2017.01.20.
Csurka István: KÉKSZALAG TERV
Nem
lehetetlen, hogy Soros György és a Rothschild bankház
valamilyen közös nagy felajánlásával próbálkoznak.
Ilyesmivel Soros már próbálkozott a kilencvenes évek legelején.
Ez volt a Kékszalag Terv. Megvette volna a magyar adósságot a
teljes magyar vagyonért cserébe. Felcsillantják majd most is,
hogy lesz pénz, adósságelengedés, tartozásátvállalás,
mondjuk annak fejében, hogy nekik adjuk a Balaton déli partját
– Aligát már megszerezték –, és még több száz lakóparkba
úgy fogadunk be menekülteket, mindjárt állampolgárrá téve
őket, mint a szegény délvidékiek a Boszniából kiebrudalt
szerbeket. Ez a betelepedés természetesen már folyik, ezért
nekik nem kéne pénzt áldozniuk, már minden így is az övék,
főváros, vidék, Dunántúl, Alföld, puszta és fürdő, nekik
azonban a magyar nép hozzájárulására van szükségük. Hódoljon
meg előttük a magyarság, tegye a saját nyakába az örökjáromot.
Ha a magyarság elfogadja, hogy más minőségű, összetételű
állama lesz, mint eddig volt, megosztott föld, feleskolbász –
liba és ló: egy liba, egy ló –, és az elfogadás törvényerejű
lesz, önkéntes és boldog, csak akkor lesznek nyugodtak, mert
csak akkor lesz visszavonhatatlan. A felére alkusznak, de az egész
az övék lesz, és hivatalosan is bent vannak az unióban. A
magyarság, mint államalkotó tényező megszűnik.
Most
kell nagyon vigyázni. A Gyurcsány-kormány az összeomlás szélén
van. Valószínűleg a kórházmegszüntetésekbe fog belebukni. A
szakma, az orvostársadalom, a betegek és a betegjelöltek – és
ki nem az ebben a mérgezett világban? – hallgatólagos és nyílt
ellenállása áttöri a rablók arcvonalát. A teljes vereséget
a Rózsadomb Géniusza valószínűleg Molnár Lajos egészségügyi
miniszternek kinevezett, kezelésre szoruló ember menesztésével
kívánja majd elkerülni, de ez nem lesz elégséges megoldás.
Az áttört fronton beözönlik az a sok keserűség, amit ez a
rabló kormányzat okozott, és kimossa alóluk a széküket, eláztatja
minden tagsági könyvüket, és Kóka kétszáz rend ruháját a
magyar szomorúság árja elragadja. Furcsa dolgok következnek,
de aveszély abban áll, hogy mint rendszer, mint uralkodó réteg,
mégiscsak átmentik magukat. Elképzelhetnek és be is ültethetnek
egy szakértői kormányt, a rothadó MDF egyik-másik alakját
beemelhetik, netán vásárolhatnak fideszest is, felajánlhatnak
nagykoalíciót is, hivatkozással, hogy lám, Bécsben is létrejött,
húzhatják az időt addig, amíg az infláció meredek emelkedése
fel nem tölti valamennyire az államkasszát, amiből aztán
megint szerény, de nagyhangú osztogatásba kezdhetnek. Amikor
nincs más hátra számukra, akkor mindig beismerik, hogy
elrontották, hibásak. Más szavakkal mondják, amelyeket mi most
nem idézünk fel, de mélyen a szemünkbe fognak nézni, és
beismerik. Ettől a magyarság sajnos mindig meghatódik. Nos, ettől
a meghatódástól óvom népemet. Ne hatódjunk meg, ha Gyurcsányné
és Kóka menyasszonya könnyezni kezd. Kanjaik tűnjenek el a
politikai életből mindörökre, és a pártjaik is: söprés! A
rendszerváltáskor, az egy nemzedékkel idősebb kommunisták és
liberálisok által felhalmozott bűnök lassan már tényleg számonkérhetetlenek
lesznek, de most, az utóbbi hat évben újabb súlyos elszámolni
valójuk keletkezett, mert nagy tételben loptak. Most ennek az
elszámolása elől menekülnek. Ezt mindig minden ellenállónak
tudnia és hirdetnie kell. A kommunista és a kommunistával szövetkezett
liberális mindig bűnös, mindig sáros, nincs egy igaz
mozdulata. Most már a kiegyenlítő és mindent egybemosó szándékú
ellenpropagandájuk is kifulladóban van. Amikor kormányra kerülve
szembesültek azzal, hogy alkalmatlanok a vezetésre, és előbb-utóbb
rájuk szakad az ég, azonnal elkezdték fújni régi kommunista nótájukat
az ellenfél bűneiről. Emlékezzünk: Rákosiék a
Horthy-fasizmusról és a régi rendszer bűneiről, de sohasem a
valódiakról beszéltek, Kádárék egyszerre mindenről,
Horthy-fasizmusról, ellenforradalomról, a személyi kultuszról
és az amerikai imperializmusról, a rendszerváltás után pedig
Horn Gyuláék az MDF bűneiről, most pedig, miután az én
antiszemitizmuson kitombolták magukat, Orbán és a Fidesz van
soron. A tervük az, hogy mire ők lebuknak, ne legyen senki
hiteles vezető, párt, újrakezdő ember a színen, mindenki
legyen besározva, és a fennmaradásuk indoka éppen az legyen,
hogy nincs más. Mindenki bűnös, de ők már telelopták
magukat. Ez az erényük. Mármint a marxista dialektika szerint.
Orbán pedig ki van éhezve. Ezt is megjátszották már, most
azonban ez a propaganda is kifulladóban van, pedig a bértollnokaik
rendkívül találékonyak. Még halvány rózsaszín
antiszemitizmussal is hajlandók megvádolni egymást, sőt
magukat is, csakhogy a mi mennyi alapkérdéséről eltereljék a
figyelmet. Figyelemre méltó az is, hogy most már a saját bíróságaik
ítéleteit is támadják, ami a jogállamiság szétzilálásán
keresztül a demokrácia alapjait rombolja. Diktatórikus, zárt társadalmat
akarnak bevezetni a híres „nyitott társadalom” bajnokai. A
nemzetközi nagytőke, az ország teljes megszállására készülő
körök, egy gyülevész nemzetközi banda azt várja tőlük,
hogy zsugorító programjukat maradéktalanul hajtsák végre.
Ezek azonban erre képtelenek. A kórház-privatizáció, az ágyszámcsökkentés
és a kórházbezárás annyira értelmetlen, kidolgozatlan,
annyira ellentmondásos, hogy végrehajthatatlan. A majdnem kétmillió
gázár-támogatási igény értelmetlenné teszi a gázáremelést,
és ez is végrehajthatatlan. A többség nem kapja meg a támogatást,
de nem is tudja kifizetni a felemelt gázárat, és ahol a hatóság
elzárja, ott majd a nép kinyitja a gázcsapot. Pokoli
jelenetekre kell felkészülni. Ahogy emelkednek az árak, úgy
fogy el mind több család pénze már a hó derekán, és ebből
is rendőrségi jelenetek lesznek az áruházakban és a lakótelepeken.
Váratlanul kialakul a működésre képtelen társadalom, amelyet
már nem is lehet vezetni. Röhejessé válik a törvényalkotás
és a nagy pofával létrehozott új bizottságok munkája és az
egész Országgyűlés. A kormány még ennyire sem fog érintkezni
a társadalommal, mint most. Valóban az egész ország „műveleti
területté” válik. Ekkor állnak elő majd hamis prófétáik,
hogy összefogást prédikáljanak. Látványosan átkínálják a
hatalom egy-egy részét, látszólag és még valóságosan is,
cserébe csak büntetlenséget kérnek, vádalkut. A háttérben
dolgozó Moszad-ügynökök vezérkarának bizonyára van
valamilyen kész terve, Deus ex machinája. Nem lehetetlen, hogy
Soros György és a Rothschild bankház valamilyen közös nagy
felajánlásával próbálkoznak. Ilyesmivel Soros már próbálkozott
a kilencvenes évek legelején. Ez volt a Kékszalag Terv.
Megvette volna a magyar adósságot a teljes magyar vagyonért
cserébe. Felcsillantják majd most is, hogy lesz pénz, adósságelengedés,
tartozásátvállalás, mondjuk annak fejében, hogy nekik adjuk a
Balaton déli partját – Aligát már megszerezték –, és még
több száz lakóparkba úgy fogadunk be menekülteket, mindjárt
állampolgárrá téve őket, mint a szegény délvidékiek a
Boszniából kiebrudalt szerbeket. Ez a betelepedés természetesen
már folyik, ezért nekik nem kéne pénzt áldozniuk, már minden
így is az övék, főváros, vidék, Dunántúl, Alföld, puszta
és fürdő, nekik azonban a magyar nép hozzájárulására van
szükségük. Hódoljon meg előttük a magyarság, tegye a saját
nyakába az örökjáromot. Ha a magyarság elfogadja, hogy más
minőségű, összetételű állama lesz, mint eddig volt,
megosztott föld, feleskolbász – liba és ló: egy liba, egy ló
–, és az elfogadás törvényerejű lesz, önkéntes és
boldog, csak akkor lesznek nyugodtak, mert csak akkor lesz
visszavonhatatlan. A felére alkusznak, de az egész az övék
lesz, és hivatalosan is bent vannak az unióban. A magyarság,
mint államalkotó tényező megszűnik. Ne tévesszen meg senkit,
hogy ez a folyamat a gyakorlatban már lejátszódott. Az uralom a
megszállók és megszállók megbízottainak a kezében van. De
az állapot nincs törvényesítve, a nép által elfogadva. Sokan
még mindig azt hiszik, hogy ha jól választanak, a választásokon
a hatalom részeseivé válnak és győznek. Ez a modern áldemokrácia
legnagyobb trükkje. Amitől fogva a zsidó nagytőke nagylelkűen
kihúzza a bajból az eladósodott magyarságot, attól kezdve
elfogadott lesz, hogy ez egy kettős identitású állam és társadalom:
zsidó és magyar. Vallása a zsidó-keresztény vallás lesz. Előbb
minden egyház beolvad a Hit Gyülekezetébe, aztán az is megszűnik.
A kereszténység lényegéről, a megváltásról egyre kevesebb
szó esik, a Megváltót kiiktatják. A művelet benne van az Ószövetségben.
Az éhes Ézsau eladja egy fél tál lencséért elsőszülöttsége
jogát a ravasz Jákobnak. Mert éhes. Rá van szorulva. A lencse
eredeti tulajdonjoga pedig már homályba veszett. Ezért kell
most éhesnek lennie a magyarságnak. A Rózsadomb Géniusza a kiéheztető,
megteremti a feltételeket a tál lencse elfogadására. A művelet
diplomáciai tálalásban kerül az asztalra, elhúzzák, szétmagyarázzák,
óriási előnyöket ígérnek vele, és kegynek tüntetik fel.
Sikeres lebonyolításához szükség van mindenekelőtt a nemzeti
öntudat és önérzet lecsavarására. Se történelem, se testvér,
se nyelv, se Rákóczi, se Kossuth, se Széchenyi, se Petőfi, se
Ady ne számítson, csak a tál lencse. A magyarság még nincs
ebben a végső állapotban, bizonyos elemeiben még pislákol a
nemzeti öntudat. A konvergenciaprogram és a Géniusz reformjai
éppen azt a célt szolgálják, hogy ebbe az állapotba zülljék
le. A most felsejlő összeomlás megakadályozhatja ezt a
folyamatot. Ezért akarják mindenképpen vagy diktatúrával,
vagy nagykoalícióval elkerülni. Létküzdelmünk tehát végső
szakaszába érkezett. Most a tudatos, szervezett nemzeti ellenállás
tarthat meg bennünket. Nem elégedhetünk meg azzal, hogy a
helyzet romlik, és a tehetségtelenségük következtében összeomlanak,
mert hiába van az összeomlás, ha ezen az oldalon nincs tudatos
cselekvés, és ha az ellenállásnak van alternatívája és az a
beilleszkedés. Ha a nép, és különösen az értelmiség
elfogadja a tál lencsét. Minden ilyen történelmi fordulóponton
azért vesztettünk, mert megalkudtunk, és elfogadtuk a
pillanatnyi könnyebbséget jelentő ajánlatokat. Megengedem: ez
keserű és groteszk vízió. De nemcsak az, mert ez elsősorban
elemzés, és nincs egyetlen részeleme, amely ne volna tény. A
legfontosabb állítás pedig, amely ebből a helyzetelemezésből
következik, teljesen reális: a létünket fenyegető legnagyobb
veszély nem a bennünket gyarmatosító maroknyi burzsoáziánk
és idegenszívű megszállóink szándékaiban, hanem a saját tál
lencse után nyúló jövőárulásunkban és az ellenállás hiányában,
szervezetlenségében van. Ha most nem vesszük észre, hogy ütött
az ellenállás órája, amikor az ellenség meg van zavarodva és
visszanyúl a maga legpiszkosabb Sztalin–Rákosi-módszereihez,
amikor végsőkig bele van gabalyodva a saját összes hazugságába,
akkor megérdemeljük a sorsunk. Mostani főembereik: a Rózsadomb
Géniusza, a Vasprefektus, Demszky, Molnár Lajos, Szekeres Imre,
a nagy katona mégsem lehetnek ellentételek egy nemzet akarata előtt.
Egyszerűen szégyen, hogy ezek uralkodhatnak egy több ezer éves
nemzeten. Ha végre elszánjuk magunkat a végső orrba fricskázásra,
mi is nevetve fogunk sírni, hogy hogyan lehettünk ennyire balgák.
|