2017.12.15.
Adventkezdet Tápióbicskén
Szombaton este
meggyújtottuk az első lila gyertyát a családi adventi koszorún.
Három lila és egy rózsaszín gyertya van rajta, ami fontos,
mert ez már a Jézus-várás ideje, amikor még a színeknek is
jelentősége van. Vasárnap reggel nehezen ébredünk. Megbeszéltük,
hogy a szentmisére mindenképp elmegyünk, hiszen advent van, de
mégis nehéz az ébredés. Valahogy nem ízlik a reggeli kávé
sem, és a szürke, borongós időben nem sok kedvünk van készülődni,
kocsiba ülni, elindulni. Bizony, nem szép, mégis be kell
vallani: sokkal inkább van kötelességtudat ebben, mint őszinte
öröm. Örömet most a meleg ágy okozna, amelybe még mindenki
visszabújna. A gyerekek is, mi is.
De
az Isten iránti tisztelet azért mégiscsak erősebb, odaérünk,
ráadásul gyönyörű a templombelső és szokatlanul sokan is
vannak. Rövidesen kiderül, miért: Robi atya, az olvasóink által
is ismert Utcai Róbert lép be a templomba, amiből megtudjuk,
hogy ismét itt vannak a kedves, csantavéri magyarok. Gyermekek,
fiatalok, akik plébánosuk, Robi atya vezetésével járják az
anyaországot, és élményt, boldogságot, örömet, hitet adnak
mindenfelé, amerre járnak. Hitet abban, hogy vannak még keresztény
szellemiségű fiatalok, hitet abban, hogy a kisebbségi lét sem
kell hogy önfeladást jelentsen.
A szentmisén is
meggyúl az első gyertya az adventi koszorún. Ennek fénye még
nem erős, pislákol csak, ám mégis komoly a jelentősége.
Jelzi, hogy közeleg a Megváltó születése, kezdetét vette a
szent várakozás időszaka. A fény itt és most azonban határozottan
erősebb. A délvidéki magyar fiatalok jelenléte fényt gyújt a
magyar szívekben. Nemcsak jelen vannak, de a fiatalok hoznak egy
kis színi jelenetet, plébánosuk pedig elmesél egy igazán
tanulságos élettörténetet is. Akinek füle van, kihallhatja
belőle Krisztus Urunk legfőbb parancsát: szeresd Uradat,
Istenedet teljes szívedből, teljes lelkedből, teljes elmédből
és minden erődből. És szeresd felebarátodat, mint önmagadat.
A szentmise végén
valamennyi gyermeket megáldja a tápióbicskei káplár, valamint
a csantavéri vendég, Robi atya. Jó látni, milyen hosszú az áldásra
váró gyermekek sora. Már így is gyönyörű lett ez az
adventkezdet, de még hátravan valami nagyon szép. Mindenkit
invitálnak a község főterére, ahol a hagyományos községi
koszorún is meggyújtják az első gyertyát. Amint kilépünk a
templomból, meseszép látvány fogad: hull a hó, fehéredik a táj.
Csodálatos lelki
élménnyel indult az idei advent. Köszönet érte Robi atyának,
a csantavéri magyar fiataloknak, a befogadó tápióbicskeieknek,
de legfőképpen a Jóistennek.
Kovács Attila
|