vissza a főoldalra

 2016.09.30. 

Hűség kicsiben és nagyban

Ami érték számomra, arra vigyázok. Amit sok munka és kihívás árán szereztem meg, azt nagy értéknek tartom. Nagyon érdekes képet mutat az, ha meg merem kérdezni magamtól, hogy számomra mik az értékek, melyekre nagyon vigyázok, illetve amelyekért rengeteg áldozatot hozok. És nagyon sajátos kép lesz az, ha fel merem mérni, hogy egy nap mire hány órát fordítok. Sokszor nehéz ez a kép, de rengeteget tud alakítani rajtam. Miért? Mert ez az igazi értékrendem. Nem az, amit szóban fogalmazok meg, hanem az, amit a gyakorlatban megvalósítok.

Amikor új munkatársakkal kerülünk kapcsolatba, vagy önkéntesekkel dolgozunk, először akkor is kicsiben szeretjük őket kipróbálni. Számomra nagyon sokat jelent az, ha látok táborainkban olyan elkötelezett önkéntest, aki szívét-lelkét kiteszi, hogy a gyerekeket segítse. Tudom pontosan, hogy csak akkor lehet rá nagyobb felelősségű feladatokat bízni, ha végigmegy a „szamárlétrán”, megtanulja a csendességet és az alázatot.

Szent Pál apostol, amikor óv a neofiták, a frissen megtért emberek túlzott szerepvállalásától, akkor ezt pontosan azért teszi, nehogy valaki felfuvalkodjék vagy kidurranjon, mint egy lufi. Milyen sokszor megtapasztaljuk mi is ezt a helyzetet. Talán másokon, talán saját magunkon, hogy egy új környezetben, ha valamit ránk bíznak, akkor elkezdünk bennfenteskedni, elkezdünk bizalmaskodni, hamar naggyá tesz a belénk vetett bizalom, de sem alázattal, sem csendességgel nem tudjuk elvégezni feladatunkat.

Ezzel szemben milyen nagy segítséget jelent egy csendes, megbízható munkatárs, aki el tudja nyelni az információkat, aki terhelhető és igen precíz. Pontosan tudjuk, hogy ez egy hatalmas érték. Milyen gyakran keressük mi is, a hűséges, kitartó, megbízható embereket, akikre támaszkodhatunk, akik erőforrást, biztonságot, kiegyensúlyozottságot jelentenek napjainkban. Egy szerzetes egyszer úgy fogalmazott, hogy II. János Pál pápának hatalmas segítségére volt Joseph Ratzinger bíboros, aki végig ott volt mellette, hatalmas precizitással, tudással és teherbíró képességgel volt megáldva. Ugyanakkor – mondja a szerzetes – XVI. Benedek pápának az egyik legnagyobb kihívása az volt, hogy nem volt neki egy Ratzinger bíborosa, mint elődjének.

Emellett nagy kérdés, hogy mi tudunk-e kitartó, precíz, csendes emberekké válni, akikre mások támaszkodhatnak? És ezen a ponton szembesülünk a magunk gyengeségeivel. A hűség egyik leginkább gyengítő pontja a pletykálás, amikor nem tudom tartani a számat, illetve a féligazságok terjesztése, ami szintén nagy zavart tud kelteni sok-sok területen. Az információk jó részét azért kapjuk, hogy magunkba zárjuk és nem azért, hogy szétkürtöljük. Milyen gyakran éljük át azt, hogy belülről úgy szorít egy-egy infó, hogy nem tudom magamat tartani és a „fél világot” teleszórom vele.

Ugyanakkor tudjuk és érezzük, hogy minden mulandó értéket megelőznek az örök értékek. Itt szoktunk pironkodva magunk elé nézni, mert valahol a szívünk mélyén érezzük, hogy sokkal többet kellene velük foglalkozni, de úgy elszalad a nap, hogy nincs erőnk erre is energiát áldozni. Pár hónap alatt, több hirtelen halálesetről is értesültem, amikor nem volt idő a másiktól elbúcsúzni. Ilyenkor majdnem mindig az kerül elő, hogy milyen jó lett volna többet beszélgetni, több időt együtt eltölteni… Amikor az örök értékeket helyezzük előtérbe, akkor ez azt jelenti, hogy ne csak úgy éljünk, hogy itt és most teljesnek tartjuk az életünket, hanem úgy, hogy ha majd életünk utolsó pillanatában visszatekintünk földi létünkre, akkor is teljes egészében értékesnek tartsuk azt.

Merjünk csendes, nagy alázattal bíró emberekké válni, hogy így legyünk mások számára az égiek felé mutató jel!

B.A.