vissza a főoldalra

 2016.09.30. 

A klímaváltozás erdeinkre gyakorolt hatásai

Országhatárokon túli együttműködés a Kárpát-medence erdeiért

A Kárpát-medence erdeinek védelme és megóvása érdekében a tudományos alapokra helyezett, közös stratégián alapuló együttműködés fontosságát hangsúlyozta Bitay Márton állami földekért felelős államtitkár.

 Mi volt a szeptember 9-ei nemzetközi erdészeti konferencia lényege? Mi tette az eseményt nemzetközivé?

 – Az innoLignum kiállítás és vásárral egy időben került megrendezésre Sopronban az Erdőfelújítás – hatékony eszköz a klímaváltozásra való felkészülésre című konferencia, melynek keretében előadásokra és olyan közös munkacsoporti találkozásra került sor, amin az erdőgazdálkodással és a klímaváltozással kapcsolatos kérdések szakmai helyzetét, a kutatási eredmények jelenlegi állását mutatták be. Komoly szakmai érdeklődés mellett fogadhattam Marjan Podgorsek szlovén államtitkár kollégámat is, aki velem együtt tartotta meg előadását. Az összes előadó arra kereste a választ, hogy miként próbáljuk a klímaváltozás negatív hatásait visszaszorítani vagy gyengíteni az erdőgazdálkodás segítségével, milyenek az összefüggések egy adott ország erdősége és a klímaváltozás gyorsasága között, s ez milyen hatást gyakorol az egyes fafajokra. Előadásaik során megdöbbentő vetítéseket láttam professzoroktól, szakemberektől; többek között olyan képsorokat, amelyek azt mutatták be, hogy Magyarország mostani éves középhőmérséklete az 50 évvel ezelőtti Bulgária és Románia Fekete-tengeri partvidékének középhőmérsékletekhez közelít! Ezzel is kiválóan érzékelhető, hogy milyen iszonyatos változást hozott a klímaváltozás itt a közép-európai térségben. Át kell gondolni tehát a jogi szabályozási környezetet és a különféle szakmai szempontokat és a korábban bevett szokásokat is. Kezdve az erdészeti szaporítóanyagok származásától és használatától egészen az egyes fafajok túlélési esélyeinek alakulásáig. Mérlegelve azt is, hogy az ilyen gyorsan változó klimatikus környezetben hogyan tudjuk fenntartani az őshonos fafajokat, és miként viszonyulunk az egyes invazív fajokhoz.

Ezek azért lényeges kérdések, mert egy-egy fa vágásérettségi kora, még a legrövidebb vágásfordulóval rendelkező faállományoknál is 25-30 év, de jól tudjuk, hogy a kemény, lombos fáknál Magyarországon inkább 80-100 év. Amit pedig jelenleg ültetnek az erdészek, vagy gondoznak újulatokat, csak 100 év múlva lehet hasznosítani. Viszont addigra már más lesz az a hőmérsékleti adottság, mely jelenleg például az Északi-középhegységet vagy a Bakony lankáit jellemzi.

 A bekövetkezendő klímaváltozás miatt új fajokat kell telepíteni hazánk erdeibe?

 – Hála Istennek ma még itt nem tartunk; alapvetően mindenki az eredeti környezet fenntartásában érdekelt. A környezeti hatásokat azzal lehetne visszaszorítani, hogy megpróbáljuk az eredeti állapotot visszaállítani és fenntartani. Az viszont korántsem mindegy, hogy mondjuk egy fenyőfajta szaporító anyagát milyen klimatikus környezetben termelik meg, amit később Magyarországon felhasználunk az erdők felújításánál. Gondoljunk bele, nem célszerű fenyőmagoncot hozni Lengyelországból, ahol már most is jóval alacsonyabb az átlaghőmérséklet az itthoninál. Tehát, maradva a fenyőnél, számunkra sokkal logikusabbnak tűnik balkáni részekről, vagy még délebbről beszerezni a szaporító anyagokat, melyek genetikai állománya kimutathatóan jobban alkalmazkodik ehhez a felmelegedő környezethez. Tehát szó sincs fafajstruktúra-váltásról, nem fogunk a közeljövőben pálmafákat ültetni a Bakonyba, de azt meg kell gondolni, hogy egyes fajokon belül milyen genetikai állományú fajtákat telepítünk. Ha nem megfelelő származású vagy klímarezisztenciájú szaporítóanyagot használunk erdőtelepítés vagy erdőfelújítás esetén, akkor könnyen előfordulhatnak erdészeti és erdővédelmi problémák, és akkor az erre szánt forrásokat értelmetlenül használtuk fel.

 Tehát ezt az erdőmentési, erdőfelújítási programot nagyszabású nemzetközi kutatásnak kell megelőznie?

 – Elengedhetetlen a térség tudományos szakemberei közti együttműködés. Hazánkban működik az Erdészeti Tudományos Intézet, melynek tagjai folyamatosan végzik ezeket a munkákat óriási segítséget nyújtva a terepi feladatokhoz is. Feltétlenül használni kell a szakemberek tudását és a jogszabályokat is ezekhez érdemes igazítani.

 Mi a kormány feladata?

 – Pont az előző gondolatban megfogalmazottak, azaz a különböző tudományos megállapítások jogszabályokban való alkalmazása. Túl kell lépni azon a gondolkodásmódon, hogy azért teszünk valamit erdeink védelmében, mert így szoktuk meg 100 éven keresztül, vagy mert az első erdészettel kapcsolatos törvényben így fogalmazták meg. És nem csak az erdész szakmának kell ezen túllépnie, hanem a természetvédelmi szakmának is. Felül kell vizsgálni ezen ágazatok szakmai szabályozóit. Mi a magunk szakterületét érintően készen állunk, emellett napokon belül megkezdődik az erdő védelméről szóló törvény módosításának társadalmi és közigazgatási egyeztetése is. Az Országgyűlésnek úgy kell átalakítani ezt a törvényt, hogy az erdész és a természetvédelmi szakma bölcsen felülemelkedjék a meglévő szakmai standardokon, és higgyünk a már kipróbált, átszámított kutatásoknak, s azok alapján hozzunk döntéseket.

 Közös stratégia megalkotásában is gondolkodnak a Kárpát-medencei országokkal?

 – Nagyon fontos összefogni ezekben a kérdésekben. Mi, magyarok pontosan tudjuk, hogy a trianoni békediktátum ökológiai szempontból egyik legnegatívabb hozadékként megszűnt az egységes víz- és erdőgazdálkodás a Kárpát-medencében. Ezt tovább tetézte még a sok helyen előforduló esztelen és mértéktelen erdőirtások sora. A mai Magyarországon hiába növelik a hazai erdészek az erdőállomány méretét és minőségét, ha ehhez nem csatlakoznak a Kárpát-medence más tájain is. Mi önmagunkban nem tudjuk a klimatikus viszonyokat befolyásolni. Szerencsére ma már igencsak jó szakmai munkakapcsolat van a környező országokkal és remélem, hogy ezt tovább tudjuk mélyíteni. Kiemelten fontos lenne az, hogy egy egységes szakmai álláspont mellett haladjunk közösen előre, még úgy is, hogy bár a Kárpát-medence földrajzi egységet alkot, de erődgazdálkodási szempontból nagy különbségek is vannak. Szükséges az összefogás, a közös kutatások végzése, és azok eredményeit felhasználni jogszabályainkban és a mindennapi munkában.

Medveczky Attila