2017.01.13.
Csurka István:
Lámpás
A liberalizmus
is felvilágosítással, magával a Felvilágosodással (Aufklerung)
kezdődött. Az első megtévesztés az, hogy a mai liberalizmus
– az eszmék, de valójában csak a tőke szabad áramlása –
még mindig ugyanaz, ami egykoron volt, s ami a történelem egyik
fejezete. Ez nem igaz. A mai liberalizmus a pénz hatalmának
ideológiája. Ha kell, egy kasztrendszer kiszolgálója,
megcsontosodott és ha szükséglete úgy kívánja, diktatúrát
is alkalmazó, háborúkkal terhes rendszere. A liberalizmus,
amely nemzeteket teremtett, ma nemzetközi és minden nemzeti-népi
összetartozás szétoldására játszik, mert a globális tőke
érdekei így kívánják. A liberalizmus szekularizációt, az állam
és az egyház szétválasztását hirdeti, de valójában keresztényellenes.
Célja a hit nélküli tömeg, a minden magasabbrendűségtől és
istenitől megfosztottan élő, csak bambán fogyasztó ember.
A
2002-ben választási csalásokkal, hazugságokkal hatalomra került,
majd 2006-ban még nagyobb hazugságokkal és fondorlatos csalásokkal
uralmát folytatni képes balliberális rendszer kétségtelenül
a fáradt, fogyatkozó, önmagát is emésztő nemzet végső leigázását,
vagyonának maradékától, kultúrájának alapelemeitől való
megfosztását, a magyarság felszámolását tűzte ki céljául.
Ez a kormányzat idegen megbízást teljesít. Ahogyan ezt itt már
elmondtuk és számtalan tény felsorakoztatásával bizonyítottuk,
csonka hazánkat idegen népek lerakatává, Európai Unión belüli
menedékházává és a magyar népet alantas munkát végző
kiszolgálóivá akarja tenni. Kell a termőképes, egyedülállóan
változatos földünk, kellenek élővízben gazdag természetvédelmi
területeink, kellenek városaink, kell a végtelen és természetellenes
türelmességünk, kell a fővárosunk és kell az a békés,
nyugodt élet, amely még mindig osztályrésze lehet valakinek,
akinek van rá pénze. Itt jó élni, de sajnos nem a magyarnak.
Ezt
a kérdést csak minden gyűlölködés, elvakító indulat nélkül,
a maga valójában szabad szemlélni, és az ellene való fellépést,
a cselekvést, az ellenállás módját is így kell megválasztani.
A vak indulatoktól való öntávoltartás, a történelem ezen
folyamatának tárgyilagos szemlélete azonban egyet nem
jelenthet: az ellenállásról való lemondást. Már nincs választásunk,
ma már csak az ellenállás tart meg bennünket. Végre észre
kell vennie a magyarságnak, hogy az ellenállásról való
lemondatás az ellenfél – vagy ellenség – legfontosabb harci
eszköze. Nekünk nem lehet, nem szabad, nem törvényes ellenállni,
sőt ellenállásról még csak beszélni is, mert demokrácia van
– mondják a hatalombirtokosok. A lebeszélés, a kiábrándítás,
a reménytelenség, a kishitűség terjesztése a leghatásosabb
fegyverük. A félrevezetés és a hazudozás minden eszközét
alkalmazzák, hogy az ellenállásról lebeszéljék a nemzet
legjobb erőit. Végre észre kell vennie a magyar értelmiségnek,
hogy ha tűr, ha meghajol, félreáll, segédkezik a népirtásban.
Csírájában, gondolatban elfojtani mindent, ami megvédhet egy
nemzeti közösséget, ami felvilágosít, ami feltárja magát a
folyamatot – ez a módszer alkalmaztatik itt majd egy évszázad
óta. Ha a nép nem veszi észre a nemzetgyilkos kisajátításokat,
a kultúra tönkretételét, a középrész elszegényítésének
okát és célját, akkor eleve képtelen minden ellenszegülésre.
Mindig csak a történet lényegét nem észrevenni – ez a
nemzeti önsorsrontás és a sokszor gyáva önfeladás.
Az ellenállás
nem maradhat meg pártkeretek közt, az egész rendszerrel szemben
kell felállni, mert a nehézségek nem egy természeti csapássorozat
végzetszerűségével borultak a nemzetre. A nehézségeket egy
évtizedek óta folyó rabló, kiárusító, eladósító politika
okozta, amelyért a haszonélvező, gyarmati burzsoázia a felelős.
Az sem igaz, hogy 2007 nehézségei mindenkire ráborulnak. Csak a
népre borulnak rá és a középrétegre, a vékony gyarmati
burzsoáziára és a megszállókra egyáltalán nem.
A kiárusítás és
a tönkretétel politikája ma is folyik. A Magyar Írók Szövetségének
fennmaradására, miután a balliberális politikát támogató írókat
kiszippantották belőle, a kormánynak egy fillérje sincs
jelenleg, a balatonaligai volt pártüdülőt, az ország egyik
legcsodálatosabb vízparti telkét viszont privatizálta egy
idegen gazdag cég. A rendszernek tehát most is vannak kárvallottjai
és haszonélvezői. A haszonélvezőkhöz és a privatizátorokhoz
alázatos kérést intézni, hogy jótékonykodásukkal segítsenek
a szegényeken, most meglehetősen felesleges.
Ezeket a kérdéseket
tavaly karácsonyi írásomban már felvetettem és lehetőségeim
szerint végiggondoltam. Arra a megállapításra jutottam, hogy a
nép felvilágosítása nélkül, a népi bázis megteremtése nélkül
az ellenállás nem lehetséges. Mindenekelőtt a tömeget kell
kiragadni a hazug liberális médiumok karmaiból. Az ellenállásnak
nemzeti felvilágosítással kell megkezdődnie. Mindenkit meg
kell tanítani látni és hallani, mindenkinek a kezébe kell adni
a kritika képességét, természetesen az ellenünk, a felvilágosítók
iránti kritika képességét is beleértve. Lámpást kell gyújtani
a sötétségben és a lámpahordozókat ki kell képezni. Világosan
kell látni, hogy rendszerváltozás, felszabadulás, s végső
soron magyar megmaradás csak a tömeg erejével, tettrekészségével,
karjával és öklével lehetséges. Forradalmat megvívni csak az
egy célra mozduló tömeg képes, amely a felvilágosító munka
következtében öntudatos néppé vált.
Itt azonban még
nem tartunk, ettől még igencsak messzire vagyunk. Egyelőre a
felvilágosítás munkájának elkezdése az egyetlen lehetőségünk.
A felvilágosítás műveletében is sok veszély rejlik azonban.
Vannak alapkérdések, amelyeket a hozzáfogás előtt tisztába
kell tenni, rendbe kell tenni a fejünkben. Ha a felvilágosítás
nem teljesen szilárd, saját, nemzeti alapon történik, ha nem
veti el azokat a kliséket, a gondolkozásba mélyen benyomott
liberális értékeket, a félrevezetéseket, a „haladás” és
a „modernitás” csábtanait, ha kétsége van saját nemzeti küldetésében,
annak megtartó érvényességében, azaz, ha nem elszántan és
minden tekintetben elsősorban magyar, akkor a hatalom, a neoliberális
beépülés, amely egy genetikailag kódolt hatalommegtartási módszer,
zavarossá teszi a felvilágosító mozgalmat. Eltompítja a lámpások
fényét.
A liberalizmus is
felvilágosítással, magával a Felvilágosodással (Aufklerung)
kezdődött. Az első megtévesztés az, hogy a mai liberalizmus
– az eszmék, de valójában csak a tőke szabad áramlása –
még mindig ugyanaz, ami egykoron volt, s ami a történelem egyik
fejezete. Ez nem igaz. A mai liberalizmus a pénz hatalmának
ideológiája. Ha kell, egy kasztrendszer kiszolgálója,
megcsontosodott és ha szükséglete úgy kívánja, diktatúrát
is alkalmazó, háborúkkal terhes rendszere. A liberalizmus,
amely nemzeteket teremtett, ma nemzetközi és minden nemzeti-népi
összetartozás szétoldására játszik, mert a globális tőke
érdekei így kívánják. A liberalizmus szekularizációt, az állam
és az egyház szétválasztását hirdeti, de valójában keresztényellenes.
Célja a hit nélküli tömeg, a minden magasabbrendűségtől és
istenitől megfosztottan élő, csak bambán fogyasztó ember.
A Lámpás Ember
ezekben a kérdésekben nem köthet kompromisszumot. Leghelyesebb
azonban, ha a Lámpás-tanfolyamok a magyar kompromisszumok átvilágításával
kezdődnek. Itt most nincs sem idő, sem tér történelmi
fejtegetésekre, a 19. századi kiegyezés egyenlegének megvonására,
avagy a Kádár-rendszerrel kötött kompromisszum máig ható gyászos
következményeinek a taglalásra, annyit azonban megállapíthatunk,
hogy a magyarság még soha nem nyert történelmi méretekben a
kompromisszumain. A megalkuvásain pedig egyáltalán nem, még rövid
távon sem. Azt azonban feltétlenül meg kell tárgyalni, mert az
most aktuális, hogy miért áll elő a mai liberalizmus, a kormány
az egyedül üdvözítő kompromisszummal. Most a nagy médiumok,
az összes lehető csatorna, a „gojfront” a mielőbbi összefogást,
megbékélést ajánlja. A Lámpás Embernek tudnia kell, hogy mi
ez. Ez a sírgödör, amit kompromisszum címén ásatnak a
magyarsággal. Most, amikor a magyarságnak már semmije sincs,
mert mindent elraboltak tőle, a rabló liberális hatalom viszont
belsőleg és világméretekben is gyengül és fél az összeomlástól,
a kompromisszum legfeljebb csak fegyverszünet. A magyar nép, ha
most kiegyezik, szentesít minden eddigi rablást, beletörődik,
és kap ugyan néhány ideiglenes engedményt, de végül is elvérzik.
A kompromisszum most nekik kell, mert félnek.
A közhiedelem azt
tartja, hogy a tavaszi éhséglázadástól félnek, amely a
megszorító intézkedéseik nyomán törhet ki. Éhséglázadás
azonban nem lesz, és jobb is, ha nem következik be, mert semmi
haszna nem volna. Ők ezt már tudják, és már meg is tartották
a leverési gyakorlatokat, meg is rendelték az új viperákat.
Nem, ők csak a szervezett, előkészített, tudatos magyar ellenállástól
félnek, a nép nagy ráébredésétől. Egy éhséglázadás soha
nem tudja kicsavarni a hatalmat a kezükből, mert nincs
programja. Ezért inkább mellette beszélnek, mintsem ellene.
Felcsiholják a várakozást egy nagyméretű tavaszi újrakezdés,
egy forradalom iránt, aztán amikor majd nem következik be, mert
nincsen is még, aki komolyan akarná, még szemtelenebbek
lesznek. Most egyszerre folyik a kompromisszumistenítés és a
forradalmi várakozások felcsiholása. Mert ők mindig két vasat
tartanak a tűzben. Ezért aztán a komoly erőknek tudatosan fel
kell készülniük egy akármilyen és akármikori forrongásra,
de sokkal jobb, ha a felvilágosítással és a nemzeti szolidaritással
törődnek. A rendszerváltoztató, rendcsináló mozgalomnak
akkor kell elkezdődnie, amikor mi akarjuk, amikor minden erő készen
áll. Ha odább lesz, hát odább lesz. Ez nem pártügy. Nem
lehet egyéni érvényesülésekhez, egy jobboldalinak látszó,
de valójában kompromisszumos kormány megrendeléseihez, állásajánlataihoz
kötni. Ha azonban a Lámpás Ember is kompromisszumot köt, akkor
soha nem lesz változás. A kompromisszumajánlatuk most
lefegyverzés. A magyarságnak pedig éppenséggel fel kell
fegyverkeznie.
Állapítsuk meg
tehát összegzésül, hogy ennek a néhány évnyitó hónapnak két
nagy veszélye van. Az egyik a csodavárás, hogy majd magától
felkel a nép, mert nem tűrhet tovább, a másik pedig a
fegyverszüneti ajánlat, a kompromisszumkínálás elfogadása.
Mindkettőben benne van az, amit karácsonyi írásomban áthárításnak
neveztem. Fejezzük be az áthárítást. Ez a legközvetlenebb
teendő. Ha mi magunk, a lámpásnak jelentkezők megértettük,
értessük meg mindenkivel, hogy mi a valódi célja az életünk
megnehezítésének, az árdrágításoknak és a jövedelemcsökkentéseknek.
A magyarság tönkretétele. Mondjuk ki nyíltan, hogy a
konvergenciaprogram is népirtás. Kegyetlen, nemzetközi népirtás,
helyfoglalás, egy kiürítési parancs. Ellenünk való
nemzetpolitika. Ha most abbahagyjuk az ellenállást és
kompromisszumot kötünk, szentesítjük ezt a nemzetpolitikát.
A felvilágosítást
tehát azonnal el kell kezdeni. Ne a pártokkal törődjünk,
hanem a rendszerrel. Ellenállásunk a rendszerrel szemben nyilvánuljon
meg. Mindennap, minden héten, minden évszakban tegyünk valamit.
A liberálisok leleplezése legyen folyamatos. Az ellenállás: állandó
cselekvés. Csak aki cselekszik, az él.
(2007)
|