2017.12.15.
Csurka István: TÉRDRE MAGYAR!
A dolog veszettül
ismerős. 89–90-re, sőt 91–92-re, az elfuserált rendszerváltás
és a médiaháború korszakára emlékeztet bennünket, amikor
Haraszti Miklós és társai, az SZDSZ akkori vezérei, hálózsákkal
jártak az amerikai követségre, hogyha netán hosszúra nyúlik
az árulkodás az antiszemita MDF és népi szárnya ellen, hát a
folyosó egy szegletében is meghúzhassák magukat, ha már
vetett ágy nem jutna mindegyiküknek. Az akkori amerikai nagykövet,
bizonyos Palmer úr annyira vitte a belpolitikánkba való
beavatkozást és az SZDSZ és rajta keresztül az MSZP támogatását,
hogy a diplomáciai testület egyöntetű felháborodása hatására
kénytelen volt kormánya visszahívni. Más, fontos beosztásba
került, ahogy azt régen a kommunista káderek leváltásakor
mondták. Valóban: bankár lett. Aztán persze jöttek mások,
akik álcázottabban és kibővített apparátussal, akár műgyűjtőként,
akár más eszközökkel folytatták a beavatkozást. Ez a
beavatkozás azonban soha nem a széles, csendes, igazi Amerika
beavatkozása volt.
Most,
Magyarország térdre kényszerítésének drámai fordulataiban különösen
nagy jelentősége van ennek az eseményfeltorlasztó manipulációnak.
Amikor a kormány szembesült a nemzetközi büntető-buktató tőke
szándékaival és túlerejével és magára hívta, beismerve
vereségét, az IMF-et, a közvélemény még fel sem ocsúdott és
már jött a leminősítés, és azóta is zuhannak ránk az újabb
intések, fegyelmezések. November 28-án Barroso EU-főember közölte,
hogy Magyarország 2012-ben húsz százalékkal kevesebb EU-forrást
kap, mint kapott még 2011-ben. Vagyis az EU bizottsága nyíltan
felzárkózott tönkretevőinkhez. Nem támogatja a bajba jutott
országot, hanem nehezíti a helyzetét, nyilván az IMF-fel
egyeztetve. De még ugyanezen a napon előkerült egy zavaros elképzelés
a Népszabadságban, majd este az ATV Sajtóklubjában, a négy jól
informált liberálbolsi fejtegetéseiben egy 2012 elején tartandó
előrehozott választásról. Erre, ahogy ők mondják, azért
volna szükség, hogy erősítse meg vagy vesse el a spekulációs
tőke által – nyilvánvalóan a Soros György pénzeiről van
szó – megvert Orbán-kormányt. Erről a tavaszi választásról
mint elkerülhetetlenről beszélnek. Mi van a háttérben? Az IMF
valószínűleg bele fog egyezni abba az ernyőkénti visszatérésbe,
amit a kormány hangoztat, de ezt az előrehozott választást ki
akarja kényszeríteni. Ezzel jön ide. Még megegyezés sincs, de
feltétel már van. Ez az előrehozott választás a kétharmados
többség felszámolását jelenti. A kétharmados többség
2014-ig szóló kormányzást és az új alkotmány 2012. január
elsején való életbe léptetését jelenti. Ha ehhez képest márciusban
előrehozott választást tartanak, az az alkotmány elvetését,
felülírását és egy új IMF–Soros diktálta rendszer életbe
lépését hozza el, akármilyen eredménye lesz is ennek az előrehozott
választásnak. Az IMF még el sem kezdte itt a tárgyalást, ezt
a feltételt már közölte. Nyilvánvalóan Soros Györggyel
egyetértésben. A Népszabadság és az ATV ezt a közlést már
ismeri. Az ATV-t Soros tartja fenn?
Ebbe az előrehozott
választásba a kormánynak nem szabad beleegyeznie, még akkor
sem, ha a vele szembeni aknamunka a szakításig és újabb büntető
intézkedésekig fajul. A szakításnak és minden EU-szabály önkényes
felülírásának, a végső elkülönülésnek amúgy is annyi
jele van már, hogy ezt vállalni kell. Lássa az egész világ, lássa
Európa minden nemzete, hogyan tesznek tönkre egy európai
nemzetet azért, mert új alkotmányt merészelt írni magának és
mert a saját lábára akart állni.
De ezzel a
parlamenti ellenállással, amely iszonyatosan nehéz gazdasági körülmények
és leminősítések között folyik majd, a háborúnak még
nincs vége.
Mert van még
valami, amit a kétharmados országgyűlési többségtől és
személy szerint Orbán Viktortól nem vehetnek el. Nem vehetik el
azt a másfél, kétmilliós tömeget, népet és polgárt, amely
a választási eredményt kiküzdötte, megszenvedte és megünnepelte.
Ez az akkor mozgósított erő most is itt kell álljon mögötte,
ha a körülmények változása következtében nem is éppen
ugyanabban a harckészültségben, mint amilyenben a kétharmados
győzelmet kivívta. Ez a társadalmi erő megvan. Harckészségét
fel lehet támasztani. A veszély most nagyobb. A magyarság léte
most a tét. Ha ez a milliós tömeg most kiáll a kormány és
Orbán mögött, dacolva a kétségtelen anyagi nehézségekkel,
ha újra megszervezi magát, akkor bebizonyítja a világnak, hogy
nemcsak félrevezetett, öntudatlan, ide-oda csapódó Tahrir téri
tömeg létezik, hanem Európában él az ötvenhatos magyar
szellem és létezik egy öntudatos társadalmi erő, amely
nemcsak valami ellen, hanem valamiért, pontosabban a saját függetlenségéért
képes kiállni. Harcba szállni.
Ennek a seregnek
nem tudnak parancsolni. Hozzá sem férnek. Hacsak nem hoznak
megint kommandósokat ellene, mint 2006-ban.
Egy bizonyos: a
harcot nem szabad feladni. Ha feladjuk, a Kertész Ákos-féle gyűlölettel
és magyarellenességgel, megsemmisítő terrorral és minden
maradék vagyonunk, otthonaink és kincseink kisajátításával,
elkobzásával és rettenetes megtorlással kell szembenéznünk.
Konrádék, a berliniek és az ATV-s Soros-féle kemény mag szeme
előtt ugyanaz a bosszúálló szellem fog lebegni, mint lebegett
1945–46-ban. Az Amerikai Magyar Népszava online szerkesztője,
Bartus már el is kezdte a felkészülést erre a bosszúállásra,
azt állítva, hogy Magyarországon most zsidó magyarokkal és
hithű hitközségi emberekkel a kormányban Endrey László-féle
módszeres zsidóüldözés folyik. A magyar zsidóságnak menekülnie
kell az országból. Ennek éppen az ellenkezője az igaz: a
magyar zsidóságnak az az agresszív, elkülönült része, amely
az Ascher Caféban tömörült, és amely teljesen elkülönült a
nemzettől, sértetten és bosszúállásra készen a kormánydöntő
spekulációba és az IMF-be veti minden reményét. Nem az egész
magyar zsidóság, hanem ez az ATV–Soros harcias kisebbség, ez
a hataloméhes, kegyetlen, néhány száz tagú társulat akarja
átvenni a hatalmat és természetesen magával rántani az egész
zsidóságot. Jól látja Bartus, csak éppen fordítva van, mint
mondja.
Ezért kell
megszervezni az ellenállást. Vagy kegyetlen és kíméletlen végtörlesztés
következik, ha hagyjuk. Ez is benne van a Soros-pakliban.
Az, hogy fegyelmi
folyik ellenünk, kétségtelen. A heti írásaimban ezt már
hetek óta tárgyalom. Nem is tudok másra gondolni, latolgatom a
célszerű magatartásokat, a lehetséges ellenállásokat, a
megmenekülés útjait. Forgolódom, fővök saját keserű
levemben. Közben kissé elhűlve tapasztalom, hogy a társadalom
nagy része, s még a nemzeti gondolkodású része is mennyire tájékozatlan
a dolog lényegét illetően. Sokan azt hiszik, hogy ez csupán
egy párt- és kormánypolitika időszakos, esetleg múló veresége.
Vissza kellett szívni az IMF kiutasítását, kicsit meg kellett
alázkodni a visszahívásával, de ez kibírható. (Na bumm, ez
kibírható.) A legtöbb embernek a spekulációs tőke
mozdulatai, fenyegetései sem mondanak sokat, jóformán ezekről
is most hall először. Néhányan talán halványan emlékeznek még
arra, hogy Soros György néhány éve megtámadta az OTP-t, be
akarván dönteni, és bedöntés után megszerezni, de ez az emlék
is halvány már, mert annak idején sem kapott a közvélemény
nyílt tájékoztatást és magyarázó jegyzetekkel ellátott tényfeltárást
az ügyben, mert ez kínos lett volna. Soros rá tudta tolni az ügyet
egyik részlegére, a kapott büntetést a szivarzsebéből
kifizette, és megmaradt spekulációs nagyhatalomnak.
Soros György
kamaszgyerekként, 14 éves korában, a vészkorszak után hagyta
el az országot, személyesen megmenekült, de minden magyarországi
fellépésében értésre adja, hogy személyes megmenekülése
sem tántorítja el a magyarság felelősségének felmutatásától.
Ne legyen módja a magyarságnak még egyszer vészkorszakra
vetemedni, abban közreműködni – bűnös néppé válni. Ez
kristályosan olyan hatalmi politika, amely nem vesz tudomást a
magyarság tényleges szerepéről, Trianonról, 1956-ról,
jelenkori szándékairól, lehetőségeiről és jogot formál a
magyarság mai életébe való diktatórikus beavatkozásra. Soros
tehát, miközben emberbaráti szándékúnak mutatkozik s ajándékot
osztogat, kétségtelenül idegen hatalmat képvisel, hódítóként
van jelen az országban.
Amikor roppantul
meggazdagodva visszatért egykori hazájába, amelyet már nem
tekintett annak, ezt egyáltalán nem így adta elő. (Lásd
Csurka: Dr. Utólag visszaemlékezése) Azt mondta, visszatért,
hogy segítse, anyagilag támogassa a magyar reformkibontakozást,
a nyugatosodást. Létrejött a Soros Alapítvány, amely ösztöndíjakat
adott a citerazenekaroktól a szociológusokig sokaknak, és
nagyhatalom lett az országban. A Soros Alapítvány magyarországi
vezetői az első perctől az utolsóig mind egy körbe tartoztak.
A legutolsó például Halmai Gábor, valószínűen egy, az ötvenhatos
megtorlásban főszerepet játszó III/III-as vezető sarja, maga
is nyíltan internacionalista, és legutóbb a Gyurcsány-féle
moszkovita irányítású Országos Választási Bizottság alelnöke,
aki a jogállam leépítésének szándékával támad minden
nemzeti kezdeményezést. Soros György tehát valóságosan is
ott állt Halmain keresztül a kommunista választási bizottság
mögött, amely – talán emlékszünk – minden erővel meg
akarta akadályozni a vizitdíjas népszavazást, amely aztán a
Fidesz 83 százalékos győzelmét hozta.
Előttem a Soros
Alapítvány és maga Soros már 1991-ben lelepleződött, amikor
mint az akkori kormányzópárt alelnöke felismertem és feltártam
kétes céljait, nemzetellenességét a Kossuth Rádió Vasárnapi
Újságjában. Mondhatni: vesztemre. A Rádió akkori elnöke, aki
paktumos megegyezés alapján került az elnöki székbe, nemzeti
gondolkodású reformkommunistaként, hiszen jelen volt a
Lakiteleki Sátorban, kitiltott a Rádióból és a szerkesztőt,
Győri Bélát is eltávolította később. A szemfelnyitó
meghurcolás vaskos oktatás volt: nem lehetett kétségem Soros
magyarországi befolyásáról, hatalmáról és a félelemről,
amelyet keltett maga körül. Kiderült, nincs magyar célja
itteni jelenlétének, minden mozdulata egy jól körülhatárolható
rész hatalomban tartását, majd hatalomhoz juttatását szolgálja.
Anyagi és politikai támogatásainak java az úgynevezett
demokratikus ellenzék Kis János vezette táborának jutott, őket
utaztatta, kötötte össze az amerikai hivatalossággal, s ez az
erős támogatás vezetett először az Antall-kormány megalkuvásaihoz,
az államadósság elengedésének, a fizetés halasztásának nem
kéréséhez (Surányi György), vagyis az adósságcsapdához,
majd a Horn Gyula-féle koalíciós kormányhoz, vagyis ennek a körnek
a hatalomba juttatásához. Ne tévesszen meg senkit, hogy cégérük
akkor Kuncze volt, pontosan ugyanúgy, mint Hatvani Deutsch
Lajosnak és Kunfi Kornfeld Zsigmondnak gróf Károlyi Mihály
1918-ban.
Ezért lehet és
kell ugyan másokat is feltételezni a forint elleni spekulációs
támadások mögött, de Sorost kihagyni lehetetlen. Neki ez a
szakmája és ez az eredendő célja, együtt természetesen más
idegen erőkkel.
Napjainkban altatás
folyik. A belföldi csatornákon rendre szakértők jelennek meg,
akik sorra bizonygatják, hogy ami történt, az nem rosszindulatú
összeesküvés volt, hanem a tőke, a befektetők önkéntelen,
megszokott játéka, és Magyarország azért esett áldozatul,
mert gyenge. Nincs mit tenni, meg kell szokni az új, alávetett
helyzetet, bele kell simulni a Soros–IMF lapos rendszerébe, és
fel kell hagyni a szabadságharccal. Szabadságharc? Nevetséges,
mondják ők.
A letagadott
spekulációs támadás és a kormány veresége, amely az IMF kényszerű
visszahívásában jelent meg, új helyzetet teremtett a magyar társadalomban.
Ezt még nem tárta fel senki. Pedig ennek messze ható következményei
vannak, és még rosszabbak lesznek, ha feladjuk a szabadságharcot.
A kormány és
apparátusa, a kétharmados többségű országgyűlési frakció
nem adta fel a harcot. Egy kis ellenzéki obstrukciós késleltetés
után sorra hozza meg törvényeit, alakítja költségvetését,
szövi távlatos terveit, mintha mi sem történt volna. Ez a törvényes
hatalom Orbánt körülvevő kemény magja. Majdnem egységes, nem
mutat nagyobb válságjegyeket, állja a harcot. Nemsokára, ha a
második kerületben egyéniben győztes polgármester átveszi
mandátumát és behívják a listás helyre a kiválasztott
embert, egy fővel szaporodik a kétharmados többség, miközben
a többi frakció fogyatkozik, olvad, szétáll. Ez azt üzeni a társadalomnak,
hogy a spekuláns által rámért vereség ellenére, amely akárhol
történt is, mindenképpen valahol idegen térben történt és
egy roppant pénztúlerő műve volt, nem a magyarság akaratából
történt. Azt üzeni, hogy „a kormány a helyén van”. Nem úgy,
mint ötvenhatban, amikor a kijelentés után a jugoszláv követségre
menekült Bibó István kivételével, ahol fogságba ejtették.
Ez a keménység, amely saját törvények megalkotásában is
megjelenik nagyon fontos üzenet a társadalomnak. Következménye
pedig az, hogy a társadalom, ha egyelőre passzívan is, kiállás
és harc vállalása nélkül is a kormány mögött áll. Ebből
a fekvésből még létrejöhet egy aktív tömegmozgalom, amelyre
igencsak szükség lehet az elkövetkező hónapokban, években. A
szabadságharcnak, amelyet a kormány nem adott fel, csak a tömegmozgalom
adhatja meg a tartalmát, az értelmét és az erejét. Orbán
„regimentje” nem fogyhat el. Most új nóta kell, nem kellene
várni, hogy „még egyszer azt üzenje”, menni kell.
Már csak azért
is, mert az ellenség szuperaktív. Egy pillanatra sem tett le arról,
hogy újra birtokába vegye az országot. Ezért itt az ideje,
hogy számba vegyük, kikből is áll most teljesen tényszerűen
az ellenség. Akik letagadják a spekulációs térdre kényszerítést,
az összeesküvést és annak nem elsősorban gazdasági, hanem
politikai célját. Kik ők, hányan vannak és kit képviselnek?
Megdöbbentő és váratlan kép tárul elénk.
Ellenségeink tábora
a parlamenti ellenzék személyi állománya és az egykori
demokratikus ellenzék és a Soros György által támogatott
nemzetközi együttest, az itt egyszer már leírt Ascher Café
legénységét, s mindössze néhány száz főt, ha tartalmaz.
Ebben az együttesben, akár tetszik, akár nem, a politikai egységet
felülírja a majdnem százszázalékos egység, ahogy ezt Soros
szereti. Ide tartoznak először is a berliniek, Konráddal együtt,
ide tartoznak az amerikaiak, az Amerikai Magyar Népszava tábora,
Kertész Ákos fémjelével a homlokukon, ide tartozik a Soros
fenntartotta műhelyekben, azaz az ATV-ben, az Élet és
Irodalomban, a Magyar Narancsban, a 168 órában és sajnos a Heti
válaszban és a Magyar Nemzetben dolgozó újságírók is, a kevés
kivételtől eltekintve. Ehhez társul még néhány tucat ember,
akik amerikai egyetemekre, szervezetekbe, kormányhivatalokba
vannak beültetve és erős befolyással rendelkeznek, informáltak.
Ide számíthatjuk még egyes magyarországi külföldi bankok
vezetőit. Ez az összességét tekintve talán ezer-kétezer
ember alkotja azt a hatalmi központot, amely Soros segítségével
meg akarja ragadni a magyarság fölötti rendelkezést. Ellenszer
velük szemben szinte kizárólag a megnevezés és a számontartás.
A névsorolvasás. Nem szabad megengedni nekik, hogy rejtőzködve
és mint a magyar sors egyik lehetséges és esedékes változatának
megvalósítói lehessenek jelen a színen. Mert ha ez nekik sikerül,
a magyarság éhen fog halni a saját hazájában.
|