2017.01.13.
Orbán kikezdte az 1945 utáni politikai
rendszer megszokott kereteit
Jól tette, mert
ennek a rendszernek a magyarság a kárvallottja lett, haszonélvezői
pedig kizárólag Sorosékhoz voltak köthetők. A korábbi haszonélvezőkhöz
és a tocsikolásban kiteljesedő pártállami privatizátorokhoz
és külföldi támogatóikhoz alázatos kérést intézni, lássuk
be, kontraproduktív cselekedet lett volna Orbán részéről. A
2010-ben, majd 2014-ben is 2/3-dal megválasztott nemzeti kormány
feje nem is választotta ezt a megoldást, mert a magyar nép sem
akart kompromisszumot kötni, nem azért adta a jelentős, Európában
példa nélküli felhatalmazást a nemzeti kormánynak, hogy az a
rabló liberális hatalommal kiegyezzen, sőt azt kívánta, kívánja,
hogy a rablott holmit vegyék vissza tőlük. A magyar nép elszámolást
követel mind a mai napig, noha sejti, hogy annak végrehajtása
ellen a nemzetközi erők mindent bevetnének.
Elszámolás nélkül
pedig bajos a kiegyezés.
Mi nem bocsátkozunk
most történelmi fejtegetésekbe, nem teszünk kísérletet a 19.
századi kiegyezés egyenlegének megvonására, avagy a Kádár-rendszerrel
kötött kompromisszum máig ható gyászos következményeinek a
taglalásra, fontosnak tartjuk azonban, hogy Csurka István megállapítását
idézzük, amennyiben is a magyarság még soha nem nyert történelmi
méretekben a kompromisszumain. A megalkuvásain pedig egyáltalán
nem, még rövid távon sem. Minálunk nem maradtak fenn maradéktalanul
jó emlékek a kiegyezésekről. Mindezt most azért említjük,
mert meglepődve olvastuk a riherongy sajtó egyik internetes
oldalán, hogy „Áder ünnepelné a kiegyezést, Orbán nem
egyezne ki soha senkivel, Orbán a lázadás évének jósolja
2017-et, Áder afféle 21. századi Deák Ferencként mindenkivel
szeretne kiegyezni”. Most, amikor a rabló liberális világhatalom
belsőleg és világméretekben is gyengül, szinte tántorog, éppen
most miért akarna bárki is kiegyezni velük? Nem éppen ők
azok, akiknek félniük kell a teljes összeomlástól?
Csak kell legyen a dologban valami, ha már a vérliberális
Tölgyessy is szeretett eszmerendszerének totális bukásán búsong.
Állításai:
– A közéletet
az ötvenes évek eleje óta irányító pártok problémamegoldó
képességébe vetett hit általánosan megbomlott;
– az emberek évtizedes
gondjait illetően a régi elitek érzéketlennek bizonyultak;
– a tömeges
migráció és a terrorizmus végképp alkalmatlannak mutatta a
hagyományos európai vezetők jelentékeny hányadát;
– ez alól
Lengyelország és hazánk kivétel;
– az Orbán
vezette Magyarország bizonyult az egyik olyan államnak, ahol először
mutatkozott meg az új trend.
A riherongy sajtó
nem olvassa már saját orgánumait sem?
Cz.
|