|
 2017.01.20.
Zsigmond Barna Pál főkonzul: nagyszerű
feladat volt, nagyszerű pillanatban
Zsigmond Barna Pál,
Magyarország csíkszeredai főkonzulja hatéves mandátumának
lejártával búcsúzik munkatársaitól, ügyfeleitől, székelyföldi
barátaitól. Ebből az alkalomból összegezte a konzulátus élén
eltöltött időszakban szerzett élményeit a Sarány István által
készített, a Hargita Népében megjelent interjúban.
– Szolgálata hat éve alatt melyek voltak
Magyarország Csíkszeredai Főkonzulátusa tevékenységében a
prioritások?
– A csíkszeredai
főkonzulátus legfontosabb feladata a honosítási tevékenység,
ez a legnagyobb állampolgársági forgalmat bonyolító külképviselet.
2011. január elsejétől kezdődött el az egyszerűsített honosítás
külképviseleti alkalmazása, és Székelyföldön nagyon sokan
éltek ezzel a lehetőséggel. Felemelő volt részt venni ebben a
folyamatban, örömmel töltött el, hogy nagyon sok magyar ember
élt ezzel a lehetőséggel. Számtalan felemelő élményben volt
részünk ezzel kapcsolatban, nekem is, kollégáimnak is az elmúlt
hat év során. Különösen megható volt, amikor olyan idős
honfitársaink jelentkeztek, akik harmadszor lettek magyar állampolgárok,
vagy amikor egy-egy település közössége, egyesületek
egyszerre nyújtották be állampolgársági kérelmüket, amikor
családok, közösségek jöttek együtt állampolgársági esküt
tenni. Nagyon emlékezetes és megható volt számomra az, amikor
a szentegyházi hagyományőrző huszárok huszáregyenruhában
tettek ünnepélyes állampolgársági esküt a főkonzulátuson
Hende Csaba akkori honvédelmi miniszter és Szőcs Géza akkori
kulturális államtitkár jelenlétében. Szívesen emlékszem
arra is, amikor a marosszentgyörgyi közösség Baricz atya vezetésével
egy kis kultúrműsorral lepte meg a konzulátus munkatársait,
szintén az eskütétel alkalmával. Sok csángó honfitársunk jött
el, az is megható volt, hogy számukra is nagyon fontos élni
ezzel a lehetőséggel az. És hosszan sorolhatnám tovább a példákat,
hiszen sokak számára egyfajta elégtétel, hogy magyar állampolgárok
lehettek. Többen azt írták a vendégkönyvünkbe, örvendenek,
hogy ezt megérhették, és bárcsak édesapjuk vagy nagyapjuk is
megérhette volna.
– A főkonzulátus tevékenyen részt vett a magyarországi
parlamenti választások lebonyolításában is, hiszen a 2011 után
honosítottak is szavazhattak.
– Felemelő
volt, amikor az Erdélyben élő magyar állampolgárok 104 év után
először vehettek részt a magyarországi parlamenti választásokon
2014-ben. Örömteli, hogy ilyen sokan érezték fontosnak a
magyar közügyek alakításába való beleszólást, és fontos,
hogy határon túli honfitársaink is részt vesznek a magyarországi
közállapotok alakításában. Nagy jelentősége volt a 2016-os
népszavazásnak is. Ez volt az első népszavazás, amelyen a határon
túli magyar állampolgárok is részt vehettek, és részt is
vettek több mint 50 százalékban. Ez is jelzi, hogy a határon túli
magyarok mennyire fontosnak tartják mindazt, ami Magyarországon
történik.
– Az Ön vezetése alatt a konzulátus tevékenyen
bekapcsolódott Csíkszereda és egész Székelyföld kulturális-
és sportéletébe. Miért tartja fontosnak, hogy rendezvények
szervezésével, támogatásával folyamatosan jelen legyenek a közösség
életében? Melyek azok az ilyen jellegű események, amelyeket a
legfontosabbaknak tart az elmúlt évekből?
– Fontosnak
tartom a jelenlétet, hiszen egyrészt a főkonzulátus megjelent
mint intézmény a város életében, és polgárjogot nyert,
beleillik a városban működő intézmények sorába. Nagyon sok
pozitív visszajelzést és sok megerősítést kaptunk, hogy a
tevékenységünk fontos. Igyekeztünk eljutni azokra a rendezvényre,
ahova hívtak bennünket, fontosnak éreztük, hogy ott legyünk,
persze, mindenhova azért nem tudtunk elérni. Mi is kezdeményeztünk
több eseményt, akár szervezőként, akár társszervezőként,
akár támogatóként próbáltunk a meglévő kulturális intézmények
tevékenységébe bekapcsolódni, azokkal összhangban szervezni
eseményeket. Nagyon szerteágazó volt a tevékenységünk,
igyekeztünk a különféle kulturális, oktatási, tudományos ágazatokban
magunknak helyet találni, a szerintünk közérdeklődésre számot
tartó vagy a város polgárai számára fontos eseményeken jelen
lenni. Kiemelném a Lázár-ház eskütermében rendszeren megvalósuló
könyvbemutatókat, sokan szerették a rendszeres képzőművészeti
kiállításokat szintén a Lázár-házban, de azokat az eseményeket
is, amelyeket együttműködve akár a polgármesteri hivatallal,
akár más intézményekkel, más helyszíneken tartottunk.
Fontosak a gazdasági kezdeményezéseink, az együttműködés a
pedagógusszövetséggel és a Sapientiával, a magyar kormány által
támogatott egyetemmel, a város életében fontos szerepet betöltő
két intézménnyel. A tevékenységek során együttműködtünk
és erőnkhöz mérten igyekeztünk támogatni a nagycsaládosok
egyesületét, a Dévai Szent Ferenc Alapítvány intézményrendszerét,
illetve a Csibész Alapítványt.
– A főkonzulátus a sportéletbe is bekapcsolódott, és
az együttműködésnek köszönhetően új intézmények jöttek
létre, amelyek a fiatal sportolók szülőföldön való tanulását
és előrehaladását szolgálják.
– Teljesen új
irány volt a konzulátus tevékenységében a sport. Igyekeztünk
részt venni a város sportéletében, a Konzul-kupa sorozatunk több
sportágban is működik. Amit azonban kiemelnék, hogy külképviseletünk
is szorgalmazója volt két nagyon fontos megvalósításnak: a
futball akadémiának és a hoki akadémiának. A külképviseleten
írták alá az FK Csíkszereda és a Puskás Akadémia közötti
megállapodást, azóta megépült a magyar kormány támogatásával
egy gyönyörű bennlakás, ami nemcsak a futballistáknak nyújt
szálláslehetőséget, hanem a Márton Áron Gimnázium tanulói
számára is. Az elmúlt félévben indult el a magyar kormány által
szintén támogatott hoki akadémia projekt, egy hosszú előkészítő
munka eredményeként, amelybe én is aktívan bekapcsolódtam.
Remélhetőleg ez a székelyföldi jégkorong megerősödését
fogja szolgálni.
– Milyen volt a viszonya az erdélyi magyar politikummal?
– A magyar kormány
és én személy szerint is azon voltam, hogy minden demokratikus
párttal, civil szervezettel, különféle egyéb szervezetekkel,
a politikai élet résztvevőivel korrekt kapcsolatot alakítsunk
ki. Fontos dolog, hogy a honosításban nagyon fontos szerepet játszott
mind a három magyar párt, az egyházak és sok civil szervezet,
itt Székelyföldön a honosítás igazi nemzeti üggyé tudott válni.
Ezúton is köszönöm mindhárom politikai párt és a résztvevő
civil szervezetek segítő közreműködését ebben a
folyamatban.
– Hogyan értékeli a 2016-os romániai parlamenti választások
eredményeit?
– Nagyon fontos
volt minden magyar számára, hogy az erdélyi magyarság nagy számban
vegyen részt a 2016-os parlamenti választásokon. Ezúton is
elismerés illeti a közösséget, hogy ilyen sokan mentek el
szavazni, minden magyar ember számára sokat jelent az RMDSZ
sikere, és nagy várakozással tekintünk a következő négy évre.
Nagyon fontos számunkra, hogy erős parlamenti képviselete
legyen az erdélyi magyarságnak, hiszen, ha az RMDSZ-nek megfelelő
súlya van a bukaresti parlamentben, akkor hatékonyan tudja képviselni
a magyar ügyeket, és hatékonyan tud reményeink szerint
szerepet vállalni abban is, hogy a román– magyar kapcsolatok
fejlődjenek, és jó irányba induljanak el.
– Mennyire befolyásolta emberi és munkakapcsolatait az,
hogy Marosvásárhelyen született és nőtt fel?
– Én mindig azt
képviseltem, hogy a Kárpát-medencében mi otthon vagyunk.
Amikor Magyarországon vagyok, akkor is azt mondom, ha valaki
szegedi, kolozsvári vagy szabadkai, az ugyanolyan magyar ember,
és ha magyarnak érzi, vallja magát, akkor nincs különbség
ezen emberek között. Illetve ha van különbség, akkor nem azért,
mert szegedi, kolozsvári vagy szabadkai, hanem mert más-más
emberek vagyunk. De egységes nemzet a magyar itt a Kárpát-medencében,
és szerte a világon. Bár az is igaz, hogy sok esetben az itteni
emberek talán inkább maguk közé valónak tekintettek azáltal,
hogy ismerem jól az erdélyi valóságot, ugyanazok a gyerekkori
élmények jelentek meg nekem is, mint nekik. Tehát jobban összekötött
bennünket egy-két történet, vagy jobban meg tudtam érteni,
miről szól egy-egy történet azáltal, hogy én is itt, Erdélyben
eszméltem és döbbentem rá, hogy ki is vagyok. Akár a pálinkával
kínáltak, vagy nagy hideget kellett elviselni egy rendezvényen,
akkor megnyugtatóan legyintettek: te biztos bírod a pálinkát
és a hideget, mert idevalósi vagy.
– Volt-e kellemetlen élménye főkonzulként, amelyről
szívesen lemondott volna?
– Mindig nehezen
viseli az ember, ha a magyar közösséget bántják. Szomorú
volt látni az elmúlt időszakban a magyar közösségi szimbólumok,
a magyar nyelvhasználat ellen indított támadásokat. Mindig értetlenséggel
fogadtam azt, hogy miért nem lehet használni a román jogszabályoknak
megfelelően a magyar nyelvet, miért érzik egyesek életcélnak
azt, hogy állandóan bántsák a magyar nyelvet, a magyar
himnuszt, a magyar szimbólumokat. Én azt remélem, hogy eljön
az idő, amikor mindenki megérti, hogy nem az által lesz
gazdagabb, ha a másikat bántja, hanem az által, ha tiszteli a másikat.
A nehéz pillanatok ezek voltak, amikor úgy érzetem, hogy igazságtalanul
bántják a magyar közösséget, és az utóbbi időszakban több
vezető tisztséget betöltő barátomat is.
– Mi volt a legszebb élménye?
– Nagyon sok szép
élményem volt, nehéz lenne egyet kiemelni. Életemnek egy gyönyörű
szakasza ér most véget, és hálás vagyok a Jóistennek, hogy
én ezt megérhettem. Ez nagyszerű feladat volt, nagyszerű
pillanatban: a második Orbán kormány egy új fejezetet nyitott
a nemzetpolitikában, és én ezt a kormányzati politikát képviseltem
Székelyföldön. Annak köszönhetően, hogy egyfajta nemzeti
konszenzus alakult ki a honosítás tekintetében, kedvező
pillanatban tudtam elkezdeni a munkámat. A másik nagyon jó
dolog az, hogy kiváló csapattal dolgozhattam együtt. A konzulátus
közössége hitelesen tudta képviselni azt a kormányzati szándékot,
ami megjelent a 2010-es kormányváltás után. Ebben a lelkületben
nekünk nem volt nehéz dolgunk, csak fel kellett nőnünk a
feladathoz. Legjobb tudásunk szerint végeztük ezt a tevékenységet,
és rengeteg nagyszerű élmény ért, sok pozitív visszajelzést
kaptunk. Azt szoktam mondani kiküldött kollégáimnak, hogy
szerencsés helyzetben vagyunk. Amíg az ember egy átlag
munkahelyen sok negatív dologgal találkozik, addig nálunk csak
pozitív dolgok vannak: az ügyfél kérelmét elfogadjuk, majd az
esküt leteszi, útlevelet tudunk adni neki. És akkor még nem is
beszéltem az egész munka lelkületéről, hiszen a honosítási
folyamatban pozitív impulzusokat tudtunk a honfitársak fele sugározni,
és ezt nagyon szerencsés helyzetnek tartom.
– Hogy érezte magát főkonzulként, és hogy érezte magát
a családja Csíkszeredában?
– Nagyon jól éreztük
magunkat, egy otthonunkká vált Csíkszereda. Nem is egyszerű
sem a családnak, sem nekem visszaszokni Budapestre, szívünk egy
részét itt hagytuk Csíkszeredában. A kisebb gyerekek a Petőfi
Sándor iskolába, a két nagy a Márton Áron Gimnáziumba is jártak,
ezúton is köszönöm azokat az élményeket, amelyek őket mindkét
iskolában érték, és a pedagógusok emberfeletti munkáját is
köszönöm, mert nagyon jó iskolát járhattak, ahogy nagyszerű
volt a Sportklub színeiben is versenyezni.
csikszereda.gov.hu
/ hargitanepe.ro
|
