2017.01.20.
Csorja Gergely: Észak–dél konfliktus
Túlélhet-e egy
alig tízmilliós ország ekkora nyomást? Kibírunk-e még egy
tatárjárást, Mohácsot, Trianont? Jön-e még egy tartárjárás,
Mohács vagy Trianon? Ezek a kérdések ma sokadlagosak. A kormányzat
ugyan napirenden tartja a hosszú távú stratégiai kérdéseket,
de a közvéleményt ez nem érdekli. Ezzel nem lehet tematizálni
a közbeszédet. Se itt nálunk, se tőlünk nyugatabbra. A távlatos
gondolkodás ma a Kelet kiváltsága, ezen belül is egyedül Kínában
látszik évtizedeken keresztül ívelő stratégia. Kína ezért
megállíthatatlanul emelkedik.
1995-ben
Kína jelentős rakétarendszerekre épített
hadgyakorlat-folyamot hajtott végre Tajvan partjaitól nem
messze. Akkor mindenki azt hitte, hogy Peking katonai erejét
fitogtatja. Az amerikai válasz szinte azonnal megérkezett. A
pentagon a legmodernebb repülőgép-anyahajókat küldte a térségbe.
A kínai haderő, ezekkel szemben egy valós konfliktus esetén
tehetetlen lett volna. A hadgyakorlatok abbamaradtak, az USA elkönyvelte,
hogy elég volt megjelenni, máris csönd van.
Tíz évvel később,
a USS Kitty Hawk nevezetű óriás-anyahajó nagyszabású
hadgyakorlaton vett részt Okinavától nem messze. Az amerikaiak
legnagyobb meglepetésére a hatalmas anyahajótól alig 8 km-re
teljesen észrevétlenül felszínre emelkedett egy kínai
tengeralattjáró. 8 km-ről az anyahajónak esélye sem lett
volna a túlélésre, ha a kínai tengeralattjáró elengedi
torpedóit.
Ma már tudjuk,
hogy a kínai vezetés, az 1996-os provokatív hadgyakorlatot azért
rendelte el, hogy megnézze a reakciót. Kiderült, hogy az
amerikaiak azonnal legerősebb globális fegyverükkel, a repülőgép-hordozó
anyahajókkal reagálnak. Ezek után tíz év alatt megtalálták
az ellenszert. A látszólag elavult technológiát, a
diesel-elektromos meghajtású tengeralattjárót választották.
Ez ugyanis csendesebb, mint egy atom-tengeralattjáró. 10 éves
tervezés és kitartó munka eredményeként az embargóval sújtott
Kína zavarba hozta a világ legnagyobb és legmodernebb hadigépezetét.
Ez a fajta állami
stratégia a Nyugaton ma szinte elképzelhetetlen.
Az ún. stratégák,
akik ma a Nyugat katonai és politikai lépéseit tervezik
tulajdonképpen érdektelen epizodisták. Ma a világpolitikára
legnagyobb hatással lévő cselekvők protokollok és kisszerű,
parciális hatalmi érdekek kiszolgálói, akik sokkal inkább
elszenvedői, mint alakítói a recsegő-ropogó rendszernek.
A stratégiai
gondolkodásra képesek ma szerény érdeklődéssel figyelt
publikációkban élik ki magukat. Zbigniew Brzezinski víziói,
melyekből jó néhány ráadásul valósággá vált, ma alig számíthatnak
érdeklődésre. Talán politológiai kurzusokon idézik, hogy
Brzezinski jó pár évvel ezelőtt kifejtette, hogy Amerika
elveszti világhatalmi helyzetét, ha nem alakít ki egységes
hatalmi teret északon. Azaz nem jön létre egy Észak-Amerikán,
Európán és Oroszországon végignyúló szövetségi tér, ami
képes ellenállni a hatalmas déli nyomásnak.
Most, Trump győzelmével,
megkésve ugyan, de elindulhat valami ezen a téren. Csakhogy
Oroszország, bár a Szíriai szerepvállalással katonai,
geopolitikai szempontból megerősödött, gazdaságilag még
mindig nagy bajban van. Kína már beszivárgott a keleti területekre,
Szibéria gazdasága a kínai befektetők nélkül hetek alatt összeomlik.
A Nyugat évtizedes
elhibázott, szétaprózódó politikája, mely Európát képtelen
volt önálló külpolitikai cselekvővé tenni, és amely az
Egyesült Államok hibás külpolitikai elképzelései mentén
szinte az egész világot ellenséggé tette, most végérvényesen
elbukni látszik.
De mi jön a helyébe.
Trump tulajdonképpen
Brzezinski elképzelését valósíthatja meg, amikor kiegyezik az
oroszokkal, az európai szövetségeseket heves fegyverkezésre ösztönzi,
míg az Egyesült Államok külpolitikájában a Nyugat integritására
koncentrál. Ha Trump képes végigvinni elképzeléseit, akkor
egy ez idáig soha nem látott észak–dél konfliktus alakulhat
ki. A konfliktus törésvonalait pontosan nem tudhatjuk, de a Balkán
és a Fekete-tenger térsége mindenképpen az egyik esélyes ütközőzóna.
Magyarországra újra
óriási nyomás nehezedhet. Esetleg csak migrációs, gazdasági
nyomás, de az sem zárható ki, hogy az elkövetkező 10 év akár
háborús konfliktust is hozhat.
|