2017.08.08.
Ne dobjuk ki
kultúrkincseinket!
Nemzetközi elismerésben részesült a békési Belencéres Néptáncegyüttes
A néptánccsoport
a napokban részt vett Bulgária egyik legszebb történelmi városában,
Sozopolban megrendezett „MÚZSÁK” 12. Nemzetközi Ifjúsági
Összművészeti Fesztiválon. A békési delegáció letette a védjegyét
azzal, hogy az összes szekciót lepipálva elhozta az esemény fődíját.
Mahovics Tamás a Belencéres Néptáncegyüttes művészeti vezetője:
a néptánc nem arról szól, hogy ugrálunk, és közben
rikoltunk valamit, hanem nagyon komoly kulturális gyökerekkel
rendelkezik.
Gratulálunk a fődíjhoz! Milyen repertoárral készültek
a bulgáriai fesztiválra?
– Mivel ifjúsági fesztiválon vettünk részt, így a
korhatárt is figyelembe kellett vennünk. Tizenöt perces, egybefüggő
műsort kértek a szervezők, s mi ennek úgy tettünk eleget,
hogy az együttes repertoárján lévő két koreográfiát egymás
mellé illesztettük. Az egyik Busai Zsuzsanna–Busai Norbert:
Balázstelki táncok című összeállítása, a másik pedig
Csipei Judit és Földesi Márton: Tyukodi táncok koreográfiája.
Így vittünk egy erdélyi és egy kis-magyarországi anyagot.
Azokat a táncokat lehetett előadni, melyeket filmen előre elküldtünk.
Szoros volt a verseny?
– A verseny érdekessége, hogy immár 12. alkalommal
rendezték meg, de mi voltunk az első magyar csoport. Főleg a
kelet-közép-európai államok képviseltették magukat, így például
észtek, oroszok, litvánok, szlovákok, és természetesen bolgárok.
Nem mind néptánccal érkeztek. Ebben a szekcióban négyféle tánctípus
volt: modern tánc, klasszikus balett, társas tánc és néptánc.
Zseniális bolgár és orosz táncosok voltak. Mi egy kissé unikálisnak
tűntünk néptáncban, mert a többi népnél másként állítják
színre a hagyományos folklórt.
Legalább ebben nem utánzunk másokat. De mi az eltérés
lényege?
– A keleti blokk országaiban legtöbbször az úgynevezett
mojszejevista néptáncfeldolgozáshoz szoktak hozzá. Tehát
balett alapokon dolgozták fel a hagyományos néptáncokat. Szakmánkban,
elődeink ezt itthon másként gondolták, és őseink táncait
dolgozták fel. A cél az volt, úgy táncoljunk, ahogy a rögzített
filmen az adatközlő. S úgy színre vinni, hogy az a hagyományos
tánchoz a legjobban hasonlítson.
Együttesük eddig több díjban is részesült. A bulgáriait
hová helyezné?
– Több nemzetközi fesztiválon vettünk részt, de a díjakat
nehezen lehet összehasonlítani. Hiszen egyes fesztiválokon csak
folklór együttesek vesznek részt, mások pedig összművészetiek.
Természetesen óriási megtiszteltetés, hogy egy nemzetközi zsűri
nekünk ítélte a fődíjat, de mi nem úgy utaztunk ki, hogy
megnyerjük a fődíjat. Az is sokat jelent, hogy megismertük más
népek kultúráját, szokásait, hiszen táncosaink részt vettek
a szekció előadásain.
Milyen múltra tekint vissza a Belencéres Néptáncegyüttes?
– Eléggé fiatalok vagyunk, hiszen 2005-ben alakultunk a
békési művészeti iskola néptáncos növendékeiből, Sztankó
Károly művészeti vezetésével. Az első sikerek az ő nevéhez
fűződnek. Belencéresnek, Békés egyik részét, külterületét
nevezték, ahol a tanyavilágban a helyi hagyományok az ’50-es
évek végéig a hétköznapokban is jelen voltak. A közvetlen
szakmai munkát 2005–2008 között Farkas Tamás és Majorosi Tímea
végezte. A táncegyüttes művészeti vezetését 2008 őszétől
végzem, munkámat az ifjúság tánckarvezetőjeként feleségem,
Mahovicsné Ladányi Anita segíti. Táncosaink létszáma évek
óta 70–80 fő között mozog. Jelenleg három, egy felnőtt-,
egy ifjúsági és egy gyermekcsoportból áll az együttes. S
emellett a Dr. Hepp Ferenc Általános Iskola és Alapfokú Művészeti
Iskolában neveljük az utánpótlást. Békés városában több
mint kettőszázan tanulnak néptáncot, és a megfelelően
elhivatott, tehetséges gyerekek kerülnek be együttesünkbe. Több
külföldi úton voltunk, így Portugáliában, Szicíliában, Észak-Olaszországban,
Törökországban, Lengyelországban, Csehországban, tehát elég
tapasztalattal rendelkezünk nemzetközi téren. Nem csak díjazással
járó fesztiválon vettünk részt, hanem folklórtalálkozókon.
Az utóbbiakat jobban szeretem, mert úgymond bemutató jellegűek.
Több magyar szakmai díjat kaptak szólistáink, így Okányi Mihály
és ifj. Mahovics Tamás, akik a Felszállott a Páva győztesei.
A minősítő fesztiválokon pedig a szakmai zsűri javító, építő
jellegű kritikáiból tanulunk. Az együttes fenntartója
kezdetben Békés város volt, majd 2006–2012 között a Belencéres
Alapítvány, jelenleg pedig a Belencéres Néptáncegyüttesért
Egyesület. A magyar nyelvterület, magyar és nemzetiségi táncos
hagyományainak megismerése mellett, az együttes fölvállalta
szűkebb régiója, Békés megye magyar és nemzetiségi folklórkincsének
felkutatását és színpadra állítását. Ennek eredményeképpen
már több koreográfia is színpadra került. Sosem
panaszkodtunk, tesszük a dolgunkat szeretettel, tisztelettel és
alázattal.
Említette a külföldi utakat. Feleségével egyhetes néptánckurzust
vezettek Genfben, a Rudolf Steiner Általános Iskolában. Egy hét
alatt mit lehet átadni a svájci gyerekeknek?
– A Suttyomba Zenekar és Nagy András Balázs közreműködésével
népszerűsítettük a magyar néptáncot és népzenét. A tanítás
mellett betekintést nyerhettünk a svájci Waldorf-iskola életébe,
ez idő alatt tapasztalatokat is cseréltünk ottani kollégáikkal.
A mozgalmas hetet egy, a Genfi Magyar Kulturális Központ által
szervezett közös gálaműsorral zártuk, ahol a svájci gyerekek
is megmutathatták a héten tanult, tánc-, citera-, pásztorfurulya-tudásukat.
Emellett egy magyar népzenei feldolgozást is előadtak, saját,
korábban tanult hangszereiken a Suttyomba Zenekar zenepedagógusainak
segítségével. S hogy miért minket hívtak? A hetedikesek számára
évente hívnak táncosokat. S idén a magyarokra esett a választás.
Ebben a hetedik osztályban tanul egy félig magyar kislány. Édesanyja
magyar származású, s a Nagykállói Téka Táborban találkoztunk
vele. Innen a meghívás. Hihetetlen volt, hogy a gyerekek,
mennyire nyitottak voltak egy számukra idegen kultúrára.
Magyarul énekeltek, és táncolták a kalocsai táncokat.
Az általános iskolák többségében bevezették a néptáncoktatást.
Van elegendő jó és türelmes néptáncpedagógus ahhoz, hogy a
nagyvárosi, budapesti gyerekeknek is átadják a hagyományt?
– Nem kötelező a néptáncoktatás, de a törvény
megengedi, hogy a heti öt mozgásos órából néptáncot is
tanuljanak a torna mellett. Egy művészeti iskola megbízott
igazgatójaként tudom, hogy minden művészeti ágban kevés a
pedagógus. A szemléletmódon kéne változtatni, ugyanis sok
esetben a szülők nem a néptáncot választják, mert nem eléggé
tájékozottak. A néptánc nem arról szól, hogy ugrálunk, és
közben rikoltunk valamit, hanem nagyon komoly kulturális gyökerekkel
rendelkezik. A néptánc a magyar kultúra része. Sajnos ma nem
divat saját kultúránkkal foglalkozni. Inkább a nyugati kultúrákat
utánozzák. Holott, ahogy Kallós Zoltán mondja: „addig leszünk
magyarok, amíg magyarul énekelünk, és magyarul táncolunk.”
A médiából szinte ontják ránk a nyugati zenét, táncot, amik
nem is mind jók, nem is értékesek. Természetesen nem az összes
külföldi tánc értéktelen, de az nagyon helytelen, hogy lenézzük
azt, ami a miénk. Sokan felteszik a kérdést, hogy időszerű-e
a néphagyomány az informatika világában. Érdekes, hogy Johann
Sebastian Bachhal kapcsolatban, aki gyertyafény mellett tollal írta
kottáit, ilyen kérdést senki sem tesz fel. Bachot előkelő értéknek
tartjuk, a népművészetet pedig meghaladottnak, amit
kirekeszthetünk a jelenkor kulturális értéktárából. Holott
mindkettő értékes, egyiket sem szabad lenézni.
Medveczky Attila
|