vissza a főoldalra

 

 

 2016.09.30. 

Október 2-án nem pártokról, hanem településeinkről döntünk

Az, hogy a szocialisták a távolmaradásra buzdítanak, egyenlő a demokrácia megcsúfolásával

Szeptember 11-én a Megyei Jogú Városok Szövetsége (MJVSZ) Október másodikán nemet mondunk címmel rendezett konferenciát Budapesten. Szita Károly, a Megyei Jogú Városok Szövetségének elnöke, Kaposvár polgármestere: „Hogy tudnám megmagyarázni annak a kaposvárinak, aki több éve kér tőlünk bérlakást, hogy ezt a lakást a kényszer-betelepített kapja meg? Ez lehetetlen! Nekünk kell eldöntenünk, hogy kivel akarunk együtt élni, és kivel nem.”

 Márciusban kérte a kényszerbetelepítés-ellenes fellépés támogatására azokat a polgármestereket, akik településén még nem hoztak határozatot az ügyben. Meghallgatták kérését?

 – Tavaszi ülésünkön közel 1000 képviselő-testület már úgy döntött, hogy elutasítja Brüsszel kényszer-betelepítési terveit, és kiáll a kormány kényszer-betelepítést megakadályozó intézkedései, törekvései mellett, s támogatja a népszavazás kiírását. Szeptemberi konferenciánkig majdnem 2000 település hozott hasonló jellegű képviselő-testületi, közgyűlési döntést. Mostani tanácskozásunk legfontosabb pontja és lényege az volt, hogy minden polgármester világossá tegye saját településén, hogy az október 2-ai népszavazás meghatározza az adott település jövőjét. Mindenki arról dönt, milyen jövőt képzel el magának. Dönt majd településéről, gyermekéről és unokájáról, de nem a pártokról. A pártokról majd 2018 tavaszán voksolunk az országgyűlési választáson. Tehát azért hívtam össze polgármester kollégáimat, hogy beszéljünk a népszavazásról, s hogy buzdítsunk az azon való részvételre. Azt kértem, a saját településükön a lehető legtöbb embert érjék el, és biztassák őket arra, hogy közös jövőnkért menjenek el szavazni.

 A szeptemberi konferencián részt vett Szeged vagy Salgótarján baloldali polgármestere is?

 – Sajnos nem köszönthettük őket ezen a konferencián. Bízom benne, hogy polgármesterként, és nem pártpolitikusként ők is megtesznek mindent azért, hogy sikeres legyen az adott városban a népszavazás. A sikert ebben az esetben azzal is mérem, hogy a választópolgárok több mint 50%-a elmegy szavazni. A népszavazáson majd a baloldali vezetésű városokban is kiderül, miként gondolkodnak az ott élők a kényszer-betelepítésről.

 Viszont az MSZP a népszavazástól való távolmaradásra buzdít.

 – Ezt a demokrácia megcsúfolásának tartom. A népszavazásnál a helyi akarat elveszi a nagypolitikától a döntés lehetőségét, és arra buzdítani az embereket, hogy ne éljenek alkotmányos jogukkal, helytelen. Biztassák akkor őket igenre, joguk van hozzá. Arra viszont ne utasítsanak senkit se, hogy maradjanak otthon, s hogy ne vegyenek részt olyan szavazáson, ahol a véleményüket kinyilváníthatják ebben a sorsfordító kérdésben.

 A legutóbbi Kormányinfón az egyik ellenzéki médium munkatársa felvetette, hogy a fideszes megyei jogú városok kapnak-e a kormánytól támogatást a helyi kampányukhoz? Kaposváron például miként kampányolnak?

 – Nem is értem ezt a felvetést! Kaposváron kampányolunk, óriásplakátokat rakunk ki, melyen az áll: „Számít a véleménye! Október 2. Vegyen részt!”. Elküldök minden postaládába egy levelet, melyben megfogalmazom, számít az ön véleménye is, ne maradjon otthon, jöjjön el, hiszen Kaposvár jövőjéről is dönt. Tehát a népszavazáson való jelenlétre buzdítunk. Akkor hibáznánk, ha nem ezt tennénk.  

Polgármester úr szerint miért akarja Brüsszel ránk erőltetni a kötelező kvótát?

 – Előbb-utóbb kiderül. Ahogy az is, hogy tavaly miért és hogyan indult meg egyszerre másfél millió ember. Higgyék el, ez nem véletlen! Abban is biztos vagyok, hogy ezeknek a szerencsétlen embereknek – bár vannak köztük terroristák, de nyilvánvalóan nem a többség – a jelentős része el sem indult volna otthonról, ha nem hívják őket. Brüsszel és Berlin hívta őket a jobb és szebb élet reményével. A brüsszeli bürokratáknak teljesen más az elképzelésük, mint amit mi és a visegrádi négyek is gondolunk erről a témáról. Mi hiszünk a magyar nemzetben, van történelmünk és múltunk. Ezt nem szabad megcsúfolni.

 Nemrég a Welt munkatársa megírta, hogy egy migráns gyermek eltartása évente 60 ezer eurójába kerül Németországnak. Ami körülbelül 20 millió forintnak felel meg. Tehát anyagi vonzata is van a kényszer-betelepítésnek?

 – Amennyiben Brüsszel végrehajtja a kényszer-betelepítést, akkor ezek az emberek infrastruktúrával rendelkező településekre jönnek. Hiszen ott vannak a lakások, ahová be lehet költözni. Természetesen anyagi vonzatról is kell beszélni. A kérdés persze az: hogyan tudnám megmagyarázni annak a kaposvárinak, aki több éve kér tőlünk bérlakást, hogy ezt a lakást nem ő, hanem egy kényszerbetelepített kapja meg? Ez lehetetlen és vállalhatatlan helyzet! Nekünk kell eldöntenünk, hogy kivel akarunk együtt élni, és kivel nem. Keresztényi kötelességünk a szerencsétlen, bajba jutott embereken segíteni, de nem itt, hanem az ő hazájukban.

 

Medveczky Attila