2017.08.08.
Az őshonos gének
megőrzéséért
A fiatalok számára vonzóvá tesszük az agráriumot
Az élelmezési és
mezőgazdasági célú genetikai erőforrások védelme az egész
világon, így hazánkban is kiemelt állami feladat, amelyet
konkrét kötelezettségeket tartalmazó nemzetközi egyezmények
is rögzítenek – emelte ki a Földművelésügyi Minisztérium
miniszterhelyettese. Dr. Nagy István hozzátette: a készülő génmegőrzési
stratégia keretében kiemelt szerepet kapnak az állami tulajdonú
erdészetek, nemzeti parkok, és ménesek, ami vélhetően tovább
emeli az itt tenyésztett állományok létszámát.
Emelkedett az elmúlt években a védett őshonos,
valamint a veszélyeztetett helyzetbe került állatfajtáink állománylétszáma?
– A nagyállat-fajok között a magyar házi bivaly fajta
létszáma ugrásszerűen növekedett, ahol a nőivarú állomány
két és félszeresére emelkedett 2010 és 2015 között. A többi
fajtában a már korábban „beállt” állomány létszáma
nagyjából azonos szinten maradt. A sertés-, juh-, kecskefajták
állománya általában fokozatosan emelkedett, ám a fecskehasú
mangalica és a cikta juh esetében az állományok megduplázódtak.
Az őshonos baromfiak esetében minden fajtában nagymértékű
emelkedés történt, a fogolyszínű magyar tyúk esetében az állomány
létszáma több mint háromszorosára emelkedett. A pulykafélék
állománya duplájára nőtt, míg a fodros tollú magyar lúd létszáma
megháromszorozódott.
Milyen intézkedésekkel tudták ezt elérni?
– Jelentősen közrejátszott az állományok növekedésében
a támogatási rendszer. Ilyen például az Európai Mezőgazdasági
Vidékfejlesztési Alapból a tenyésztésmegőrzésre nyújtott támogatás,
a fiatal gazdákat támogató pályázatok, mely esetében a pályázatok
értékelése során plusz pontokat jelent, ha őshonos fajták
tenyésztésével foglalkozik az adott pályázó. A Vidékfejlesztési
Program keretén belül továbbra is elérhetők az őshonos állatfajok
támogatási formái, melyek ösztönzik a gazdákat e fajok tartására.
Az agrár környezetgazdálkodással kapcsolatos támogatások
esetében is igen kedveltek az őshonos fajták. Mindemellett az
állattartók eredményesen tudnak gazdálkodni támogatások nélkül
is példaként a mangalica sertésből készült sonkát említhetem
meg.
Kik és hol foglalkoznak a populáció növelésével?
– Egyrészt a fajtákat fenntartó tenyésztőszervezetek
feladata, hogy tagjaikon keresztül az állományokat növeljék,
másrészt 17 állami szervezetnek, egyetemeknek, nemzeti
parkoknak, állami méneseknek, valamint a Haszonállat-génmegőrzési
Központnak. Az utóbbi feladata az egyes fajtákban kiemelkedő
állományok fenntartása és létszámuk növelése különös
tekintettel a fajtákon belüli fellelhető eredeti vonalak, családok
megtartása, felkutatása és fejlesztése.
Mit várnak a génmegőrzési
stratégiától?
– A készülő génmegőrzési stratégia keretében
kiemelt szerepet kapnak az állami tulajdonú erdészetek, nemzeti
parkok, és ménesek, mely vélhetően tovább fogja emelni az itt
tenyésztett állományok létszámát.
Többször
hangsúlyozta, hogy a gazdák körében egyre inkább tapasztalható
az elöregedés. Hogyan lehet a fiatalok számára vonzóvá tenni
az agráriumot, mikor másik oldalon ott él még az a sztereotípia,
hogy jó és jövedelmező munkahelyeket csak a nagyvárosokban
lehet találni?
– Nemcsak hazánkban, hanem egész Európában komoly
problémát okoz a mezőgazdasággal foglalkozók körében
tapasztalható elöregedés. Nagy szükségünk van a megfelelő
szakmai képzettséggel és gyakorlattal rendelkező fiatal gazdálkodókra.
A Földművelésügyi Minisztérium ezért az eddiginél sokkal ésszerűbb
és hatékonyabb agrárszakképzési rendszer felépítésén
dolgozik. A magyar kormány több intézkedésével próbálja a
fiatalok számára vonzóvá tenni az agráriumot. A fiatal gazda
pályázaton belül például több mint 12 millió forint vissza
nem térítendő támogatást kaphatnak az induló agrárvállalkozók.
A program keretében egy jól kifejtett üzleti és pénzügyi
terven alapuló pályázattal 40 ezer euró igényelhető. A felhívás
célja többek között a vidék népességmegtartó képességének
növelése és a mezőgazdasági tevékenység hosszú távú
megtartása.
Medveczky Attila
|