapodott az önkormányzat, így jövőre pályázatot írnak majd ki az ügyvezetői feladatok ellátására. Négy évvel ezelőtt milyen elképzelésekkel, tervekkel vállalta el az igazgatói munkát, és ezekből mit sikerült megvalósítania?

 – Egy színházban évadot hirdetni mindig különleges dolog. Ott munkál az emberben a kérdés: vajon sikerült-e kitalálnia a közönség vágyát arra, amit látni szeretne, sikerült-e meglelnie azokat a fókuszban lévő gondolatokat, amelyek a leendő nézőt foglalkoztatják. Ráadásul ott van a színház számára a megfelelés jó értelemben vett kényszere is. Teljesítenünk kell azokat a vállalásainkat, amelyekre a pályázati ciklusunk kezdetén ígéretet tettünk. Négy évvel ezelőtt azzal a meggyőződéssel láttunk munkához Sopronban, hogy az igényes – egyszerre szórakoztató és az önmegértést segítő, elgondolkodtató – közönségszínház koncepcióját megvalósítsuk. Kialakult egy racionális, a sokrétű nézői igényeket lefedő bérletrendszer, s a nézőszám jelentősen megemelkedett. Létrejött a tánctagozatból az önálló Sopron Balett. S nem utolsó sorban megvalósult egy jól átgondolt és eredményesen működtetett színházi nevelési program, amely találkozott a diákok és a pedagógusok igényével. Ez a program egyszerre képes a színháziszöveg-értés készségszintjét emelni, valamint az önmegértés színházon keresztüli élményét megadni a diákok számára.

 Az is elképzelése volt, hogy tematikus évadokat hirdet meg?

 – A Soproni Petőfi Színház a korábbi évek hagyományához híven az idei évadot is hívó szlogennel látta el, így született a Korok és stílusok elnevezés. Arra ösztönözzük nézőinket, váltsanak bérletet, hogy ne maradjanak le egy időutazásról Goldoni és Shakespeare világában, amelyből most a Chioggiai csetepatét, illetve a Macbethet ismerhetik meg. Különleges élménynek ígérkezik az Ingmar Bergman filmforgatókönyve alapján készült Őszi szonáta című előadásunk. Minden korosztály élvezheti majd Csajkovszkij balettjét, a Diótörőt, s vélhetően nem csak az idősebb korosztály értékeli majd a My Fair Lady népszerű slágereit.

 Sikerült a fiatalokat is megszólítania?

 – Nagy öröm színházunknak, hogy az elmúlt négy évadban megsokszorozódott fiatal nézőink száma. Korábban még csak meg sem fordultak az óvodások a színházban, mára több mint ezer bérletesünk van. Az alsós korosztály hagyományosan színházba járó réteg, az ő körükben is sikerült növelnünk a nézőszámot, s hasonló tendenciát rögzíthetünk a középiskolások esetében is. Az ő megszólításuk azonban további munkára, újabb utak és módszerek kikísérletezésére sarkall bennünket. Négy évvel ezelőtt indult el a 10-14 éves gyerekeket megszólító színházi nevelési programunk – tantermi színház elnevezés alatt. A programban részt vett csoportok számának növekedése sok mindent elárul: az első évben 30, a másodikban 36, a következőben 43, míg a tavalyi évadban 51 osztály vett részt az előadáson és a hozzá kapcsolt foglalkozásokon. A program egyértelmű siker a gyerekek és a tanárok körében is. A diákok nagy kíváncsisággal merülnek el nemcsak a színházi jelrendszer tanulmányozásában, hanem legalább ekkora érdeklődéssel és rácsodálkozással közelítenek az életkoruknak megfelelő, húsba vágó filozófiai mélységű kérdésekhez. A tanárok pedig felismerték, hogy az előadások által felvetett kérdések további közös viták és beszélgetések anyagául szolgálnak, továbbá a foglalkozásokon épp azok a diákjaik nyílnak meg leginkább, akikhez korábban kevéssé találtak az iskolai helyzetekben kulcsot. Az egyetemista fiatalok száma is megkétszereződött, amely nem kis mértékben annak köszönhető, hogy jó együttműködést sikerült kialakítani az intézmények rektorával, dékánjaival, valamint a hallgatói képviseletekkel, akik megértették, és szívügyüknek tekintik a színházzal való találkozást. Az előttünk álló évadot is a korábban már vázolt koncepció alapozza meg. Ahogy Kazinczy Ferenc mondja epigrammájában: „Jót s jól! Ebben áll a nagy titok.” Színházunk is ehhez igyekszik tartani magát.