vissza a főoldalra

 

 

 2016.09.30. 

Színek és hangulatok

Német származású kőbányai művészek kiállítása az Újhegyi Közösségi Házban

Hihetetlen az a megtartó erő, az a közösséget egységbe tömörítő értékszemlélet, amely a német származású kőbányai képzőművészeket jellemzi. Igényük van arra, hogy évről évre megmutassák fejlődésüket. Vagy talán csak azt, hogy élnek, működnek, gondolkodnak, végzik munkájukat Isten adta tehetségük szerint. Kis csoport, a meghívott vendégekkel együtt is alig vannak tízen, de idősebb és fiatalabb éppúgy megtalálható közöttük, mint mester és tanítvány.

Mert ha a csoport doyenjét, Kőhegyi (Köhler) Gyulát, az éppen itt új technikákkal kísérletező grafikusművészt, vagy a most ugyancsak izgalmakat keltő E. Szabó Margit textilművészt említjük mesternek, nyugodtan nevezhetjük tanítványnak (még ha nem közvetlenül a fönti tanítókhoz kötődik is) a sugaras tehetségű grafikust, Eperjesi Nórát.

Ha mindössze hárman lennének jelen a tárlaton, természetesen nagyobb számú művekkel, már akkor kirajzolódhatnék a figuratív és nonfiguratív, a hagyományközeli formálási mód és az avantgárd csaknem „összetartozó” különbözősége. Talán együtt gazdagodást is mondhatnék.

Ám szerencsére vannak társaik ebben a demokráciát nélkülöző – csak az esztétikum számít – vértelen csatában. Ha E. Szabó Margit papír alapú „kárpitja” a különleges csillagrengeteggel nyűgözött le – az Ég és a föld közöttön (remek installáció) és a Big cityn is ott leledzik valaminő kozmikus sugárzás –, Maria Kisser osztrák festőművész egymásba olvasztott két táblája (külön-külön is érték volna az A szeretet oltára és az Az örök áramlás) a bensőből sugárzó, a szakrális körök felé táguló tisztaságélményével hat. Mindezt organikus „konstruktivizmusa” közvetíti.

De az absztrakt mű is hiteles, ha szín- és formaszerkezetében robban. Eperjesi Nóra vertikális építkezésű dinamikus Prizmája – a művész rajztudását az Írástudó és a Látlak arcvariációja jellemzi – erre éppúgy példa, mint Ehrenthal Krisztina zenei élményű, csigalabirintust ábrázoló táblája (Hajnali ébredés), vagy a hullámmozgást földtérképpé avató Favellája. Krausz Margit expresszív ecsetlendületével ható – a félfigurális és a nonfiguratív mögött is fölfedezhető – mélység különösképp a szerkezet villódzásával hat (Anyám virágai; Találkozás; Szakadás).

Az egyik meghívott vendégművész, Ferenczy Tamás piktúrája, főképp tájképeit tekintve (Vihar után; Szelek szárnyán; Téli Balaton) erősen kötődik a realista hagyományhoz – érthetetlen, hogy miért épp ő szerepel a legtöbb művel a tárlaton –, ám ábrázolásmódjának alig van mélysége. Viszont két kisméretű akvarellje – a Szerenád után és a Jazz (különösen az utóbbi) – erőt mutat.

Iparművészeink – az ikonfestő Weninger Varga Ilona és a tűzzománc szerelmese, Illéssy Zoltánné – ezúttal is hozzák formailag, eszmeileg (szakralitás) megejtő világukat. Évekre visszatekintve is a legbiztosabb pontok. Weninger Varga Ilona keresztvariációiban (Feltámadási kereszt; Crux gemata; Salus mundi; Szent kereszt felmagasztalása) évszázadok golgotája hirdeti az istenarcú ember bizodalmát, a föltámadás nagyszerűségét. A finom ecsetkezelés eleganciája lenyűgöző.

Illéssy Zoltánné tűzzománc képei – kitűnő alakrajzzal, a kereszt körüli „találkozások” bibliai igazság-sugallatával – szintén a kiállítás fénypontjai. Egyalakos és többalakos variációjuk – ez utóbbiaknál szerkezeti invencióval – a hitben fogant szépségeszményt tükrözik (A szent kereszt megtalálása; Fájdalom; Menjetek el az egész világra; Ne féljetek).

Egy nem akármilyen megújulásnak is szemtanúi lehetünk. Kőhegyi (Köhler) Gyula fiatalos lendülete irigylésre méltó. Eddig is tudtuk, hogy a grafika (kisgrafika) mestere, amelyet ezúttal egyetlen táblára vont tizenegy darab színes, némely esetben groteszk hangulatú komputergrafikája reprezentál. Mindeniken a fölszabadító vonal diadala. Ám az igazi meglepetést színes Mozaik képe jelenti, középen a megváltást sugalló corpussal. Egyszerűségében is nagy hatású kompozíció.

 

Szakolczay Lajos