|
 2016.09.30.
Születésnap
domborműavatással
85 éves az esztergomi ferences gimnázium
Az esztergomi
ferences gimnázium és a hét iskola – mely a kommunizmus idején
is működhetett – mentette át azt a tudást, ami által újjáalakulhatott
a katolikus iskolarendszer – fogalmazott ünnepi beszédében
Hegyi László egyházi kapcsolatokért felelős helyettes államtitkár,
ferences öregdiák, amikor szeptember 11-én szentmise keretében
adtak hálát a jó Istennek az elmúlt 85 évért. A mise után fölavatták
az intézmény egykori szeretett igazgatója, a jóságos Jeromos
atya domborművét.
Hegyi László
egyházi kapcsolatokért felelős helyettes államtitkár beszéde
elején a Temesvári Pelbárt Ferences Gimnázium és Diákotthon
(közkeletű, becézett nevén: a Franka) történetét elevenítette
fel: „Amikor ez az intézmény született, egy volt a sok közül.
Hiszen Magyarország iskoláinak többsége egyházi fenntartású
volt. Még csak nagykorúvá sem vált, mikor az akkori állam úgy
döntött: be kell zárni az egyházi iskolákat. Mikor 19 évessé
cseperedett a Franka, az akkori rezsim nyolc katolikus gimnáziumnak
adott működési engedélyt, köztük iskolánknak is. Akkor érkeztek
ide olyan kiváló tanáregyéniségek, mint amilyen Jeromos atya
volt, aki 1950-től itt szolgált, tanított és később gimnáziumunk
igazgatója volt. 40 évig nyolc katolikus iskola működhetett, köztük
a Franka. Gimnáziumunk és a másik hét iskola mentette át azt
a tudást, ami által újjáalakulhatott a katolikus
iskolarendszer.” Hegyi László kiemelte, hogy ez a gimnázium
nem csupán egy a 123 katolikus középiskola közül. Különlegessége,
hogy falai között mind a mai napig fiúnevelés folyik. 0–24
óráig együtt élnek a diákok, ami által közösségé formálódhatnak.
Ebben a gimnáziumban olyan közösségek kovácsolódtak össze,
melyeknek tagjai az érettségit követő évtizedek múltán is
összetartanak. Igen jelentős mind a mai napig az a szerzetesi
jelenlét, amely a 85 esztendőt végigkísérte. Helyettes államtitkár
úr a nevelésre helyezte a hangsúlyt, ami a gimnáziumnak mindig
is elsődleges feladata volt. Majd ógörögből is kaptunk egy
kis leckét. Az ókori görögök az idő kifejezésére két különböző
szót használtak: kronosz és kairosz. Valójában ezzel kétféle
időfogalmat különböztettek meg. A kronosz jelentette azt az időt,
ami a percek egymásutániságából áll. A teológiában a
kairosz szó az idő minőségi formájára utal. Ez a kegyelmi idő.
„Ilyen idő legyen számotokra az itt eltöltött négy-hat
esztendő” – fordult a diákokhoz. „Az itt kapott élményekből,
tudásból táplálkozzatok, és adjátok majd tovább a külvilágnak,
mert a mai Magyarországnak, Európának nagy szüksége van rá”
– ezzel az intelemmel fejezte be beszédét Hegyi László.
P.
Tóth Damján, a szentmise főcelebránsa az ünnepi alkalomra összesereglett
szerzeteseket, tanárokat, diákokat és öregdiákokat köszöntötte,
majd a tékozló fiúról szóló krisztusi példabeszéddel
kapcsolatos prédikációjában elmondta, hogy nemcsak szavakban
kell megtérni, hanem csatlakozni is kell Jézushoz. A korábbi bűnös
élet nem akadály Jézusnál. Isten mindenkit megkereső, megtaláló
szeretetét példázza Lukács evangéliumának részlete. „Jézus
szinte mindig botrányt, megütközést okoz beszédeivel,
cselekedeteivel. Ahogy az akkori, úgy a mai farizeusok is megbotránkoznak
rajta. Ugyanakkor, amilyen botrányosan beszél, az az öröm oka
számunkra. Alapvetően minden erről az örömről szól. Az
evangéliumban összekapcsolódik megtalálás és visszatalálás
öröme. (…) Egykori és mai tékozló fiúk adnak hálát ma a
85 évért.” Damján atyától megtudtuk, hogy 1939 és 1948 között
244-en érettségiztek, 1950 és 2016 között pedig 5891-en. Tehát
6135 tékozló fia van a Frankának.
Az
öregdiákok megajándékozták a gimnáziumot Huszár Jeromos
atya domborművével, amely Szabó Géza, Szegeden élő, 1958-ban
érettségizett ferences öregdiák vállalkozásában készült.
Segítségére volt fia, Szabó Tamás. Az alkotást Kovács Zoltán,
a Képzőművészeti Egyetem hallgatója készítette. P. Lukovits
Milán igazgató atya áldotta meg és leplezte le a domborművet.
Jeromos atya egyéniségét egykori diákjai közül Pinnyey Szilárd
idézte föl. Szavaiból megtudhattuk, hogy Jeromos atya 1944
szeptemberében Esztergomban tanár és prefektus lett, majd rövid
kényszerű szünet után 1950 szeptemberében újra taníthatott.
Közel 50 éven át oktatta, nevelte a rá bízott ifjúságot. Fő
oktatási, nevelési elveit a legfőbb parancsra, a szeretetre
alapozta, s ezt azzal indokolta, hogy a szeretet az a különleges
erőforrás, ami nem merül ki soha. Intelmei közül néhány példa:
„feladataink teljesítései és tetteink alapján vagyunk mérhetőek”,
„adottságaink érvényesülése a közösség ajándéka”,
„áldozatok nélkül nem születnek eredmények”. Oktatási módszerét
a tálentumelméletre alapozta, így a maximális tudást hozta ki
tanítványaiból. Számos kitüntetés birtokosa volt, de a
legmagasabb kitüntetése a 90. életévét köszöntő laudációban
hangzott el Zalaegerszegen: „A szentek köztünk élnek.” Jóságos
Jeromosként emlegették a hívek, a rendtársak, és az egykori
tanítványok. Személyisége békét, derűt sugárzott, amerre járt.
Tanítványai felnéztek rá, és a mai napig példaképüknek
tartják.
Medveczky Attila
|
