2017.08.08.
Páratlan természeti
kincsekkel büszkélkedhetünk
Tíz nemzeti parkunk megőrzése közös felelősségünk
2020-ig 60 milliárd
forintot fordíthatnak természetvédelmi célokra
nemzetipark-igazgatóságaink, így kezelésükben az összesen
csaknem 300 ezer hektár védett állami területnek közel kétharmada
kerül ismét természetközeli állapotba a két uniós ciklus
idején – emelte ki Dr. Rácz András, a Földművelésügyi
Minisztérium környezetügyért felelős helyettes államtitkára.
Mire szolgál az a 470 millió forintos támogatás, amit
a Balaton-felvidéki Nemzeti Park Igazgatóság indított el a
Mura menti élőhelyekre vonatkozóan?
– A Zala megye délnyugati szegélyén kanyargó Mura folyó
a Kerka torkolatától a Drávába ömléséig alkot határzónát
Magyarország és Horvátország között. Az országhatár és a
Zalai-dombvidék között elhelyezkedő terület a Mura mente. A tájképet
a gyors sodrású és szeszélyes Mura folyó időszakos árvizei
zátonyokat, új partszakaszokat, szigeteket, holtágakat építő
és romboló tevékenysége határozza meg. A Mura ártere Tájvédelmi
Körzet, Natura 2000 terület és egyes környező területekkel
kiegészülve Bioszféra Rezervátum. A terület kitűnően
alkalmas arra, hogy a hagyományos gazdálkodás újraélesztésével
helyreállítsuk a korábban jellemző mozaikos, sokszínű élőhelyegyüttest,
mely a megváltozott gazdálkodási gyakorlat miatt megsérült,
eltűnt. A projekt célja az ártér vízgazdálkodásának javítása,
helyreállítása, valamint a hagyományos extenzív tájhasználat
során kialakult mozaikos ártéri élőhelyek helyreállítása,
így segítve a terület állapotának javulását, természeti értékeinek
megőrzését. A beruházás két fő elemből épül fel: az élőhelyek
helyreállításából, valamint a területek természetvédelmi
kezeléséhez kapcsolódó állattartás fejlesztéséből. A Mura
mentén jellemző extenzív gyepgazdálkodás felhagyása a fás
legelők becserjésedését, beerdősülését eredményezte, ami
jelentősen megváltoztatta az ártér vízlevezető képességét,
illetve az élőhelyek mozaikosságát. Mindez lehetőséget
teremtett az idegenhonos özönnövények megtelepedésére, és
ezzel párhuzamosan az őshonos növények kiszorulását eredményezte.
A projekt célja a fás legelők, ligetek helyreállítása. Az élőhelyfejlesztést
szolgáló beavatkozások egyrészt a közvetlenül legeltetésre
szánt gyepek helyreállítását, másrészt a korábban telepített,
illetve az agresszíven terjedő tájidegen fafajokból álló erdők
helyére hazai fafajok alkotta erdők ültetését tartalmazzák.
A korábbi állapot visszaállítása és fenntartása csak akkor
lehetséges, ha biztosítva van a terület folyamatos természetvédelmi
szempontú kezelése. Ennek a legmegfelelőbb módja a legeltetéssel
való kezelés. Ehhez szükséges az árteret körbeölelő gátrendszer
megerősítése, hogy hosszútávon se okozzon gondot az állatok
hajtása, jelenléte. A fejlesztési elemen belül, a térség állattenyésztési
infrastruktúrájának fejlesztéseként, 250 magyar szürke
szarvasmarha számára létesítenek állattartótelepet. A
fejlesztés 250 hektáron javítja az élőhelyek természetvédelmi
helyzetét, ugyanakkor az árvízvédelmi kockázatot is megszünteti.
Erre az összegre pályázni kellett?
– Tekintettel arra, hogy a projektek jogszabályban meghatározott
állami feladatok megvalósítására irányulnak, és a kedvezményezettek
a védett természeti területek kezeléséért felelős állami
szervek, a fejlesztések támogatását biztosító támogatási
felhívások kiemelt eljárásrendben valósulnak meg. Ez egyebek
mellett feltételezi a kiemelt fejlesztések (projektek) kormányhatározatban
történő meghirdetését, és a támogatási felhívások forrásai
csak ezen előzetesen nevesített projektek számára nyújthatók.
Ugyanakkor fontos hangsúlyozni, hogy a fejlesztési szükségletek
előzetes felmérése, majd a támogatandó projektek kiválasztása
egy közel két évig tartó, előzetesen meghatározott szakmai
szempontrendszer alapján történő kiválasztási folyamat keretében
történt. Ennek során elsősorban azt vizsgáltuk, hogy az egyes
fejlesztések hogyan járulnak hozzá az ágazati, illetve az
operatív programban meghatározott célkitűzésekhez, törekedve
ugyanakkor arra, hogy az ország valamennyi régiója bekapcsolódhasson
azok megvalósításába.
A nemzetipark-igazgatóságok mennyit fordíthatnak természetvédelmi
célokra, élőhely-rehabilitációra, területkezelésre?
– A nemzetipark-igazgatóságok elsősorban a 2015-ben
elindított Környezeti és Energiahatékonysági Operatív
Program (KEHOP), illetve a Versenyképes Közép-Magyarország
Operatív Program (VEKOP) forrásait felhasználva tudnak az élőhelyek
állapotának javítását, valamint a természetvédelmi kezelést
és a nagyközönség számára történő bemutatást szolgáló
infrastruktúra kialakítását szolgáló fejlesztéseket megvalósítani.
A hivatkozott programokban a természetvédelmi őrszolgálat,
illetve a természetvédelmi monitorozáshoz szükséges
infrastruktúra fejlesztésére is lehetőség nyílik. A KEHOP és
a VEKOP révén az ország teljes területét lefedő fejlesztéscsomag
segítségével összességében legalább százezer hektáron
fogjuk javítani a védett természeti területeink állapotát,
illetve megteremtjük az értékek megőrzéséhez szükséges
infrastrukturális feltételeket. Az említett programok keretében
a felsorolt fejlesztési területekre jelenleg összesen 37,4
milliárd forint áll rendelkezésre, amelyet a nemzeti park
igazgatóságok használnak fel, szükség szerint együttműködve
az érintett terület megőrzésében közvetlenül érintett
szervezetekkel.
Miért lényeges az élőhely-rehabilitáció?
– Magyarország teljes területének közel egynegyede számít
természetközeli állapotban megmaradt területnek. Ez európai
összehasonlításban nagyon jó arány. Ezek a területek azonban
feldarabolódtak, mozaikos jellegűek, fenntartásuk folyamatos
beavatkozást igényel. A védett természeti területeinken is
jelentkező degradációs folyamatok – pl. az idegenhonos inváziós
fajok terjedése, vagy a klímaváltozás hatására bekövetkezett
szárazulás – hatásainak kivédése, ill. az ott előforduló
védett természeti értékek megőrzése számos esetben közvetlen
állapotjavító beavatkozásokat igényel. Ezek jellemzően
egyszeri élőhely-fejlesztési beavatkozások, amelyekkel
megalapozható a terület értékeinek további fennmaradása, és
nem utolsó sorban megteremthetők a területek későbbi
fenntartható használatának feltételei. Néhány példát
megemlítve, a Hortobágy vagy a Kiskunság használaton kívüli
csatornáinak betemetésével megakadályozhatjuk a gyepek és
vizes élőhelyek kiszáradását, visszaállíthatjuk az alföldi
puszta képét és lehetőséget teremthetünk a területek
legeltetésére, amely a hosszú távú fenntartás legolcsóbb és
leghatékonyabb módja. Hasonlóképpen az inváziós növényfajok
állományainak visszaszorításával, helyükre őshonos fafajok
telepítésével vagy az erdei vizes élőhelyek helyreállításával
javíthatjuk középhegységi erdőink természetességét, növelve
egyúttal az erdők közjóléti értékét is.
Az ökoturisztikai bemutatóhelyekkel elérhető, hogy
minél többen látogassák a nemzeti parkokat?
– A természetvédelem egyik kiemelt feladata hazánk természeti-táji
örökségének bemutatása, a lakosság környezeti szemléletének
formálása. A bemutatás mint a természetvédelmi kezelés egyik
módja, a látogatóforgalom irányításával is hozzájárul a
természeti örökség megőrzéséhez. A természetvédelmi ágazatnak
a turizmus egyik szegmensében, a természeti és kultúrtörténeti
örökség bemutatásán és a környezeti nevelésen alapuló ökoturizmusban
van feladata, s egyben meghatározó szerepe. A védett természeti
területeken a nemzetipark-igazgatóságok számos természetvédelmi
bemutatóhelyet, ökoturisztikai és környezeti nevelési létesítményt
működtetnek. Központi nyilvántartásunk szerint jelenleg hazánkban
több mint 850 db létesítményben folyik ökoturisztikai, környezeti
nevelési tevékenység, amelyből 349 részben vagy teljes egészében
valamely nemzetipark-igazgatóság fenntartásában van. A
folyamatos fejlesztéseknek és beruházásoknak köszönhetően
egyre bővül a természetvédelmi fogadó-, oktató- és látogatóközpontok
száma is. Jelenleg 33 létesítmény felel meg a kategória követelményeinek.
Az igazgatóságok kezelésében van továbbá 188 tanösvény, 6
tájház, 4 arborétum, 34 idegenforgalmi hasznosítású barlang,
62 egyéb bemutatóhely, 25 szálláshely és 13 erdei iskola is.
Az igazgatóságok ökoturisztikai létesítményeibe belépőjegyet
váltott és az igazgatóságok ökoturisztikai szolgáltatásait
igénybe vevő regisztrált látogatók száma egy intenzív növekedési
szakaszt követően 2016-ban már megközelítette az 1,6 millió
főt. Az elmúlt évek dinamikus látogatószám-növekedése
figyelemre méltó a hazai turizmus szemszögéből is. A növekedés
a bővülő programkínálatnak, az új ökoturisztikai fejlesztéseknek
és a turisztikai marketing területén a Magyar Turisztikai Ügynökséggel
folytatott példás együttműködésnek is köszönhető.
Miként növekedtek a nemzeti parkok igazgatóságainak
szánt összegek az előző uniós ciklussal összevetve?
– A már említett KEHOP, VEKOP fejlesztésekhez
csatlakozik a Gazdaságfejlesztési és Innovációs Operatív
Program (GINOP) 4,1 Mrd Ft-os forrása, amelyet az igazgatóságok
ökoturisztikai fejlesztésekre fordíthatnak, így összességében
több mint 41 Mrd Ft fejlesztési forrás felhasználásáról
kell a 2014–2020-as ciklusban gondoskodniuk. Örömteli, hogy már
a 2007–2014. közötti időszakban is ezzel azonos nagyságrendben
álltak rendelkezésre források a közvetlenül természetvédelmi
célokat szolgáló projektek megvalósítására. Többek között
a sikeresen lezárt, kellően megalapozott és felelősséggel végrehajtott
nemzetipark-igazgatósági projekteknek köszönhetjük, hogy a
kormányzat változatlanul komoly összeget szán természeti értékeink
megőrzésére.
Amennyiben a
fejlesztések megtörténnek lesz elég pénz marketingre is, hogy
a látogatók tudjanak arról, mit és hol érdemes megtekinteni?
– Az európai
uniós forrásokból megvalósuló turisztikai (ökoturisztikai) célú
fejlesztéseknél az igazgatóságok már a pályázat keretében
elkészítették az adott fejlesztés marketing- és kommunikációs
tervét. Az attrakció piacra vitelét célzó marketingtevékenység
mint kötelező projektelem, a projekt teljes költségének 8%-áig
terjedhet, amely legfeljebb 60 millió Ft lehet. A fenntartási időszakban
az ökoturisztikai létesítmények, attrakciók marketingjét az
igazgatóságok már saját személyi állományukkal, saját költségvetésből
oldják meg.
Ha széttekintünk Európában, akkor van-e valamilyen szégyenkezni
valónk a nemzeti parkok állapotát illetően?
– Páratlan természeti kincsekkel büszkélkedhetünk,
ezt bizton állíthatjuk európai uniós kitekintésben is. A Kárpát-medence
élővilága olyan – más területekéhez nem hasonlítható –
sajátos és egyedi gazdagsággal, sokszínűséggel bír, amely
alapján külön biogeográfiai régióként tartjuk számon. Hazánk
tíz nemzeti parkja ezen belül is olyan nemzeti kincs, amelynek
megőrzésére közös felelősségként kell tekintenünk. A
magyar nemzetipark-igazgatóságok európai viszonylatban az egyik
legerősebb állami természetvédelmi rendszert képviselik, 300
ezer hektár védett állami terület van a vagyonkezelésükben,
melyet mintegy 14 ezer egyedet számláló, génmegőrzési
szempontból is kiemelkedő őshonos magyar haszonállattal
tartanak jó természeti állapotban. Erre más európai országokban
nincs példa.
Medveczky Attila
|