2017.08.08.
Lecsaptam,
lelepleztem, kifiguráztam Sorost
Csurka István: Dr. Utólag Visszaemlékezése
Ez azonban már a
második hullámban történt, a Néhány gondolat… című
tanulmányom kiadása és az ezt követő még számosabb és erősebb
támadások után. Ez már a nyílt társadalom listás korszakában
esett meg. Mit nevezek én most utólag listás korszaknak? Azt az
időszakot, amelyben a belügyi III/III-as ügynöklisták létezésével
és az azon való szerepléssel kezdték szétverni, egymással
szembeállítani és megbénítani a nem SZDSZ-es és nem MSZP-s
frakciókat és a hozzájuk tartozó szervezeteket, intézményeket,
sőt magukat a családokat is. Ez volt az a lista, amelyet állítólag
maga Németh Miklós adott át Antall Józsefnek. Erről senki nem
tudott semmi bizonyosat, mégis erről beszéltek legtöbbet
minden társaságban. A helyzet pattanásig feszült volt az országban.
1991-ben és különösen 1992-ben, amikor a taxisblokád amúgy
is végzetes csapást mért az Antall-kormányra, az MDF-re, de az
SZDSZ és Göncz Árpád is lelepleződött, és a nyomor, az infláció,
munkanélküliség pedig elviselhetetlen mértéket öltött, a
Bilderberg-csoport emberei időszerűnek látták még ezzel is
megtizedelni és megfélemlíteni a nemzeti, keresztény oldalt. A
támadás két oldalról indult el: elterjesztették, hogy a
III-as szabályzatok szerint párttagokat nem lehetett
beszervezni, tehát az MSZP soraiban nincs ügynök. Az MSZP
tiszta, az SZDSZ pedig eleve tiszta.
Mivel
az SZDSZ-ben volt ezenkívül a legnagyobb a volt párttagok,
illetve a családilag odatartozó, sőt ávós gyökerűek, az élkáderek
száma, valamint az üldözöttek és a szamizdatosok is oda
tartoztak, ott sem volt mit keresni. Egyet-kettőt azonban mutatóba
onnan is félig-meddig lelepleztek, meghurcoltak. Az MDF-ben és a
KDNP-ben másként jártak el. Egyesekről elterjesztették, sőt
sajtóbeli célzásokkal is megindították a leleplezést, másoknak
a fedőnevét szivárogtatták ki és próbálták valakire ráilleszteni,
de a fenyegetés soha nem azoknak szólt, akiket lelepleztek,
hanem azoknak, akiket még nem. Ez volt a bénító.
Magam már 1990 májusában
megkaptam ez első döfést, amely, ha gyengébb idegzetű vagyok,
vagy valóban bűnös, akár halálos kimenetelű is lehetett
volna, legalábbis politikai helytállásomra nézve. Az Esztéta
című dokumentumregényemben már leírtam, hogy Antall József már
miniszterelnöki székbe történt megválasztása, beülése után,
az Országgyűlés esedékes szünetében megalázott a folyosón.
Magához kéretett és nem is nagyon ügyelve, hogy mások ne
hallják, közölte velem, hogy a lista az SZDSZ birtokában van,
s tegyek valamit, mert ki fogják játszani ellenem. Az esetben az
időzítés volt a legsötétebb. Ő már esküt tett miniszterelnök,
megingathatatlan hatalommal, a saját múltját is úgy rendezi,
festi át, ahogy akarja, én pedig meneküljek ki az irhámmal a
politikai életből, az útjából. Mivel ezt az esetet már leírtam,
ezúttal nem ismétlem meg csak abban a vonatkozásban, hogy
hogyan szolgálta ez is a szemem felnyílását, hogyan láthattam
bele a saját legközvetlenebb sorsom szemüvegén keresztül a
boszorkánykonyhába. Eltelt néhány hónap és egykedvűségbe
zuhant, rebbenő tekintetű, félrehúzódó vagy éppenséggel
harsánykodó és radikáliskodó kollégákat láttam magam körül,
akiken felismerhettem, hogy megkapták, ha nem is közvetlenül
Antalltól azt az injekciót, amit én.
Az MDF-ben többféle
ügynök múltú ember volt, akit feladattal küldtek oda. Ezeket
hamar felismertem. Akadt, aki önvédelemből állt be és lett,
mindenképpen, kézzel-lábbal képviselő, mert őt annak idején
zsarolással szerveztek be, de a nézetei és a sorsa is őszintén
a magyarság ügyéhez kötötte őt. Ezek élő sajgással járkáltak
köztünk, féltek, hogy minden rájuk borul. Számomra aztán az
is nyilvánvalóvá vált hamarosan és különösebb elemzés sem
kellett hozzá, hogy nem a volt ügynökök a legveszélyesebbek,
hanem az új megbízottak. Debreczeni József MDF-alapító tag,
aki többek között az én erőteljes kampányolásomnak is köszönhetően,
amelyet fenntartás nélkül végeztem az MDF és az ő érdekében
már 1989-ben a régi országgyűlés tagja lett ötödmagával.
Majd kilencvenben fényes egyéni győzelmet aratott, ennélfogva
természetes volt, hogy vele kapcsolatban soha nem került szóba
semmilyen ügynökvád. Ámde mikor dr. Utólag szembetalálta magát
Roszik Gábor evangélikus lelkésszel, aki a kicsempészett belügyi
aktákat, a III/III-as iratokat átadta a Fidesznek, holott MDF képviselő
volt, és azok az SZDSZ-hez kerültek, vagy Debreczeni József történelemtanárral,
aki a dolgozatomat az Országgyűlésben „náci alapvetésnek”
minősítette és Tamás Gáspár Miklóssal, akit az MDF is támogatott
a megválasztásban, pedig SZDSZ-es volt, s aki azonnal a filozófiai
intézet vezetője lett, körülbelül nulla filozófiai publikációval,
az már bizony szembeötlő volt. Innentől kezdve nem lehetett utólagoskodni.
De az összekapcsolás még mindig eléggé nehéz volt. Magának
Sorosnak kellett közbelépnie, hogy teljesen felnyíljon a
szemem.
|