2017.01.20.
Az ellenzéki melegpopsi, mint alapvetés
Nem akarunk kötözködni,
de nem értjük mi Vona meleg popsijával a baja épp az
MSZP-snek, mikor nem olyan rég még a személyzeti miniszter
bizonyos, Szetei úr coming outját ünnepelte Gyurcsány Ferenc
és Dobrev Klára szervezésében. Már most jelezzük, hogy bennünket
az ellenzékben lévő liberálbolsevikok és kriptonácik ferdültsége,
mint egy jövendő politikai képződmény jellemző vonása
hidegen hagy, sőt ott forduljon fel minden pecsovics, amennyiben
két szerető, meleg férfiszív tiszta búzája közé ocsút
akar hinteni.
Direkt
tetszik nekünk a két „dalia” Vona és Gyurcsány piros orrú
összekötőjük társaságában ott az útmenti plakátokon, csak
nem tudjuk, miként említsük majd azt a pártszövetséget,
amelynek a Jobbik az oszlopa, s mint olyan, némely rendezvénye fényét
az izraeli zászló égetésével kívánta emelni. Minek
nevezzelek, kérdezzük a költővel, mikor hallgatóságod ajkán
zeng a „mocskos buzi zsidók”, minek nevezzelek, mikor
leibjournalod a holokamuról értekezik?
A miheztartás végett
várjuk a lukácsista demokráciára esküdő ellenzék és a
Jobbik összefogását szorgalmazó Heller Ágnes filozófiai
alapvetését. Konkrétan, a maguk kulturális felsőbbrendűségét
hirdető értelmiségiek és a boldog „hanukát vagy mi a
faszt” kívánó dunaparti cipőkbe köpdöső, zsidó listát követelők
mozgalmi és pártos közösségével való technikai szövetségről
a filozófusnő magyarázatát. A Jobbik vezetői saját magukkal
vannak elfoglalva. S nekik azt ígérte, Orbánt kell szidni, és
kormányra kerülnek, ha nem kellenek a választóknak, akkor is.
Aki a Jobbikban fennáló válságról ír, azt meg be kell
perelni, mert az nincs, az hamisítás. A mai bírósági
gyakorlat idején elég egy apró tévedés, és a Jobbik perel,
hogy rossz hírüket költik, holott épp ellenkezőleg. Ezt épp
most azért mondjuk, mert momentán a technikai partner, az MSZP
politikusa költi rossz hírét a több választáson már kipróbált
szövetségesének, valamint azok a jobbikosok, akik egyre másra
lépnek ki a pártból, mert számukra ez a meleg popsis Vona a vállalhatatlan.
Persze, aki az ATV vagy a Hír tv műsorát követi, és az ott
elhangzó nyilatkozatok összefüggéseiben látja az eseményeket,
egészen más következtetésre jut. Ezeken a csatornákon
naponta forgolódó jobbikos vezetők (legutóbb Staudt Gábor)
néznek bele a kamerába és szemrebbenés nélkül állítják: a
Jobbikban nincs identitásválság. Ők eredetileg ilyenek, úgymond,
gyárilag jellemtelenek.
Tamás Gáspár
Miklós, a Heller utáni második legnagyobb filozófus is beült
a jobbikos szinte még meleg székébe, és elmondta: benézett ő
már minden jobbikos lyukba, mégsem látott egyikben sem válságot,
ellenkezőleg: a véleményváltoztatás, leánykori nevén köpönyegforgatás,
nagyon is rendben van. Elfogadható. De! Amennyiben megint a
Fidesz nyeri a választásokat, és nem adja át önként a
hatalmat a lukácsista demokráciáról álmodozó ellenzéknek,
mely oszlopa a 21. századi Jobbik, akkor dzsihád! Valakik, tán
a velük ellenkezők, a Kossuth téren fognak lógni! Igen komor
szavakkal fejezte be szereplését az eredetben SZDSZ-es filozófus,
s nyomatékul akkorát krákogott az ő sajátos modorában, hogy
a művészi gonddal nyakába kanyarintott állal együtt a mi
gyomrunk is belemozdult, hányinger-keltő volt. TGM-mel ellentétben
Vona derülátó, nagy karriert képzel magának, azt hiszi,
szerencsés fickó, szinte egy második Fortunátus: mert mi kell
még a Nyakó által másodjára is hírbe hozott meleg popsin kívül
annak, akinek igazmondó Gyurcsány a szövetségese? Gyurcsánynak
meg ki ne hinne, mikor maga mondta, hogy rendszeresen bérmálkozik?
Cz.
|