2017.08.08.
Bizonyítottunk:
kiváló házigazdák vagyunk
Befejeződött
minden idők legnagyobb magyarországi sporteseménye, a vizes világbajnokság.
A Nemzetközi Úszószövetség (FINA) elnöke, dr. Julio C.
Maglione a záróünnepséget követő sajtótájékoztatón
kijelentette: az idei volt minden idők legjobb világbajnoksága.
Az uruguayi sportvezető köszönetet mondott a magyar kormánynak,
Budapest és Balatonfüred önkormányzatának, a szervezőknek és
a több ezernyi önkéntesnek a minden részletre kiterjedő előkészületekért
és a páratlanul kiváló lebonyolításért.
Egészen idén
februárig úgy volt, hogy a hazai rendezésű vizes világbajnokság
afféle főpróba, ha úgy tetszik, bizonyságtétel lesz. Kitűnő
időpontban volt ugyanis az esemény, július második felében,
szűk két hónappal a szeptemberi, limai NOB-kongresszus előtt,
ahol Los Angeles és Párizs mellett Budapest volt a harmadik
kandidáló a 2024-es nyári olimpia rendezési jogára. Budapest,
illetve tágabb értelemben maga az ország azt szerette volna
bizonyítani, hogy képes egy igazán nagyszabású sportesemény
magas színvonalú megrendezésére. Annak ellenére, hogy a mexikói
Guadalajara visszalépése miatt csupán bő két éve kaptuk meg
a rendezési jogot – előrehozva a korábban elnyert 2021-es
rendezést – emberfeletti munkával minden beruházás elkészült,
minden olyan állapotban várta az ideérkező sok ezer sportolót,
edzőt és több tízezer turistát, mintha eleve az idei vb-re
kandidáltunk volna.
Ez a rendezés
szinte tálcán kínálta volna a döntést a NOB korifeusai számára,
hogy Budapestnek ítéljék oda a 2024-es olimpia rendezését.
Erre azonban már nem kerülhet sor. Amint az közismert, év elején
egy liberális eredetű milliárdokból összegründolt politikai
társulat, a Momentum Mozgalom összpontosított támadást kezdeményezett
a magyar kandidálás ellen és ennek nyomán sikerült is elkaszálni
az olimpiai pályázatot, elérve azt, hogy Budapest végül
visszalépjen.
Akkor is sokan
elmondták, itt, a Magyar Fórumban mi is megírtuk, hogy hazánkat
hatalmas veszteség érte a pályázat visszavonásával. Ha
valaki akkor kételkedett ennek igazságtartalmában, netán
politikai felhangot, kormánypárti elköteleződést vélt
felfedezni ezen vélemények mögött, az most láthatja, hogy
nagyot tévedett. A vizes világbajnokság páratlan és osztatlan
sikere kétséget kizáróan támasztja alá azokat a véleményeket,
amelyek szerint a saját rendezésű olimpia nem csupán egy különleges
esemény, hanem az új évezred eddigi legnagyobb lehetősége
lett volna a magyarságnak, a kandidálás önkéntes visszavonása
pedig sokszoros és hatalmas veszteség.
Ez a veszteség
egyrészről nemzetközi, hiszen az önkéntes visszalépés miatt
még jó ideig nem lesz komoly esélyünk a rendezésre. Egy ilyen
lépés ugyanis a döntéshozók szemében alapvetően kérdőjelezheti
meg azt a szándékot, hogy mi tényleg rendezni kívántunk, így
legalább egy-két olimpia esetében akkor sem igazán lenne esélyünk
a végső sikerre, ha esetleg újból kandidálnánk. Emellett
szegényebbek lettünk egy gyönyörű álommal, egy kézzelfogható
közelségbe került lehetőséggel is. Ismét elraboltak tőlünk
valamit, ami növelhette volna a magyarság presztízsét, amelytől
magyar emberekként felemelhettük volna a fejünket, amire méltán
büszkék lehettünk volna. Márpedig ha a vizes vb-t ilyen rövid
idő alatt is képesek voltunk felejthetetlenül megrendezni,
akkor nem vitás: az olimpiára, amelyre háromszor ennyi időnk
lett volna felkészülni, még nagyszerűbb rendezést hozott
volna össze nemzetünk.
Most, a vizes vb-n
újból kiderült: a sport, valamint a sportban elért bármilyen
eredmény kiemelkedő jelentőséggel bír a magyar emberek életében.
Egy-egy magyar sportsiker és az általa kiváltott felszabadult
öröm összehozza az embereket, a szunnyadó nemzeti büszkeség
ilyenkor még azokban is felszínre tör, akik korábban talán
sosem adták jelét, hogy magyarságuk fontos volna számukra.
Mindez egy olimpia esetében hatványozottan jelent volna meg a hétköznapjainkban,
olyan kohéziót adva a nemzet számára, amelyet a most élő
magyarok még egyszer sem élhettek át. Sok egyéb más mellett
ettől lettünk megfosztva, kisstílű percemberkék homályos hátterű
politikai akciója miatt.
Hogy mekkora lehetőséget
vettek el az országtól és a nemzettől az olimpia elkaszálói,
az vélhetően sohasem derül ki. Azonban dicsőségünket és büszkeségünket
sem tudják elvenni, hogy az utolsó pillanatban, megmentőként
beugorva is képesek voltunk megrendezni minden idők legnagyszerűbb
vizes vb-jét.
Kovács Attila
|