2017.08.08.
Csurka István: Dr. Utólag Visszaemlékezése
Mai ismereteim
birtokában sem volnék képes megrajzolni, leírni egy-egy
Bilderberg-értekezlet lefolyását, hangulatát, vitáját, beszédeit,
vagy jelbeszédeit és azt sem tudom, hogy maguk az összejövetelek
a fontosak, vagy a köztük eltelő időben a főemberek laza,
esetleg kétoldalúan egyeztetett parancskiadásai. S ha ezzel én
így vagyok, aki foglalkozom az üggyel, akinek fáj ez, és
akarom is tudni az igazságot, mit mondjak a milliárdokról,
akiknek halvány fogalmuk sincs a Bilderberg-csoportról és a világirányításról.
Egy bizonyos: ez sokkal nagyobb bizonytalanság, mint hogy a Cion
bölcseinek jegyzőkönyve hamisítvány-e vagy sem. Nem tudjuk,
nem értjük, rejtély, ennélfogva el sem hisszük. Mit mond, aki
erről beszél? Ez nekünk már a túlvilág, ahonnan nem jött
vissza senki. Orfeusz megpróbálta, de hátranézett Euridikéjére.
Miként folyik le egy-egy tanácskozás a csoport ülésén, s
hogyan születik meg a határozat? Feltételezem, hogy a kormányokat
valahogyan tájékoztatni kell, utasítani kell őket, vagy
valamiképpen nyomást kell gyakorolni rájuk.
Amikor
a tiszaeszlári vérvádper folyt Magyarországon l882–83-ban, a
bécsi és a frankfurti Rothschild Bankház képviselője többször
is megfordult Tisza Kálmánnál, a miniszterelnöknél és a pénzügyminiszterénél.
Aztán a per végződött, ahogy végződött, a sakterokat
felmentették bizonyíték hiányában, úgyhogy az államügyész
védőbeszédet mondott és Tisza Kálmán megkapta a nagyon várt
hitelt. Ezt tudom, ezt már feldolgoztam, de akkor még nem
dolgozott a Bilderberg-csoport, csak a Rothschildok rendelkeztek
igen széleskörű hatalommal.
A CIA-nak és az
amerikai kormánynak semmi oka nincs, hogy a leggazdagabb dollármilliomosok
előtt, akik a kérdéseket megoldhatják és a pénzt folyósíthatják,
elhallgassa azokat a tényeket, amelyek a magyarországi zsidóságra,
a számukra egyik legfontosabbra várnak, ha a térség felszabadítása
– gazdasági, politikai és hadászati okokból – megtörténik.
Vannak New York-i milliárdosok, akiket csak a magyar kérdés érdekel.
Budapest – igaz, akkor még nem volt egybeírva – adta a világnak
Hertzl Tivadart és Nordau Félixet, a cionizmus elindítóit és
első vezetőit és a Hertzl famíliából kiváló magyar író,
Heltai Jenő virágzott ki, A néma levente szerzője. Budapest nélkül
nem ér semmit az egész vasfüggönyfelhúzás, nem szólva arról,
hogy ott már – 1985 – el is kezdődött a dolog. A
Bilderberg-csoportban tehát valószínűen így szólt a könnyed
határozat: „ha felhúzzák a vasfüggönyt meg kell csinálni
az új tapsrendet.”
Különben pedig a
Bilderberg-csoport és az amerikai kormány tájékoztatója
magyar kérdésekben elsősorban az Amerikába kiösztöndíjazott
magyarországi zsidóság képviselői voltak. Ezeknek nagyobb
rajai a Soros Alapítvány munkájának megkezdése után indultak
el az Újvilágba, de már nyolcvanötben is tanítgattak magyar
zsidók amerikai egyetemeken. Itthonról nézve, egy alig
megfizetett tanársegédi helyről borzasztóan nagy kitüntetésnek
és elérhetetlen tökélynek látszott amerikai egyetemen tanítani.
A hír maga királyi volt, noha csak mínuszos hír volt: X. Y.
amerikai egyetemen tanít. Mit? Mindegy. Magáról a műveletről
alig jött anyag. Senki soha nem toppant be onnan ide: komám, egy
frenetikus előadást hallottam Kis János filozófustól az
emberi jogokról a Stanfordon. Hogy ez Bilderberg-intézkedés
lett volna? Ugyan!
Azt hiszem, második
amerikai utam során történt, amikor ugyancsak magyar körökben
tartottam előadásokat, hogy az én utam egybeesett Vámos Miklós
író ottani megjelenésével. Rólam nem írtak az amerikai lapok
egy büdös szót sem, de minden előadásomra küldtek megfigyelőt,
magyart. Róla írta akkor a Washington Post című lap, hogy itt
van a leghíresebb magyar drámaíró. Az akkor éppen egydrámás
Vámosnak „momentán” akkor bukott meg egyetlen drámácskája
Szegeden. Mosolyogva olvastam a zsidóság egyik világlapját,
mindent értettem. Akkor idehaza egyetlen darabomat sem játszották
a felhúzott vasfüggöny mögött. 1992-t írtunk, talán. Itthon
eltiltva persze nem voltam, mint az átkos régi rendszerben, csak
a Soros-támogatott szabad színigazgatók szabták ki rám, hogy
„politikust nem játszunk, legfeljebb, ha Göncz-monodrámát”.
De azt aztán angolul is New Yorkban, Washingtonban, a Zsidó Világkongresszus
rendezésében és a Nemzetiben is, még a régiben, ahol a Döglött
aknák is ment, meg utoljára: a Megmaradni.
Soros küldetése
pontos tájékozottságon és országismereten alapult. Adva van
egy szegény ország, amelyet a Szovjetunió kizsákmányol,
amelyet gazdaságilag tönkretett, s amelynek a középosztálya kényszerűen
elindult a lesüllyedés útján, s amelynek különösen fiatal
egyedei nélkülöznek. A nélkülöző embert fillérekkel le
lehet kenyerezni. Ebben semmi a fiatalságot illető elmarasztalás
sincs. Nyolcvanötben Magyarország már szegény ország volt. Építettük
Tengízt, sok ezer kilométerre a határunktól, s minden eszközt,
amit oda be kellett raknunk nyugaton kellett megvennünk dollárért,
a Nagy Szovjetunióba pedig almát és gabonát és húst szállítottunk,
amelyet a szovjetek nem fizettek meg rendesen, sokszor sehogy sem.
KGST ország voltunk, de csak a többi hasonszőrűhöz képest
gazdagabb és jobban élő. A magyar középosztály, a hangadó réteg
nem élt azon a színvonalon, amely munkája szerint, az önértékelése
szerint járt volna neki. Itt évi hárommillió dollárral az egész
rendszerváltást át lehet hangszerelni. (Mit tudom én? Lehet,
hogy az egyik utolsó Bilderbergen az egyik Rothschild még
sokallta is a három milliót, hiszen ők híresen spórolós
emberek, de Soros leszerelte, hogy ennyi kell és különben is ő
adja, mire VIII. Anselm Rothschild elmosolyodhatott és fejét
ingatva elhintett egy „Dzsórzsi-Dzsórzsit”, Soros pedig megígérte,
hogy majd eljátszik az átváltási árral…)
Most akkor megint
bemutatkozom, nehogy valaki napkeleti bölcsnek nézzen: Dr. Utólag
vagyok. Soros azért érkezett ide 1985-ben, azért hozta a pénzt,
hogy ne legyen forradalom, hogy a rendszerváltás ne járjon elszámoltatással
és személycserékkel, hogy az a réteg – nyilvánvalóan benne
azzal a zsidó párt-munkásőr funkcionárius és gazdasági
vezető állománnyal, amely Sorost és a Bilderberg-csoportot elsősorban
érdekelte – békés úton tarthassa meg a pénzét, a hatalmát,
a pozícióit. Ebben természetesen az is benne van, hogy a zsidó
zöldségkereskedő, az ősi foglalkozásokban megmaradt, kóser
koszton élő zsidóság sokkal kevésbé érdekelte őket, mert
valószínűleg úgy ítélték meg, hogy az a néposztály minden
körülmények között megmarad és nem kell védeni, mert nem követett
el semmilyen bűnt. Együtt él a mindennapi magyarsággal, a fillérekből
és a gombokból rakja össze a pénzt, mint százötven évvel
ezelőtt, amikor ük-déd stb. szülei megérkeztek a pálinka útvonalon.
A Bilderberg-zsidóság mindenkor tisztelettel néz erre az ősi génbankra,
de nem él vele együtt. Mert más szférákban él. Régen úri
kaszinó, ma operabál.
A bolsevizmusba mártózott
réteg 1985-ben már nem volt kicsi. Aczél György hatalmas
szervező munkája és a titkosszolgálatokkal karöltve
folytatott káderpolitikája következtében már majdnem teljesen
uralma alatt tartotta a médiumokat, a pénzvilágot és a gazdasági
élet legfontosabb vezető helyeit. Azok pedig, akik nem zsidóként
jutottak magas állásba, s váltak egész birodalmak uraivá
falat kenyérként kellettek a bilderbergeseknek, de érvényesülni
csak úgy tudtak, ha szorosan oda voltak láncolva a szovjet párthoz.
A nem zsidó vezető ritkán lehetett liberális, annak
vaskalaposnak kellett lennie és egy kicsit szemben kellett állnia
a liberális Aczél ügyosztállyal. A piszkos munkát mindig a
vaskalaposok, vagy a vaskalaposoknak kikiáltott káderek végezték
el. Legalábbis így terjesztették el. A verőlegények durva
alja emberek voltak, egyes kifinomultabb módszerek alkalmazóitól,
mint a körömletépés, eltekintve. A nép mindig a
vaskalaposokat szidta, ellenük drukkolt a liberálisoknak. Pompásan
megszerkesztett rendszer volt ez. Így Aczél és káderei sokkal
elfogadhatóbbnak tűntek a keresztény középosztály szemében.
Nagyon ügyes talmudista szereposztás volt ez, s annál is inkább
rejtett és ravasz, mert sok úgynevezett keményvonalasnak
fogalma sem volt róla, hogy szerepet játszatnak vele. Rotyogott
gőzölgött, paprika illatot árasztott a magyar gulyás a már
nem is annyira moszkvai, hanem világbanki kondérban, amikor a
Bilderberg-csoport embere kezébe vette a dolgokat.
Nem emlékszem,
hogy a nyílt társadalom eszméje, Soros György nagy filozófiai
találmánya azon az estén szóba került volna.
|