|
 2017.08.08.
Horthy
István a „kiskormányzó”
Vitéz nagybányai
Horthy Miklós kormányzó fia az 1942/II. tc. értelmében kormányzóhelyettes,
a nép nyelvén „kiskormányzó” lett. A döntést az Országgyűlés
majdnem egyhangú jóváhagyással fogadta, egyedül a nyilasok
tiltakoztak.
1928-ban szerzett
gépészmérnök diplomát, majd a Weiss Manfréd gyár repülőmotor-osztályán
helyezkedett el. A következő évben amerikai útra indult, a
Ford gyárban dolgozott, először egyszerű munkásként, később
tervezőmérnökként. Hazatérte után a MÁVAG gyárban
dolgozott. A tervezőcsoport élén sok nagyobb fejlesztésben
vett részt, például a 424-es gőzmozdonyéban. 1934-től
1938-ig cégvezetője, 1938-tól haláláig vezérigazgatója volt
a cégnek. 1940 februárjától a MÁV elnöke. Kinevezésével a
magyar kormány hosszú hagyományt tört meg, ti. először került
a MÁV élére nem vasúti szakember. Varga József kereskedelmi
miniszter Horthy István kinevezését emberi kvalitásaival
indokolta: „A Magyar Államvasutak új elnökének megválasztásánál
különös figyelemmel kellett lennünk arra, hogy aránylag
fiatal, de elméletileg és gyakorlatilag egyaránt fiatal, tetterős
és munkabíró egyén kerüljön az Államvasutak élére”.
1940.
április 27-én házasodtak össze gróf Edelsheim-Gyulai Ilonával.
1941. január 17-én megszületett fiuk, ifj. vitéz nagybányai
Horthy István.
1941-től államtitkár.
Bárdossy László miniszterelnök lemondása után a politikai szövetségesnek
számító Kállay Miklóst helyezte miniszterelnöki posztra a
kormányzó.
1942 júliusában
vadászpilótaként frontszolgálatra jelentkezik a Dontól nem
messze, az Alekszejevka és Ilovszkoje nevű települések között
működő repülőtéren. A semmiféle kiváltságot nem élvező
és arra igényt sem tartó Horthy István főhadnagyi
rendfokozatban szolgál vadászpilóta beosztásban. Szárnysegédje
Szabó László vezérőrnagy. Napi kapcsolatot tart Jány Gusztáv
vezérezredessel, a 2. magyar hadsereg parancsnokával, akivel
rendszeresen találkoznak.
Mint
a MÁV első embere, Horthy tagja lett az Országgyűlés felsőházának,
és a magyar hadba lépés évében államtitkári feladatkört
kapott.
Bár apja révén
Horthy István könnyen magasra juthatott volna, élete során
mindig arra törekedett, hogy a szülői támogatás nélkül is
kiérdemelje előléptetéseit. Erre a mentalitásra világít rá
a kormányzóhelyettes 1942-ben meghozott döntése is, amikor is
Horthy vállalta, hogy a 2. magyar hadsereggel a keleti frontra
vonul. Bár – fontos pozíciója miatt – a mérnököt csak
tartalékos szolgálatra osztották be, ő osztozni akart a katonák
megpróbáltatásaiban, és az év során 24 bevetésen vett részt.
Utolsó, 25. felszállása éppen az augusztus 20-i napra esett.
Horthynak ekkor már el sem kellett indulnia az alekszejevkai támaszpontról,
mivel előző nap megérkezett visszahívó parancsa, ő azonban
ezt valamilyen oknál fogva elhallgatta felettesei előtt.
A
kormányzóhelyettes így hajnali 5 óra után néhány perccel
felszállt Héja típusú repülőgépével, majd rövid idő múlva
a földbe csapódott, és a szerencsétlenségben életét
vesztette. A baleset okai nem ismertek: a legvalószínűbb, hogy
Horthy a Héják tervezési hibája folytán dugóhúzóba esett,
amiből már nem bírta kikormányozni a járművet. Ezen magyarázat
mellett természetesen még számos elmélet született, és nem
sokkal a halálesetet követően számos történet látott napvilágot.
Akkoriban sokan úgy gondolták, a németekkel szemben kritikus
kormányzóhelyettes gépének meghibásodását a nácik okozták,
míg a kommunista érában – jellemzően – Horthy állítólagos
ittas állapotával magyarázták a balesetet.
A
kormányzóhelyettes holttestét néhány nap után hazaszállították,
és Kenderesen, a család kriptájában helyezték végső
nyugalomra. A szerencsétlenséget állami gyász követte, Horthy
István tiszteletére bélyeget adtak ki, apja pedig emlékművet
rendelt fiának, mely végül sohasem készült el. A budapesti városi
legenda úgy tartja, hogy Kisfaludi Stróbl Zsigmond, a szobor
tervezője később a Horthy-emlékművet átalakítva készítette
el a Citadella nőalakját. Tehát hogy a pálmaág helyett egy
propeller lett volna eredetileg a nőalak kezében. Van egy másik
történet is, miszerint Horthy István kormányzóhelyettes tragédiája
egy nagyszabású németellenes akciót akadályozott meg, ami
megmentette volna hazánkat a háborús pusztulástól; tény,
hogy a kiskormányzó az angolszászokkal szimpatizált – a
munkaszolgálatosokkal való embertelen bánásmód ellen is
felemelte a szavát.
A „kiskormányzó”
1942-ben került a nagypolitika sodrába, miután apja – állandó
betegeskedése miatt – arra kényszerült, hogy kijelölje
helyettesét, akit vélhetően örökösnek is szánt. Horthy Miklós
választása idősebb fiára, Istvánra esett.
A
frontszolgálat alatt már feleségével is megosztotta azt az álláspontját,
hogy a németek már elvesztették a háborút. Hazatérte után
Angliába vagy az USA-ba ment volna, hogy kapcsolatai révén előkészítse
az ország átállását a szövetséges oldalra (összhangban Kállay
Miklós miniszterelnök politikájával).
A magyar politikai
vezetés döntése értelmében augusztus 20-át követően Horthy
István vadászpilóta-beosztása megszűnt volna, és kormányzóhelyettesi
minőségében először protokolláris feladatokat látott volna
el a keleti fronton, majd visszatért volna Magyarországra. A
visszahívó parancs késéssel érkezett a frontra, de megkapta még
19-én. Emiatt másnap nem vehetett volna részt bevetésen, de
felettese nem tudott róla, ő meg nem jelentette. Egy korábbi légi
győzelme mellé feltehetően befejezésnek szánta az aznapi
bevetést, mivel az a 25. bevetése lett volna.
Deaktiválása
előtti utolsó bevetésén a Belgorodi területen fekvő
Alekszejevka város közelében, Ilovka falunál 1942. augusztus
20-án hajnali 5 óra 7 perckor, röviddel a felszállás után Héja
típusú vadászgépével lezuhant.
A felesége sem
hitte el a német merénylet lehetőségét annak ellenére, hogy
tudott arról, a németek lehallgatták a férjével folytatott
utolsó beszélgetését, amelyben a kiugrási lehetőségekről
beszéltek. A marxista történetírás szerint részegen szállt
fel a névnapi ünnepsége után, azonban István reformátusként
nem augusztus 20-án ünnepelte névnapját, hanem decemberben,
valamint frontszolgálat alatt sohasem ivott. A német merénylet
elméletét gyengíti az is, hogy Hitler magánbeszélgetésében
is sajnálatát fejezte ki az eset miatt, ugyanis szerinte a
fiatal Horthy „a belső stabilitást jobban biztosította
volna”.
Ismert volt a Héja
vadászgép rossz repülési tulajdonsága. A gépek nehéz motorjához
és légcsavarjához rövid törzs tartozott, utólag kaptak kiegészítő
páncélozást, emiatt farnehezek voltak, szűk fordulóból
gyakran dugóhúzóba estek. Horthy István, aki gyors átképzést
követően került a típusra, nem rendelkezett kellő
gyakorlattal a Héják vezetésében, valamint az utólag beépített
páncélzat miatt megváltozott repülési tulajdonságokról a
pilótákat nem tájékoztatták, holott a hatóságoknak erről
tudomásuk volt. Sokat repült, tapasztalt, jó pilóta volt, de
tapasztalatait más, a Héjától nagymértékben eltérő
konstrukciójú gépeken szerezte és 38 évesen már nem biztos,
hogy rendelkezett a vadászgépek vezetéséhez szükséges
fizikai kondícióval. A katasztrófát követő vizsgálat után
holttestét hazahozták és Kenderesen temették el.
A
baleset után a német reakció is rendkívül gyors volt: özvegyét,
gróf Edelsheim Gyulai Ilonát a németek Hitler főhadiszállására
szállították, ahol a Führer személyesen szeretett volna részvétet
nyilvánítani. Miután az özvegy nem kívánt találkozni vele,
különgéppel szállították haza.
Horthy István
Született:
1904. december 9., Póla
Elhunyt: 1942.
augusztus 20. (37 évesen), Alekszejevka
Állampolgársága:
magyar
Nemzetisége:
magyar
Házastársa:
Edelsheim-Gyulai Ilona
Szülei: Purgly
Magdolna, Horthy Miklós
Foglalkozása:
kormányzóhelyettes, gépészmérnök, repülőfőhadnagy.
czyla
|
