2017.02.24.
Csorja Gergely: Miért nincs ellenzék?
Schiffer András,
az LMP-n kívüli LMP vezető, vagy pontosabban maga az LMP
manifesztálódása, lényege, magja hosszas elmélkedést
jelentetett meg arról, hogy amíg a Bitó-szalon jóváhagyásával
kerülnek ki az ellenzék jelöltjei minden fontosabb posztra,
addig az ellenzéknek nincs semmi esélye a Fidesszel szemben.
Schiffernek igaza van. Ha valaki nem tudná, mi az a Bitó-szalon,
és érdeklődve valamiféle titkos társaságot sejt, akkor el
kell szomorítanom: Bitó László estjei egyáltalán nem érdekesek.
A Bitó-szalonnak nevezett találkozókon a teljesen amortizálódott,
élemedett korú liberális értelmiség néhány tagja jelenik
meg, valamint néhány unatkozó és elborzadó fiatal liberális
értelmiségi. A Bitó Lászlónál tartott találkozók akkor
lettek érdekesek, amikor André Goodfriend amerikai ügyvivő kényszeredett
mosollyal bájos felesége oldalán végigszenvedett egy-egy estét
ebben a társaságban pár évvel ezelőtt. Goodfriend a hivatásos
forradalomszervezők gyakorlott tekintetével mérte fel az estéken
megjelenőket és megállapította, hogy ezekkel lehetetlen Orbánt
megdönteni.
Nagy kő esett le
a szívéről, hogy többet nem kell hallgatni a szörnyű angolsággal
ágáló mámikat és tátikat, és még este megírta a jelentését,
hogy egyrészt nem kell visszaadni Belléknek a hatmilliót, jöhet
Colleen Budapestre bájologni, másrészt az ő küldetése itt véget
ért.
A mai balos ellenzéket
a Bitó László estjein részt vevő politikai félaktorok jól
jellemzik. Elhasználódott, kiégett, hiteltelen emberek. Majtényi
László mint köztársaságielnök-jelölt tökéletesen
kompatibilis ezzel a társasággal.
Az ellenzék másik
végén az orosz pénzből felépített, most pedig Simicska Lajos
pénzén továbbfejlesztett Jobbikban, talán még ennél is
nagyobb a baj. A kedves megrendelő kérésének megfelelően a
Jobbikot átépítik. Egy üres falovat készítenek, amiben majd
becsempésznék a jobboldali szavazók lelkébe a hadat. Csak azt
nem tudni, hogy kit, mert a had néhány utcai mondat kíséretében
éppen köpködi az átalakítókat.
Az ellenzék ilyen
mérvű alkalmatlanságát azzal a minden logikát meghazudtoló tétellel
igyekszik magyarázni az álértelmiség, hogy erről tulajdonképpen
Orbán tehet, mert… Mert csak. Mert túl jól politizál, vagy
valami ilyesmi.
Az érdemi ellenzék
hiánya több szempontból is káros. Az első szempont, hogy nem
jelenik meg hiteles alternatíva. Annak ugyanis rendszerjavító
jelentősége lehet, hogy megjelennek más elképzelések bizonyos
társadalmi problémákról. Ilyenekkel ma nem találkozunk, csak
azzal, hogy vagy minden rossz, amit a kormány csinál, vagy ami
nem rossz, az meg lehetne jobb.
A másik, talán
az elsőnél fontosabb nehézség, hogy hiteles ellenzék híján,
a kormánypártokon, sőt magán a kormányzaton belül jelennek
meg az értékellentétek, ott zajlanak le az ezekről folyó viták,
ott jelennek meg a hagyományosan parlamenti érdekellentétek. Ez
talán kissé meglepő módon éppen a kormányzati munkát nehezíti
meg, hatékonyságát csökkenti.
Mert nem az történik,
hogy az ellenzékkel folytatott vitában, ahol az ellenzék
hiteles emberei, hiteles véleményükkel ütköznek a kormánypárti
elképzelésekkel és ebből az érvényes vitából kikerülő végső,
kiérlelődött álláspontot tudja magáénak a kormányzat,
hanem ezek a viták egyéb hiteles, sokféle álláspontot, érdeket
képviselő és megfelelő támogatottságú fórum híján
tulajdonképpen a kormányzaton belül zajlanak le.
Akárhogy is:
hiteles ellenzéknek ma a csírája sem látható, ezért célszerű
hozzászokni, hogy tulajdonképpen a kormánypárt a maga ellenzéke
is. Ilyen körülmények között, az esetlegesen kialakuló érdekellentéteket,
a közvéleménybe is kiszűrődő vitákat egészen más szemmel
láthatjuk. Ezek természetes jelenségei a mai politikai felállásnak,
melynek fő jellemzője nem a Fidesz teljes pályás letámadása,
sokkal inkább az ellenzék impotenciája.
A képen: A Bitó-szalon
tagjai Farkasházy happeningjén – Konrád György, Bitó László
és Nagy Bandó András, illetve Heller Ágnes és Lendvai Pál
|