2017.12.15.
Mit
kezdtek a románok a Trianonban ölükbe hullott műemléki örökséggel
Ki aggódja magát
halálra a Centenárium miatt?” – kérdezi prof. dr. Alexandru
Diaconescu a kolozsvári Babeş–Bolyai Tudományegyetem Történelem
Karának oktatója. Saját maga adja meg a választ, mert
nincsenek sokan, hogy „a vén kutya a hosszú útba döglik
bele, az ostoba a másokért aggódva, az értelmiségiek pedig általában
bonyolult erkölcsi vívódásokba. Csak a politikusok nem halnak
bele soha a szégyenbe, sem az Istenfélésbe!” – ez volt a
helyi NCN tévéadó kedd esti Célkeresztben (În vizor) című műsorának
tanulsága.
Már csak egy év
van a Centenárium megünnepléséig és minden bizonnyal
hamarosan láthatunk majd katonai parádékat, hazafiaskodó beszédekkel
megtűzdelt ünnepélyes ceremóniákat, népi együtteseket és
„művészeti brigádokat”, és főleg sok-sok tűzijátékot.
De azt tudnunk kell, hogy az esemény az elmúlt száz év felülvizsgálatára
is késztet: mi, románok miként irányítottuk Erdélyt ezen idő
alatt.
Virágzó arany-, szén- és vaskitermelést, nagy acélipari
központokat (Vajdahunyad, Resicabánya és Pusztakalán) vettünk
át, megörököltünk egy európai szintű vasúti struktúrát
és versenyképes gördülőanyag-ipart (aradi Astra, szatmárnémeti
Unio, kolozsvári Atelierele), sőt még egy aradi gépkocsigyárat
is, a nyolc évszázados történelmi városok soráról, Erdély
gazdag és változatos mezőgazdaságáról nem is beszélve.
Nem rám tartozik gazdaságpolitikánk értékelése. Engem
a kulturális örökség, a történelmi műemlékek, a régészeti
lelőhelyek és nem utolsó sorban a múzeumok érdekelnek, melyek
közvetlenül tükrözik a múltunkat és meghatározzák az itt,
nálunk, Erdélyben kifejlődött civilizációt.
Komolyan fel kell tennünk magunknak a kérdést: mi lett az
1859-ben alapított Erdélyi Múzeumból? Hol vannak a Mikó Imre
gróf által ránk bízott tárgyak? Hova tűnt Erdély Nemzeti Történelmi
Múzeuma? És a Bánságé, meg a Partiumé? A bukaresti, vagy a
iaşi-i nemzeti múzeumokról ne is beszéljek. Hihetetlen, de már
egyik sem rendelkezik állandó kiállítással, egyik sem látja
már el a rábízott kulturális feladatot!
Mi lett a nagy régészeti lelőhelyekkel, mint a római
Sarmisegethuza, ahol a dévai Régészeti Társaság már 1881-ben
elkezdte az ásatásokat? És a dák Sarmisegethuzával?
Milyen állapotban vannak Erdély kastélyai?
Jules Verne Kolcvára és ugyanannak a Kendeffy-családnak a
malomvízi kastélya; és az őraljaboldogfalvi, mindhárom a Hátszegben
található. Nálunk, a Szamos-völgyben mi lett a csinos kapjoni
Haller-palotából, a szentbenedeki Kornis-kastélyból, vagy a
bonchidai, nemeszsuki, válaszúti nemesi rezidenciákból, vagy a
gyalui kastélyból? Mind egészben voltak 1918-ban, egészben
voltak 1945-ben is. Mit számít, hogy magyarok! „Mindaz, ami a
portámon van, az enyém, és gondoskodnom kell róla, fel kell
nevelnem, táplálnom kell”, mondja a népi bölcsesség. Miként
bántunk ezzel az örökséggel?
E mérleg során nagyon sok kultúrával és örökséggel
kapcsolatos kérdést kell megvizsgálnunk. Van még egy évünk,
össze tudunk még tákolni valamit, vagy „szőnyeg alá söpörjük
a szemetet”? Valószínűleg majd besöpörjük, de nem lehet
majd elrejteni! Bűzleni fog!
A mi kötelességünk, a román és különösen az erdélyi
értelmiségiek kötelessége megvitatni ezeket a kérdéseket. Amúgy
a romániai művelődésügyi minisztériumot éveken keresztül
Kelemen Hunor úr, Hegedüs Csilla asszony és az RMDSZ más képviselői
irányították. Ők majd a saját nemzetük és a saját
lelkiismeretük előtt tartoznak majd felelősséggel. De az erdélyi
megyék műemlékeiért felelős többieknek mi a mondanivalójuk?
Valószínűleg beszédekkel és tűzijátékokkal bombáznak majd
bennünket.
Az első kérdés az erdélyi kastélyok öröksége.
Két példát említek (kényelmességből), a szentbenedeki
Kornis-kastélyt és a kapjoni Haller-palotát, bár a Kolozs
megyei helyzet Maros, Fehér és Hunyad megyére is jellemző.
Mint a viccbeli, akit bezárnak 20 évre egyedül két golyóval
és a végén meglepetésre egyik sincs meg, mi is azt válaszoljuk:
„Nem tudom, az egyik elveszett, a másik elromolhatott.” A
személytelen megfogalmazásból az következik, hogy ő egyáltalán
nem volt érintett az eltűnésükben!
Az internet több mint egy évtizede vádló cikkekkel,
iszonyatos beszámolókkal és e műemlékek megmentésére
vonatkozó kétségbeesett felhívásokkal van tele. Nemcsak a
magyar értelmiségiek háborodtak fel, de a románok is – még
sok Kárpátokon túli is – hevesen tiltakoztak és vitatkoztak
a szóban forgó kastélyok romosodása ellen.
A szentbenedeki
Kornis-kastélyt, melyet „unikornisos kastélyként” is
ismernek, 1573 és 1593 között építették reneszánsz stílusban
és 1600 környékén került a Kornis-család tulajdonába.
Kornis Zsigmond a család legismertebb tagja, akiből Erdély
gubernátora lett. Az 1680–1720 időszakban barokk stílusú
restaurálásokat hajtott végre, amivel az épületegyüttes megnövekedett
és elegánsabb lett. Kornis Zsigmond nagy támogatója volt a művészeteknek,
az épület központi részének felső emeletén lévő szalon
adott helyet az első erdélyi komolyzenei koncerteknek.
Szintén az ő nevéhez kötődik az erdélyi román egyház
egyesülése Rómával, amit a buzgó katolikus Kornis Zsigmond
minden erejével támogatott a kálvinista magyarok többségével
szemben, akik a maguk oldalára igyekeztek állítani a románokat.
A görög-katolikus egyház az, amely aztán újra felfedezte a
románok római eredetét és tanult emberein, az úgynevezett Erdélyi
Iskolán keresztül döntő módon hozzájárult a román nemzet
emancipációjához. A reformátusokkal folyó versengés közepette
került sor a füzesmikolai könnyező ikon csodájára, és
Kornis gróf közvetlenül szerepet vállalt az eseményekben.
Mivel nem tarthatta meg az eredetit, kőmásolatok készítéséről
döntött, melyeket egy magyarázó szöveggel együtt a kapu főhomlokzatára
helyeztetett.
Az egyik domborművet – sajnos – a közelmúltban ellopták,a
másodikat a jobb megőrzés érdekében a dési múzeumba szállították.
A bejáratnál elhelyezett, a Kornis-családot jelképező híres
unikornisok sem úszták meg a tolvajok mohó dühét.
A család másik jelentős tagja Kornis Károly volt, akinek
a XX. század elején egy nem kevesebb, mint 9.000 kötetes könyvtára
volt, köztük nagyon ritka kiadásokkal is, valamint egy természetrajzi
kiállítása, de mind szétszóródott a kommunizmus hatalomra
jutása után. Utóda, Kornis Zsigmond neoklasszicista stílusú
iskolát épített a falunak, amit aztán hivatalosan a helyi közösségnek
adományozott. A forradalom után mégis visszaszolgáltatták és
most lepusztul, a helyi hatóságok magára hagyták, hogy restaurálása
helyett néhány éve egy újabb épületet húzzanak fel.
A „kagylós kastélyként” is ismert kapjoni Haller-kastély
az erdélyi barokk stílus és aztán a rokokó gyöngyszeme
volt. A palotát Haller János építette, valószínűleg egy korábbi
épületre, aki az 1734–1755 időszakban Erdély gubernátora
volt. Kezdetben a kastély barokk stílusú volt, de 1771 előtt
rokokó díszítésekkel egészítették ki, melyek a kolozsvári
Mária-oszlopot is készítő osztrák szobrász, Anton
Schuchbauer munkái. A belső díszítéseket a kolozsvári Veress
Mátyás készítette a XVIII. század végén. Egy tűzvész után
a többszintes barokk tetőzetet 1920 után egyszerűbbre cserélték.
A kastély állapota
1948 után fokozatosan leromlott. Az 1956-os építészeti felmérés
még számos mára eltűnt részletet tartalmaz. Ez maximális
jelentőségű lehet egy jövőbeni restaurálás számára.
A Haller-palota most rendkívül romos állapotban van. A
Kornis-kastéllyal együtt történt 2010-es felvétele a történelmi
műemlékek listájára formális, valós következmények nélküli
aktus volt.
A leszármazottak nem rendelkeznek a restauráláshoz vagy
tatarozáshoz szükséges pénzügyi forrásokkal. A költségek jóval
meghaladják egy új épület költségeit, csak a szaktanulmányok
egy vagyonba kerülnek, megvalósításuk még inkább.
Másrészt a megyei tanács, még ha vissza is vásárolná
a romokat (talán a Tulajdonalapon keresztül), nem rendelkezik
egy hatékony restaurálás szükséges eszközeivel. Csak egy, a
hajdani Történelmi Műemlékek Igazgatóságához hasonló,
jelentős szakértőket összefogni és európai pénzeket lehívni
képes országos szerv tudná megmenteni az ilyen épületeket. A
jelenlegi középkori, megyés rendszerben, melyek forrásai még
a helyi újgazdagokat is alig-alig tudják kielégíteni, nem
lehet igazán hatékony programokat lefolytatni. - írja a
foter.ro.
Szekelyfold.ma
|