vissza a főoldalra

 

 

 2017.02.10. 

Stratégia készül a Kolozs megyei magyar oktatás számára

Az osztályok számának csökkenése leginkább a kolozsvári iskolákat érinti

Szakemberek bevonásával, az egyházak, az RMDSZ és a tanfelügyelők segítségével testületet hoznak létre, amely stratégiát dolgoz ki annak biztosítására, hogy az elkövetkező öt-hat évben minden magyar gyermek anyanyelvű oktatásban részesülhessen Kolozs megyében – hívta fel lapunk figyelmét Csoma Botond, az RMDSZ Kolozs Megyei Szervezetének elnöke, országgyűlési képviselő, aki arról is szólt, hogy kiállnak a kolozsvári magyar nyelvű képzőművészeti szakoktatás mellett.

 Mi az oka annak, hogy megközelítőleg 100 gyerekkel van kevesebb a 4. és a 8. osztályokban Kolozs megyében? Asszimiláció, kivándorlás?

 – Elsősorban a gyermekvállalási kedvvel van gond, és ezek olyan demográfiai folyamatok, melyek régebbről tapasztalhatóak. Igaz, még mindig beszélhetünk kivándorlásról, de Kolozsvárról, Kolozs megyéből ez nem számottevő. Tudtuk már néhány éve, hogy a 2017–2018-as tanévben visszaesés várható. Jövőre viszont növekedéssel számolunk, ez azt jelenti, hogy „csak” 60 gyerekkel tanulnak majd kevesebben az említett osztályokban. Tehát demográfiai hullámról beszélhetünk, s mivel Kolozsváron a 9. osztályból most kettőt meg kell szüntetni az alacsony gyermeklétszám miatt, remélem, a következő tanévben legalább egyet újraindítunk. Volt már erre példa: tavaly nem indult Désen kilencedik osztály, mert nem volt meg a megfelelő gyereklétszám, idén szeptembertől, szerencsére 21 diákkal beindul az osztály.

 Kolozsváron, vagy vidéken jobb a helyzet?

 – A legnagyobb probléma Kolozsváron van, melynek belvárosában öt magyar iskola működik, s ezek nagyon közel vannak egymáshoz. Sajnos a kvótaalapú finanszírozás miatt megindult a verseny a gyerekekért. A mostani állást tekintve vidéken a kisebb létszámú iskolákban is indulnak ötödik osztályok és a zeneiskolában is indul kevesebb létszámmal osztály, hiszen ezekre nincs más alternatíva – erről állapodtunk meg a főtanfelügyelővel. Kolozsváron viszont mind az 5., mind a 9. osztály tekintetében felvetődtek problémák. A tanfelügyelőségen zajló tárgyalás után találkoztunk a magyar iskolák igazgatóival. Azt kértem tőlük, dolgozzanak ki egy kritériumrendszert, mert sem én, sem más szubjektív alapon nem mutathat rá egy iskolára, hogy hol szüntessenek meg osztályokat. A kérésem tehát az volt feléjük: egyezzenek meg egymás között egy kritériumrendszerben, s az alapján javasoljuk közösen, hogy hol legyen osztálycsökkentés. Nem sikerült az intézményvezetőknek megegyezni, ami számomra eléggé keserű tapasztalat volt. Ezért a döntés átkerült a fő-tanfelügyelőség kezébe. Arra a következtetésre jutottam, hogy nem engedheti meg magának a magyar közösség, hogy továbbra is „tűzoltó módszerekkel” dolgozzon. Az elmúlt években pontszerűen, rövid idő alatt kellett dönteni osztályok, gyerekek helyzetéről. Miután megtörténik az idei beiskolázás, és láthatóak a számok – ez hamarosan bekövetkezik –, kezdeményezem egy olyan testület létrehozását, melynek tagjai szociológusok, akik ismerik a demográfiai mutatókat, az iskolák és az egyházak – hiszen felekezeti oktatásról is beszélhetünk – képviselői, a tanfelügyelők, és hogy dolgozzuk ki középtávra, 5-6 évre, Kolozs megyére vonatkoztatva a fenntartható oktatási stratégiát. Így megelőzhető, hogy minden év elején azon kelljen izgulni, hogy melyik iskolában szűnik meg osztály.

 No de az iskolaigazgatók szerint az iskolákat nem lehet egy egységes kritériumnak alávetni. S amint említette, versenyeznek egymással. Nélkülük, hogyan dönthetnek?

 – Nem akarunk nélkülük dönteni, de jó lenne megérteniük, amit elmondtam nekik is, hogy már nem azt a kort éljük, mikor mindenki csak a „saját kerítéséig lát el”. Amennyiben nem alakul ki az intézmények közötti szolidaritás, akkor hosszú távon komoly gondok lesznek az oktatásban nem csak térségükben, hanem Erdély több megyéjében is. Ha az igazgatók nem tudnak együttműködni, akkor átadják a hatóságok kezébe a döntést.

 Tárkányi Erika, a Romániai Magyar Pedagógusok Szövetségének Kolozs megyei elnöke olyan törvénymódosítást javasol, amely a pozitív diszkrimináció elvén a kisebbségi osztályok létszámát alacsonyabb küszöbértékben határozná meg. Támogatja az RMDSZ ezt a javaslatot?

 – Természetesen támogatjuk a javaslatot, viszont azt el kell fogadtatni a többi párttal is. Az RMDSZ a törvényhozásban 6%-os frakcióval rendelkezik, ezért a törvénymódosításhoz politikai szövetségeseket kell keresnie. Jelenleg is létezik a pozitív diszkrimináció elve, de nem etnikai, hanem területi alapú. A kisebb településekre vonatkozik. Ezért is van gond a nagyvárosokban, és leginkább Kolozsváron.

 Maradjunk az oktatásnál: ötven kolozsvári magyar civil szervezet fogalmazott meg közös állásfoglalást az Apáczai Csere János Elméleti Gimnázium művészeti tagozatának védelmében a Kincses Kolozsvár Egyesület kezdeményezésére. Mi erről pártjuk álláspontja?

 – Az RMDSZ is kiáll a kolozsvári magyar nyelvű képzőművészeti szakoktatás mellett, amely szerintünk a legmagasabb színvonalon biztosítja a gyermekek alkotó és önkifejező képességeinek fejlesztését. Mivel ez egy civil kezdeményezés, ezért nem írtuk alá az állásfoglalást. Eddig mindent megtettünk a magunk részéről, de sajnos sikertelenül. A képzőművészeti ötödik osztályt tavaly tanév közben szüntették meg, mivel a szaktárca nem adott írásbeli engedélyt működtetésére a szóbeli ígéret ellenére. A romániai diszkrimináció ellenes tanácshoz fordultak a szülők – jogászként segítettem a beadvány megfogalmazásában –, mert kiderült, hogy a román művészeti iskolákban viszont 16-os létszámmal jóváhagytak két ötödik osztályt. Tehát ez az RMDSZ szerint is nyílt diszkrimináció a magyar gyerekkel szemben.

 

Medveczky Attila